 |


|
 |
 |

Rang és rendjelek elkobzása

A kettős stafétafutásnak én lettem a győztese, mert a dokumentum szerint 1967. év jún. 28-val ismét megszűntem söptei pedagógus lenni... tehát ment a be-ki és visszahelyezéseknek a csavarintása... a szombathelyi járás végre kegyes volt kiadni és a szombathelyi vb. elfogadni... de mi is történt közben...
Az új igazgató jövetele - Palik József int. járási számadó
Székely B. ez a gonoszsággal bélelt emberi szörny, mindenhol lerendezte ellenem való letiprást, megfosztott mindennemű helybéli tisztségemtől, magam is vágyódtam egy újabb munkahelyre... a gazság ördögei ellen nem lehet harcolni, amikor az igazság már nem lehet igazság /mondotta: Barnák János az akkori pártbizottság tagja/ ha már van hóhér és kötél... akkor munkát is kell neki szerezni, ez pedig aljas ördögi embertelenségnek szérűjéből mindig lehet valakit kihalászni, hogy áldozat legyen. Mindenképpen ezzel a hazug földi bestiákkal már nem kívántam együtt dolgozni, aljas minden megmozdulásuk, tele hazugsággal, ámítással... jobb ha ebből a körvadászi körből kiszabadulok és másutt új életet kezdhetek, azaz a hátralévő három évemet befejezhetem...
Nem állítom utólag sem, hogy krokodilkönnyeket hullattak volna értem a tantestületben, hiszen amikor Jézus összeesett a súlyos kereszt alatt, a sok- ok bámulói és csúfolkodói közül csak egyben dobogott a segítő szív, Simonban... aki segítette vinni a keresztet, míg a többiek tovább csufondérozták Jézust... Na szóval... állítsam össze a leltárt, átadásra...
Kovács Frigyes megérkezett Söptére, ahogyan megérkezett reggel már intézkedett is... a maga nyegleségével, hatalmával pl. nem jött be, azaz nem foglalta el az igazgató irodát. Bevitetett egy asztalt a nevelői szobába és ott helyezkedett el... roppant nagy tett volt ez... demokratikus lépés... nem kell neki külön igazgatói iroda, együtt a tantestülettel, nem elszigetelve, hanem egy levegőt szívva a többiekkel... Mancinak nagyon tetszett... ez az igazi igazgató... így lesz az igazi demokratikus tantestületi élet, ha a válaszfalakat leromboljuk, nincsen külön igazgatói iroda és tantestületi szoba, együtt és egy helyen a kettő.
Mindenről értesült az új igazgató, engem nem is kérdezett meg, hiszen minek? Ekkor helyeztek be Sövegjártó Miklósnét Szhelyre, hogy legyen órai száma az új igazgatónak. Hogy milyen tantárgyakat tanított, nem is tudom... de ekkor már valamiképpen behegedt a nyílt sebem, csak arra kellet vigyáznom, nehogy felfakadjon és mindennek vége...
Hamarosan volt egy tantestületi értekezlet, arra emlékszem, itt igen kipakolt ellenem Kiss Manci... egyedül csak én kaptam évről évre jutalmat... senki más... és ehhez hasonló kirohanások...
Gyurácz József, az akkori tanulmányi felügyelő volt kint... és ő próbálta simán átvinni a helycserét, az igazgatói trónbetöltést... persze Gryurácz is képviselte Székely E-nek az utasításait, amiben és ahol lehet, ott engem némítsanak el...
Volt egy óriási akadály... ugyanis én voltam a körzeti szakszervezeti titkár... megválasztott ember... igen most erről újabb szavazást kell előkészíteni, leváltani és megválasztani az új titkárt.
Palik József kukacoskodása... tanulószoba...
Vassurányban volt a szakszervezeti gyűlés, Palik Józsefet küldték ki, hogy képviselje a járást... és ami legfőbb... sikerüljön a körzet pedagógusait rábírni arra, hogy felmentsenek a körzeti titkárságból… és válasszanak újat... Bizony Paliknak nagy nyekergésébe került... amíg rávette a tagokat, hogy én mehetek... minden érvvel igyekezett engem törpévé tenni, hogy a központi utasításnak eleget tudjon tenni... Szóval csak sikerült leváltani és új titkárt megszavazni.
Palikkal találkoztam én többször is, legutoljára az iskola leltárakor azaz az iskola átadásakor...
Remek sztori volt... kérdi Palik tőlem az iskolai leltárt… főleg amit én átvettem Keibinger Lajostól... igen ám énnekem nem adott át semmit sem Lajos, így nekem nem volt átadnom semmit sem... Na ebből lett egy nagy dörrenés… hogyan lehetett az, hogy egy iskolát átvesz egy igazgató és nincsen leltárátadás. Ezt a nagy gombócot megemésztettek, hiszen ebben a járás is hibás volt akkoriban, de ez nem lényeg, amikor igazgató lettem, lényeg a vőlegényszerzés volt... Volt valami leltár, de hiányos és szabálytalan... így a leltárügyre pontot tettek… de azért kellett valamit keresni... ha nem találsz hibát, akkor keress, volt a jelszó... Találtak is...
Ekkor már Kovács és Palik összebeszéltek... volt itt egy napközi féle, tanulószobai jellegű valami, ahol tanulóként húsz forintot kellett fizetni a tanulóknak... gyerünk, hátha itt lehet valamit találni. Találtak is... mert hiszen ez a t anulószobai fungálásom, saját találmányom volt... magam találtam ki, magam szabtam meg tanulónként az óradíjat... de ekkor már nagyon sok szülő dolgozott a Tsz-ben, nem tudott felügyelni a gyermekére, a szülők örömmel fogadtak a tanulószoba kezdeményezésemet, és szívesen is fizették a havi díjat, ami nekem akkoriban nagyon jó mellékes volt, igaz, hogy minden délutánom ráment a felügyeletre, a korrepetálásra... amit szintén irigyeltek a kollégák, de egyik sem vállalt benne segítséget, még pénzért sem... de azért irigyelték tőlem...
Na, Palik rámszállt, mint a hiéna a vadra, kezdett finoman érdeklődni a tanulószoba felől, annak engedélyéről... pénzbeli kimutatásáról... elszámolásáról... Erről volt szó… hogy ez a bestia fehérnép mindenképpen fegyelmit akart indítani felém... valami hiba miatt, és ekkor könnyebben elbánik velem. Na most lett is hiba... Hol az engedély?- kérdezte Palik a maga suta nézésével... Nincsen.- feleltem... hogy-hogy nincsen?... én úgy emlékszem szóbelileg mondottam a járáson... de írásban nem kertem... ez hiba...
Hol van az elszámolás a havi fizetésekről?… Én a magam részéről vezettem egy névsort, kik fizettek, kik nem... de ez nem hivatalos elszámolásra való volt, ez csak házi példánynak számított... Na most lehet fegyelmit indítani... jogtalan pénzszerzés… Palik József nagyon nagy fegyelmi vétséget látott az én önkényes tanulószobai eljárásomban...
Ha úgy vesszük, akkor igen, ha pedig úgy vesszük, hogy engem egy kölcsönös aktivitás buzdított a tanulószoba felállítására, a gyerekeknek is hasznuk volt belőle, de nekem is volt hasznom belőle. De sok időmbe került, és más nem is vállalta.
Palik József kezdett engem oktatni... magam is éreztem ez egy sikamlós ügy… de jóhiszemű voltam… de bele lehet kötni… fegyelmit is elbírja...
Tanítás után vagyunk... Palik Józseffel beszélgetek, azaz magyarázgatok... nincs ebben semmi hamisítás, csalás... az igaz, hogy nem szabályos az egész létesítmény, de pénzbelileg sem szedtem többet, mint az általában engedélyezett húsz forintot... nyomom a sódert, próbálom megmagyarázni Paliknak, aki Bükön lakik, ott tanított... lesz ami lesz... be kell dobnom a koncot... amikor láttam, semmire sem megyek Palikkal... akkor mondottam neki: Ugye Jóska mennyire rosszul esett neked is, amikor rád fogták, hogy elloptad a lebontott iskola gerendáit és beépítetted a saját házadba... pedig tudom, hogy nem volt igaz... de ezzel a váddal emeltek, azaz akartak fegyelmit ellened indítani... Ugye mennyire rosszul esett ez az embertelenség és így mondogattam én Paliknak... Palik rám nézett... honnan tudhatom én ezt a pozitívumot... pedig így volt... csak amikor ez tette, akkor nagy fej volt, amikor ki akarták melleszteni, leesett, volt egy ok, amiért rúgni lehetett rajta...
Nem beszélt azután többet nekem már Palik... körülbelül a szívébe döftem, te gazember nagyobb bűnös vagy mint én, és engem akartok eláztatni?...
Mindenki elnémult, hát nem lesz fegyelmi?... Hogy mi zajlott le bent a járáson Palik és Székely között, nem tudom... de fegyelmiről elhallgattak… leltárról, egy szó sem volt többet, nem is kellett átadnom semmit sem...
Palik elment, hamarosan úgy emlékszem Székely E. elfűrészelte, aljas módon elbántak egymással... Palik visszament Bükre tanítani, hogy igazgató lett e vagy sem, azt már nem tudom... de Gyurácz József lett később az igazgató...
Amikor Kovács Frigyes átvette az igazgatói beosztást... Gyurácz is ott volt... délben valami áldomást rendezett a tantestületnek Kovács...amiről én kimentem, mert nem tartottam érdemesnek őket, hogy leüljek velük egy asztalhoz, főleg Kovács ahogyan viselkedett velem szemben, Gyurácz jött ki az udvarra és csalogatott be a tantestületbe... ne vonjam ki magamat a közösségből... stb. végül engedtem a kérésének, és nagyot koccintottak az új igazgatónak az egészségére, áldásos együttműködésre... talán ezzel véget is ért a 15 éves söptei tenykedesem, takarodót elfújták---baka siess haza... nekem már nincs itt mit keresni...
Most utólag, tehát a jelenben, 1982. dec. 19-én, amikor írom e sorokat, ekkor is meg kell állapítanom a járási vezetőségnek a nagy jellemtelenségét, embertelenségét, de az egész bagázsét, Gonda zsidótól kezdve le egészen a Palik Jóskáig, akik végig hazudoztak nekem. Még az utolsó percig is tagadtak a leváltásomat, de mégis mindenki tudott róla... emlékszem a járáson ott dolgozott Pataki nevűt számadó juhászként, később doktorált jogból és a bírósághoz került, de úgy tudom, hogy már azt is otthagyta, egy alkalommal kérdeztem tőle… nem nem igaz, nem váltanak le, és egy hét múlva minden úgy volt, ahogyan 1967. januárjában a Fejes Imre ez a sunyi paraszt, aki csak ellenség tudott lenni mindenben..., ez januárban már híresztelte a leváltásomat..., amit akkor egyenesen meghazudtoltak a járásnál... és íme, ha már a gyerek benne van a nő hasában -az meg is születik egykor, kéri a helyet a nagyvilágban. Szóval mindenki hazudott... Székely Erzsébet azzal érvelt, mutatta is a dokumentumot a megyei tanács határozatát, Gonda aláírásával, ezzel mosta előttem a kezét... ez a bestia, de a fájdalmamat ezzel nem csökkentette.
Egy helyesbítés a 659. oldalon
Leírtam azt az esetet, amikor 1967 elején két női személy minden engedély nélkül elfoglalta a helyet az egyik tanteremben, és mint az mindenség hatalmasai, végezték a fogászati rendelésüket a gyerekek közt... Na most csak azt akarom leírni akkoriban ezek a női állatbőrbe bújt Káinok, most már teljesen ismeretesek előttem és jól is tippeltem, igen besenyők, zsidók, legalább is az egyik az volt. Dr. Horváth Andor csepregi körorvos és felesége, aki fogorvos szintén, és a maga keleti és mindent letipró teljhatalmával követte el a jogtalanságot, de azt is megtudtam, a felesége Felner lány szintén zsidó, és ez a zsidó nő fajilag és barátilag is erős kötelék fűzte Gondához, az akkori megyei tanács elnökéhez, aki szintén zsidó, tehát Horvátné döngette meg a megye kapuját... És így született meg a Gonda határozata is..., tehát nem Bognár orvosról van szó, hanem Dr. Horváth Andor orvos feleségéről, aki a jelenbe is nagyhatalmat képviseli Csepregen...
Ezt az utólagos helyesbítést kellett, hogy ide szőjem, mert későbbiekben esetleg tárgyi tévedést hozhatott volna.
Zárszámadás söptei 15 évről
1967 óta nagyon sok víz futott le a kis Kozár patakon, ami néha megbokrosodott és mérgében kiöntött a medréből, de már ma 1982. december. 19-et írjuk, más ma és más volt a seb 1967-ben...
Ha röviden akarnám jellemezni a söptei tizenöt esztendőmet, akkor azt kell vallanom, mindenkor jót akartam tenni, senki ellen nem forraltam bosszút ez természetes, hogy esetleg az intézkedéseim nem mindig jutottak egyéni megnyugváshoz. Összességében mindig csak a jó és igaz vezetett, erre voltam predesztinálva, nem akartam rosszat, csak a falu és az iskola körébe eső munkakörben kívántam jól dolgozni.... Már leírtam azt a sok-sok pozitívot, amit elkövettem, "Sikerek és irigyek"..., de leírtam azt a sok-sok negatívat is, amivel meg kellett harcolnom, be kellett bizonyítani az igazságot. De ezekről már jóval korábban mind beszámoltam, nem akarom megismételni előröl az egészet, most csak úgy befejezésképpen, amint a nap is visszanéz a határszéléről, mielőtt eltűnik a nagyerdőben -az egész válást talán nagyon, de nagyon megkönnyítette az a helyzeti előnyöm, hogy édes anyu már 1960-ban lehetővé tette, hogy a házunkban lakhassunk, ugyanis építetünk egy családi házat. Így már nem voltunk kitéve annak, na most hová költözzünk? Hol lakjunk? És talán a brutális gazság mellett ez nagyon besegített a sebek hegedésébe.
A 15 évben legtöbbet a butaság ellen kellett harcolnom, na meg az irigyeimtől, a gáncsoskodóimtól, mert ekkora ellentábor dacára is, mint amit képviselt Bozzay Miklós kollégám és társai, ennek dacára tehetetlenek voltak velem szemben. Már nem haragszom senkire sem, megbékélve jöttem el Söptéről.
Tamási Áron írta egyszer meg: "Miért vagyunk a világon? Valahol legyünk benne" Na talán ez vigasztalt, megtalálom ismét a helyemet, valahol benne leszek azért a makrokozmoszban.
Bonyodalmak az iskola átadásáról... 1967.
Talán még az ide kívánkozik, mivel igazgatójuk is osztályfőnökük voltam a nyolcadikosoknak, még elbúcsúztattam őket..., de ekkor, már teljesen sztrájkoltak ellenem a kollégák... Kovács Frigyes megtiltotta nekik, hogy az ünnepélyes ballagáson megjelenjenek a kedves kollégák.. Bizony csak Sövegjártóné mert mellettem kiállni, vele bonyolítottuk le az utolsó szép ballagást. Nem kívánok semmit sem az utódomnak, de azt hiszem, azóta kapott már egy-két intést, balesetet... És mit tesz Isten? A következő tanévet mégsem ő kezdte meg Söptén, mert közben rájött, hogy Söpténél Torony jobb lesz számára, több a lóvé, így megtehette, hogy válogasson az igazgatói posztokban..., mint a kendermagos a búzában..., nyugdíj előtt álló kolléga lett az igazgató, a nevét elfelejtettem, jót tettem neki, hagytam neki egy dolgozok iskoláját, amivel növelhette a nyugdíját...
Még talán meg kell említenem, hogy az iskolai leltárt megúsztam, de könyvtári leltárt nem... Nagyon sok könyv hiányzott, részben a tanács hanyagságából, hiszen nem volt jól elzárható sohasem a könyvtár, magam is oka voltam, hiszen eléggé szabadpolcos volt a könyvtár kezelése, sokszor vihettek el belőle, aki akart. Így bizony több könyvet kellett utoljára megvennem, azaz fizetnem, aminek Székely Erzsébet nagyon örült, hogy ezen a területen tudott még nekem ártani.
A kultúrotthon átadását is megúsztam simán, mellékelem az akkori jegyzőkönyvet a leltári átadásról. Persze itt is lehetett volna kutatni, de nem tudták hol van itt gyenge pontom, így simán megúsztam a kultúrház átadást is....
Azóta sokszor megyek, azaz autózom keresztül Söptén..., mindig nagy szeretettel köszöngetek a volt ismerőseimnek, itt-ott megállok gondolatban, na érdemes volt ellenem akkora harcot vívni, mint pl. Balázs Ferenc az akkori kisbíró. Isten nem ver bottal- sok borsot tört az orrom alá, főleg a felesége az Ilonka, aki nagyon szemtelenül tudott velem szemben viselkedni, azóta a Feri elvesztette egyik karját, félkarú lett, nem mintha örülnék neki..., de Isten nem ver bottal.
Székely E. temetése... Tömörd...
Az anyatigris is megkapta hamarosan a végleges SAS behívóját... Székely Erzsébet már korábban nagyon sokszor betegeskedett, cigizett, ivott.., szedte a Karill gyógyszert, 70 és nyolcvan között jött a hír, hogy kórházba került és vizsgálatok nagyon rossz eredményhez vezettek. Elrákosodott belül teljesen... Én nem látogattam meg a kórházban, de ekkor vehette észre, mennyire utálták és gyűlölték, senki sem vetett rá, nem látogatták, nem enyhítették súlyos baját... Igaza lett Szép Gyurkánénak is, aki átokkal sújtotta, mert sokat szenvedett a bestiának a támadásai miatt.
Jött a hír..., meghalt Székely Erzsébet is kívánsága szerint volt falujába Tömördre temessék el, ott a családi öröklakás. Na, hivatalból megindult ez előkészület, főleg a tömördi tanácsnak volt a legtöbb dolga, a temetőt rendbe hozatni, felkavicsozni, kaszálni stb... Hivatalból sokan mentek el a temetésre, hiszen ez kutya kötelességük volt is..., de könnyek nem jöttek a koporsót körülvevők szeméből. Későn ment el... Anyja is kísérte az utolsó útjára. Volt egy fiú testvére, aki papnak készült, később elállt az anyai szándékától, külföldre ment és biz nem igen látogatott haza.
A sok hivatalos autópark is már nagyon kíváncsivá tette a község lakóit, hiszen még ekkora parádés temetést nem rendeztek ebben a kis faluban..., így bizony nagy ámulattal, figyelték a temetést. Tudtommal nem volt papi temetés, hiszen ez hogyan is jöhetett volna ide, amikor oly sokszor hátat fordított a hitnek, habár az anyja majd napi templomjáró volt, innen eredt az értesülése is, mert amikor az öreg mama meglátott a templomba egy pedagógust, elmesélte a lányának, aki pedig ebből fegyvert kovácsolt a pedagógus ellen...
Szóval a nagy parádénak vége lett, s állítólag a népi megnyilatkozás az volt: jó volna, ha minden évben hoznának ekkora dögöt a temetőbe, legalább a tanács rendben tartaná a temetőt..., erős ítélet..., de a nap ítélete, a nép szava pedig, Isten szava....
Az idő meg járt a maga kerekén tovább...
Magam pedig, lassan összeszedtem az iskolában mindazt, ami az enyém volt, az igazgatói irodám ajtajáról levettem a névtáblát, s ezzel be is fejeződött 15 évnek a múltja.
Emberi sors, a történelemben sokszor megismétlődött és ismétlődik ez a trónfosztás, csak annak fájó, akin ez a sérelem megtörténik, és főleg úgy járnak el vele, mint valami leprással, nekem nem tartogattak egy iskolai igazgatói státuszt, vagy egy államtitkárságot, mint Gondának /havi negyvenezer forint tiszteletdíjjal/, de mégis találtam kiutat, és el is indultam a magam útján.
|  |
|