Úttörői életből egy beszámoló 1963-64-es évadból

Az úttörők s maga a mozgalom nem volt új előttem, hiszen erről már korábban írtam. Pályaéveim alatt nagyon sok divatos ifjúsági mozgalmaknak voltam mozgatója, szervezője /Szívgarda, Kalot, Levente, Medosz, Kisz, Úttörő stb./ s talán azt kérdezheti tőlem az olvasó miben egyeztek, vagy miben voltak ellentétesek ezek az ifjúsági mozgalmak. Úgyis szándékom, hogy a volt összes ifjúsági szerveknek az életéről beszámoljak, kezdve a cserkészettől, egyben megegyezett valamennyi, mint ahogyan több sínpáron indítanak vonatot B.pest felé, habár más útszakaszon megy is vonat, de a végcél, tehát maga Budapestre való beérés a cél. Eszközök is hasonlók voltak, legfeljebb ahogyan volt már vita egy „i” betű miatt, minden szervezet a mindenkor fennálló uralkodórendszer a maga politikai irányzatának a szelébe akarja az ifjúság vitorláját befogni, akié az ifjúság, azé a jövő.
Nagy hiba volt kezdetben, az úttörőszervezetben, amikor nem tudták mit kezdhetnek ezekkel a kis gyermek palántákkal, mire is vágynak? Mi volna az, ami összetartaná szervezeti egységben. Általában itt is mint mindenütt észlelhető volt, hogy nem szakemberek kezébe került az úttörői mozgalom is, főleg a központokban kaptak íróasztalt olyanok, akiknek csak piros könyvvel bíráltak, de semminemű ifjúsági és főleg múltbeli időkben már jól bevált ifjúsági szervezetekben nem működtek. Így teljesen újra akarták a fedőre a púpot kitalálni, pedig ami már megvolt, azaz már létezik, azt nem kell kitalálni, csak tovább kell fejleszteni, alkalmazni az új felé. Mert kérdem miért volt rossz egy cserkésztörvény, miben hibáztak? A mozgalmi életük világszerte közismert volt, de reakciós jelszóval erősen megbélyegezve bekalodázták, még a nevet is bűn volt, megbocsáthatatlan bűnül rótták fel, ha valaki a cserkészmozgalomban közreműködött. Vagy a meg nagyobb de már sok-sok nacionalista színnel gazdagították ezt az ifjúsági mozgalmat, amit sokoldalúan lehet bírálni, támadni, de semmi esetre megvetni, vagy teljes egészében kihagyni mindazon tapasztalatokat, amik mint ifjúsági mozgalomban tartalmat adott az ifiknek, de nem is rontott a közösségi fegyelmen, vagy a munkamorálon, amiről már tudjuk, hogy aranygyeplőt tett a Rákosi hibás felfogás. Az aranyifjúságot akarta márványba önteni, a szabadságtól elvezetett a szabadosságig, amikor nagyobb értékrendet kapott olyan ifjú, aki megvetette a munkamorálnak a szabályait a sok-sok helytelenséggel úgy jártunk az ifjúsággal, mint az egyszeri pék, aki több hőt adott a kemencének a szükségesnél és pirosló, jó illatú kenyerek helyett égett, ehetetlen kenyereket szedett ki a túlságosan is felforrósított kemencéből. Ne értékeljük le a mi ifjúságunkat, de legyen az ifjúságnak is helyi és névértékbeli besorolása, mert hiszen a romlott sohasem lehet azonos értékű a hibátlannal.

Beszámoló az 1963/64. évi úttörői életről

Pár évi kieses után ismetelten úttörő vezető lettem. Valóban éreztem a kiesést, de csak abban, hogy esetleg a sok üres formaságok talán nem úgy mutatkoztak, mint kellett volna, de úgy érzem és látom ma, amikor más iskolák csapatainak a belső életét vizsgálom és nézegetem, nem vagyunk mi lemaradva, sőt a sok felesleges időfecsérlés helyett eredményekben is gazdagabb háttérről számolhatok be.
Nagy segítség, sőt talán a legfőbb lepés az volt, hogy minden őrsnek sikerül a már kimaradt ifikből őrsvezetőt kapni. Örömmel vállalkoztak rá a lányok is meg a fiuk is. Szeretik a pajtásokat, szívesen játszanak velük, igazi gyermeki kacagással tudnak együtt élni. Így az őrsvezetőknek mondok köszönetet az egész évi munkájukért.
Örsi napokat kettő hetenként tettük, a múlt évi hetivel szemben. Hetenként ez sok volt, így nem vált unalmassá a foglalkozás. Mindig program szerint voltak az őrsi órák levezetése, amiről az őrsi naplók tanúskodnak. Minden őrsvezető lelkiismeretesen hajtotta végre az önként vállalt munkát. Egy ifi nem tudta beváltani ígéretét: Cirók István, aki mindjárt már az év elején elhanyagolta az őrsét. Helyébe: Bognár József jelentkezett ifi vezetőnek. Nagy szeretettel fogadták a kis pajtások, aki mint ipari tanuló sokat mesélt a napi eseményekről. Az őrsök a maguk területén is, de különösen együttesen hajtották végre a feladatokat, amiről a csapatnapló fényképekkel tanúskodik.
Az év folyamán állandóan a soron követő feladat volt az úttörő parancsoknak gyakorlati életbe való átültetése. A községi és iskolai életnek színesebbé való tételéhez állandóan nagy készseggel láttak hozzá.
Itt kell köszönetet mondani az igazgató úrnak és a többi kedves kartársnak, akik nagy szakértelemmel adtak segítséget közvetve és közvetlenül az úttörői élet tartalmas és színes kivitelezéséhez.
Ez az év nekem is ismételten több szempontot adott, hiszen menetközben látja az ember az elkövetett hibákat és eredményeket, amit ha módomban lesz a következő évben útmutatóként szolgálnak a jobb sikerekhez és tartalmasabb élethez.

Söpte.1964. jún. 7.


Varga Lacit Polgár Jenő kidobatja a kereskedelmi iskolából...

Miért volt nehéz ekkoriban az úttörői valóság?

„Részeg emberrel nem lehet vitatkozni,
akármitől rúgott is be: bortól,
hatalomtól, dialektikától, vagy pénztől.”
/Gilbert Cesbron/

Az úttörői mozgalom még az 1950-1960-tól tán majd 1965-ös éveket betetőzve próbálkozott begyökeresedni a köztudat nem egészen jó humuszába, közfelfogásába, amikor megszűnt a magánvagyoni jelleg, amikor maga a falunak az arculata közélete egy központi fókuszra szegeződött, amikor a maszek, a magam ura nem lehetett teljesen csak a saját ura az akaratának, jött a közös, a Tsz. Tán ekkor kezdődött hajszálereket ereszteni az úttörői mozgalom úgy, hogy azt, mint ifjúsági mozgalmat az anyák, az apák elsősorban, mint meglévőt tudomásul vegyék, másodsorban elfogadják és nagyon soká tudták átérezni a mozgalomnak teljes hivatottságát, nevelői irányzatát.
Miért talált oly nehezen az úttörői mozgalom egy kis helyet a szülők vagy akár csak a nevelők szívében is? Nagyon de nagyon sok erőszakos és brutális eltévelyedések, pl. a gyerek feljelenti apját, a gyerek lesz a család besúgója, spiclinek szervezik be a gyereket a rokonságba, elveszik az Istent az emberektől, becsukják a templomokat, ha templomba jársz nem vesznek fel középiskolába... /Polgár Jenő esete, amikor Rábakovácsiban Varga Laci másodikas kereskedelmistát, mert vasárnaponként templomba járt, kizáratta az iskolából klerikális beállítottságára hivatkozva. Ezt nekem Varga Laci maga mesélte el, amikor B.pesten találkoztam vele az Országház előtt, kb. 1960 körül/.
Hol végződik a tegnapután s hol kezdődik a ma? A történelem állandóan új és új tojásokat rak le a homokba, de különböző összetételűeket, s ki tudja mit kelt ki a nap melege, vagy az állat teste… mi lesz a tojásból?
Az biztos, hogy a tegnaputáni állapotból nagyon nehéz, vagy egyáltalán nem is lehet átlépni a mába, néha véres összecsapásoknak a párviadalába kerül az új áramlatnak párbajozása, a múlt és jelen, s lesz a győztes? S a jelen meghozza e mindazt amire a múltban vágyakoztunk? Csupa kérdés és feltételezés... még az a jó szakács is, aki pedig csak jó anyagokat kever össze, betartja a szakácskönyvi adagolásokat, előre tudja, hogy ezekből az ízekből csak nagyon jó falat keletkezhet és mégis vannak akik az étlapon nézve a neveket, elsiklanak felette, vagy tán maga a szakács egy esetleges könnyelműség folytán cukor helyett szalmiák sót vegyített el a keverékbe, s amiért ehetetlenné vált a pompásnak ígért főzete, s ami a legérdekesebb a szakács maga sem tud erről a tévedéséről és megbotránkozva fogadja a vendégek jogos felháborodását ételének ehetetlenségéről. Most az a kérdés, hogy a szakács maga is elfogadja a jogos kritikát, vagy feszülten kitart tébolya mellett, s mindent elkövet, hogy az ételét pedig az enni vágyók megegyék, „mondván: ez van, ezt kell szeretni!”
Az úttörői mozgalom nagyon sok akadályba ütközött, s főleg mint minden kezdeményezés, uj magával és magában hordja a sok-sok személyi és dologi hiányosságokat, pedig már régi közmondás, hogy „finggal nem lehet tojást festeni”, de nem lehet egy járási mozgalmat sem kellő megalapozottság nélkül elvégezni. Pedig csak erre volt példa, pl. a megyei művelődési osztály vezetője 1945 utáni időkben Kotyman úr foglalta el, aki korábban a kaptafara feszítve talpalta a cipőket, tisztelet adassék Kotyman úrnak, annak dacára, hogy a suszter három lábú székből hirtelen a süppedős bőrfotelba került. Emberileg humánus volt, sőt jóakaratúnak is lehet mondani, nem értette ezt az új szakmát, nem is próbálkozott áldozati báránynak lenni szamarak közt, hiszen érezte és tudta, ez nem az ő hibája, mert hiszen rossz cipőt nagyszerűen tud foltozni Csoszogi az öreg suszter. De azért egy megyét és annak művelődését, a művelődésnek ezt a hatalmas gépezetet, hajóját elvezetni, sőt célba is vinni, mégis csak szükséges egy előzetes inaséveknek előtanulmánya. Ki merne felfeküdni egy képesítés nélküli, máról holnapra kinevezett főorvosnak a műtőasztalára, hogy epeoperációt hajtson végre, mikor még tán disznót sem bontott fel életében.
Na ugyanez állt fenn az úttörői vonalon is, valami József volt a járási úttörői vezető, valahonnan jött, tán hűséges Kiszes volt, vagy egyéb érdemei mellett, piroskönyv, mit tudom én hogyan. Mert az az érdekes és nagyszerűen megfigyelhető volt, de ez megvan a mai napig is, hogy a mindenkor uralom lévő klikknek megvan a saját slepje, garnitúrája és ez mindig magához hangolja a kinevezetteket, esetleg korra, képzettségre, foglalkozásra, így a Kotyman úr idejében a magát értékelő nagysági sorrendben sorakoztatta fel a megyei, majd a járási funkcionáriusokat. Lehet a pl. járási tanácselnök, lásd Veres István, aki szinten háromlábú, széken trónolt, csirizzel dolgozott, ez a garnitúra szinte félt, sőt elbarikádozták magukat, nehogy esetleg érettségizett, vagy netán Isten őrizz egyetemet végzett káder kerüljön közéjük. Ahogyan a ludak megcsipkedik a közéjük kerülő idegent, maguk is ott csipkedték ezt a kádert, valóságosan mellőzték őket. Ez a József is, aki járási úttörő parancsnok volt, mit tehetett volna? Egyáltalán hol szerezhetett valami kis tapasztalatot húszon valahány évével, s bizony nem is tudott a magáéból adni semmit, főleg ess csak egyedül a felülről jövő, a felülről kitalált brossurákat morzsolgatták egyes megjelenésük alkalmával, hiszen ahol nincs ott ne keress!
Most még ehhez hozzájárult mézes madzag elhúzása az ifik szája előtt, minden az ifjúságé, mindent az ifjúságnak, erős kripta a múltnak, a volt ifjúsági szervezeteknek, leventének, cserkészetnek, szívgárdának, jó és kitaposódott nagyon sok jó módszerének a sárba taposásával, nem kellett volna mást mint az üresen álló mozgalmi szervezeteknek a belét, gondolok a kolbász belére /azaz az ürességet a volt szervezetekből átmentve szociális fűszerekkel megspékelve csinálni masszát és megtölteni az üresen álló beleket./ Ha malomba üres a garat... „ha garat, ha a garat üresen áll”... mondja a nóta... akkor liszt nem lesz, most pedig mivel nekünk nincsen demokratikus búzánk, csak nyugati búzánk van, azt pedig nem fogjuk megőrölni, kapitalista földön termett búzából még kenyeret sem eszünk, inkább éhezünk. Nem így... ha nincsen szocialista földben termett búza mert még nem értük el az agrotechnikának az a fejlettségét, hogy többet tudjunk termelni... akkor termeljünk mást és cseréljünk.

Nekem miért volt könnyű az úttörőcsapat vezetése?

Igen, amikor az úttörő mozgalomba bevittem a múltnak minden oldalról szerzett ifjúsági módszerbeli tapasztalatát, jócselekedetek után egy szem búza a dobozba, ki tud több jócselekedeti búzát összegyűjteni, amit majd karácsony előtt Luca napján kicsiráztatunk... és sorolhatnám tovább mindazokat az ifjúsági fogásokat, amikkel tartalmassá tettem az úttörőcsapat életét.
A legnagyobb taszítás a mozgalom iránt a szülőknél jelentkezett, ismétlem jogosan, mert valamiképpen el akarták hitetni a nagy közösséggel, hogy csak az a gyerek válhat igazi internacionalistává, aki úttörő, mert elfelejtettek egy lépcsőt közbeiktatni, az pedig a „nacionalista” lépcsőfoka lehet csak. Elsősorban erre a lépcsőfokra kell eljuttatni a magyart, s ha már nem lesz bűn márc. 15-én nemzetiszalag kokárdával kivonulni az utcára, mert ez bizony 1956 előtt bűn volt, sőt tiltott dolog volt, vörös posztó a bikának, majd ha nov. 6. és a többi nagy nemzeti ünnepeink megtöltik a szomjazó lelkeket igazi hazaszeretettel, akkor majd tovább léphetünk, más nemzeteknek is vannak ünnepei más nemzeteknek is vannak érzelmei tiszteljük hát azokat is. Így lehet máj. 1. ápr. 4. stb. de elébb a magunkénak adjunk méltó megbecsülést, a magunk hőseit merjük gránit talapzatra ércbe önteni, s majd akkor méltó tisztelettel emeljük meg kalapunkat más országoknak nagyjai előtt, akik mertek és tettek saját országuknak, népüknek a javát szolgálni, akik merték a gennyes és fájó sebekre éles kést tenni.
Nagyon rossz tapasztalatoknak a fókuszában voltunk 56-ig, amikor mindenki félt egymástól, sohasem lehetett tudni kinek a zsebében van a kézigránát, amikor ki lehetett írni a börtönök, internálók /Budaörsi Károly laktanya, Kistarcsa és a többi, hogy " megtelt, telt ház...és miért más most találok rá választ, habár annak idején is tudtam, de szólhattam, a szóból „bumeráng” lett, ami biztosan internálóval végződhetett csak.
A következő szólás-mondás jutott az eszembe... melyik utca a leghosszabb B.pesten? kérdezi X az Y-tól.. .Az Y találgatja...nem feleli az X, mert tavaly decemberben jártam a Markó utcába és csak az idén karácsonykor értem a végére... De ugyanezt el lehet mondani Szombathelyről is. Melyik utca volt a leghosszabb? Akár a volt Szily János /most Alkotmány u./ vagy a volt Király u. jelenben Bajcsy Zs. Utca 14. bizony akik idekerültek, neM lehetett tudni hány óráig, napig, hétig vagy évekig tart mire a végére juthat...
A mi korosztályunk volt olyan szerencsés, vagy talán szerencsétlen, akiknek oly sok színnek kellett áldozatot bemutatni, habár kijelentem, bármilyen szín alatt is kellett áldozni, ez a néptanítói generáció, akik általában 1930 táján kaptak képesítést, oklevelet, mint tanító úr, azok minden színvallomás ellenére jól szolgáltak a magyar falvak, tanyák parasztjainak kulturális felemelkedését, s egyben minden színnek egyezni kell, a bibliai mondáson keresztül.
Ki a te felebarátod? Minden ember a mi felebarátunk, akar jóakarónk, akár ellenségünk, Marx az új isten sem tudott újabbat kitalálni, fegyverkezz fel, ha támadás ér, ki tud védeni magadat-győztesként kerülj ki a viadalból...