Jött az 1967. esztendő, Söpte - igazgatói trónfosztás

Valamiképpen ez az esztendő úgy jött, mint a gyerekekhez a Mikulás, jó teli puttonnyal, degeszre rakva, majd leroskad a teher alatt az ember... Na ez az év aztán mindent a feje tetejére állított.... Én is elmondhatom Csokonaival, szép virágos kertemet korai fagy lehervasztotta, dalos madaraimat a vihar elsöpörte… kietlen lett a határ, az árbocot vad viharos szelek szabdalták ronggyá.
Hát hogyan is kezdjem az egészet? Betartom a sorrendet... Hiszen iratok kéznél vannak, hónapi sorrendben fogom ezeket felébreszteni, felidézni, a múltból a jelenbe hozni.
Na, nem mondok meglepőt, ha azt mondom, már kezdetben sem örvendezett mindenki annak, hogy igazgatónak neveztek ki az iskolában. Magam sem vártam ezt a címet sohasem, mert úgyis én voltam mindennek a mozgató rugója, amikor nem is voltam igazgató... Így nem is hiányzott az igazgatói címzés... Kinevezés egyben meghozta az ellenségeket is, sőt a megbotránkozókat is. pl. Somogyi József nyíltan kimondta: nem hittem volna, hogy elfogadja a kinevezést. Az ellenség tábora velem szemben megnőtt, de mivel a munkám iskolán belül és kívül eredményes volt, így hiába kuvikoltak az éjjel halálmadarak, a munkám erős páncélba burkolt, de csak egy darabig. A vasat is megemészti a rozsda, lassacskán.... Na engemet sem hagytak ki az emésztésből, igen a nagy hal csak a kis halakból tud naggyá lenni, ha nincs kis hal, akkor nagy hal sem tudna megélni...
Hogyan is kezdődött az egész, ami nagyon érdekes, és ha utólag is tizenöt év távlatából mondok felette rekviemet... Akkor is azt kell mondanom, aljas emberek, csak aljas bogáncsokat termelhetnek, mert ezt termeltek.

Ismétlésbe nem bocsátkozom, de már egykor, leírtam az igazgatói kinevezésemnek a kötelezettségét, elsősorban Székely Erzsébet a járási művelődési osztályvezető férjhez akart menni Tóth Zsigához a söptei Tsz főkönyvelőjéhez és tudva, hogy mi ketten jó barátságban vagyunk, nekem kellett volna Zsigát erre az elhatározásra juttatni, nősülj meg! Itt az ara... Nagydarab, súlyos massza, van jó állása, háza -és főleg van egy csomó hája, ami a Zsigára nézve visszataszító volt.
Na ez a kettős harcnak az ütközőpontja én voltam. Zsigát nem lehetett rábírni, hogy frigyre lépjen. Székely Erzsébet is a meddő harc láttán kezdett alábbhagyni a céljával, sőt ami aztán ilyenkor szokott lenni, a megsebzett nőstény, bosszút forral a megsebzőjével szemben, mivel Zsiga nem pedagógus volt, így csak nekem vetett ki hurkot, rajtam áll bosszút, amit nagy aljassággal és jellemtelenül kivetették a csapdát, hogy mielőbb kihúzzák alólam az igazgatói széket...
1967. januárjában vagyunk...,. mint TIT tag este indultam a busz állomásra, hogy elmenjek Horvátlövőre, Huller Jóska osztálytársam falujába, ott tartok egy estet, diavetítéssel. Több volt a csomagom és kértem az anyut, jöjjön el velem a buszállomásig, segítsen vinni a csomagokat.

Fejes Imre és Bertók Laci hírei... új igazgató lesz Söptén...

Amint megyünk a város belterületén, találkozunk Bertók Lászlóval, vasszécsenyi kollégával, fiatal tanár, apja a nagyszerű népművelő volt... és amint Laci meglátott bennünket kettesben, nagy örömmel kérdezi... Na bejöttünk Szombathelyre, azaz én eljöttem Söptéről?... Nem, nem jöttem el... Ott vagyok még..., de miért kérded ezt? Ekkor Laci egy kicsit meg is hökkent, mert ő már úgy tudta, hogy nem vagyok igazgató, hiszen a helyemet már meg is nézte Kovács Frigyes az utódom... Igen... Mondta Laci, neki írta Kovács Frigyes, mivel a vasvári pártbizottság megszűnt, a pártbizottsági tagokat el kell helyezni őket... Így Kovács Frigyes is új állast kap, és csak igazgatónak lehet elhelyezni, mint párttagot, így kerül az én helyembe...
A hírek hallatára gyökeret vert a lábunk.... Ott az aszfalton... Ez nem lehet igaz... Ekkora gazemberek nem lehetnek az emberek, hogy azok, akik kineveznek igazgatónak, azok hurkolják a nyakamra a kötelet is... Nem-nem, valami tévedés lehet... Ezzel a letörtséggel utaztam előadást tartani... Borzalmas vegyes érzelmek futkároztak bennem... Igaz lehetne ez?... Ekkora gerinctelenség uralkodjon a járási illetékes szervekben, hát szóval én elmentem... Anyut meg megkértem, most azonnal menjen el Székely Erzsébet lakására és kérdezze meg tőle az igazságot... Így is történt... Az előadás nagyszerű volt, élvezték horvát lakosok, hallgatok... Nagy tapsot kaptam... Egy kéréssel fordultam hozzájuk: ők is adjanak nekem valami kis emléket: énekeljenek horvátul, mert a horvátoknak nagyszerű zenei hallásuk van és szép a népi dallamuk. Így is lett... Öregek, s fiatalok nagyon szép dalokkal fizettek ki engem... majd elbúcsúztam barátomtól és a falutól..., de állandóan bennem élt..., mit mondott anyunak Székely Erzsébet?
Hiába robogott nagy sebességgel a busz, mégis lassúnak véltem, mi a hír?...
Amint beléptem a szobába... na anyu?! Mi újság?!... Hát Székely Erzsébet tagad mindent, ki meri ezt híresztelni? Nem igaz... Nyugtasson csak meg..., szó sincs erről... Szóval minden oké..., de csak mi hittük ezt..., azaz ekkor már megingott bennem a szónak hitele..., és akkor miért mondta volna Bertók Laci ilyen konkrétan a hírt?

Barnák és Székely E. hazugságai, jellemtelenségek…Kocsis Bandi... Imre... Szép Gyurkánén álló bosszúk...

Igen, a tóba dobott kőnek mind nagyobb lesz a vízgyűrűje, egész nagy kört ír le, mire a parthoz érne...
Nagyon megzavart ez a hír, de arra nem mertem volna gondolni, hogy egy járási művelődési osztály vezetője pedig, úgy tudjon hazudni, hogy a hazugságát igazságnak lehessen vélni..., mert tagadott a végtelenségig... Ki mer ilyent állítani? stb... Igen a tény már fenn állott, csak a szög előbb bújt ki a zsákból, mint kellett volna, mert hiszen ekkor már tehát januárban egy befejezett tényként volt elkönyvelve, Kovács Frigyesnek a söptei igazgatói állás kell..., és mint volt járási párttagnak ezt biztosítani is kell, ha másképpen nem megy, akkor másoknak a lebuktatásával is, de biztosítani kell neki az utódlást.
Szóval a lavina megindult, de hétpecsétes titok alatt, legalább is mindenki, aki akkoriban a járáson dolgozott Székely Erzsébet mellett, vagy nem tudtak róla, vagy pedig ők is a hazugságnak a palástját öltötték magukra, mert pl., amikor megkérdeztem Dr. Pataki N.-t aki mint jogi, vagy gazdasági oldalon dolgozott a művelődési osztályon, még az is teljes erővel tagadta a hírnek a valódiságát.
És milyen érdekes... Fejes Imre a falunak nagy méregkeverője, aki mindig keverte a szart, ha lehetett, főleg ellenem, többször feljelentett..., valahogyan erről a Kovács ügyről valamit tudott, mert ekkoriban a Latex-ben dolgozott és a fiamnak, Attilának mondta: na új igazgató lesz Söptén?... Szóval a Fejes Imre erről már tudott, és ha már ő ennyit tudott, akkor a falu rádiója ezt a hírt ezt az aknalerakást gyönyörűen el is végezte.... Attila is elmondta idehaza, hogy mit hirdet a Fejes Imre..., csak ámultunk és bámultunk, hogyan tudná ezt a falu méreg keverője? Honnan szedi az értesüléseit? - "Szóval nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél".... Valami bűzlik Dániában, ahogyan szokták mondani. Ezt a kérdést, többször megismételtem én a járáson..., de mindannyiszor erős tiltakozások közepette elhazudtak..., és ebben ugyanazok a személyek játszottak közre, akik engem az igazgatói székbe ültettek. Barnák János a pártbizottság munkatársa, valamint a kígyó Székely Erzsébet, mert ez a női bestia valahogyan szadista is volt, mert nagyon sok kollégát tett a nihilbe, emlékszem mikor Kocsis Bandit leváltotta az igazgatói tisztségből, vagy Szerdahelyi Imrét Kőszegszerdahelyen, pedig nagyon gyakran vacsorázott Imrénél a Székely... És mégis volt akkora aljasság benne, hogy menesztette a falujából Imrét, rágalomhadjárat útján... Imre aztán átnyergelt Kőszegre, a jelenben, a gyogyós iskolában, mint tanár tanít, igen jól érzi magát...
A hír igaz, vagy igaztalanságát nem kerestem, közben végeztem a munkámat, de úgy voltam, mint az a beteg, aki súlyos rákban szenved, mindenki tudja, csak a beteg remél a felgyógyulásban, pedig a napjai már meg vannak számolva. Mindegy, ment a napi munka, amikről ezután számolok be.
1967. január. 11-én még nagy lendülettel megtartottam a nevelőtestületi értekezletet, aminek a mellékletét itt csatolom.
Ha elolvasom az egyes pontokat, bizony kemény szavak hangzanak el benne, de a beteg testrészt nem simogatással lehet meggyógyítani, fel kell vágni a beteg részt és kinyomni belőle a gennyet, a rosszat, ez persze fájdalommal jár, de utána jön a gyógyulás.

Keményen és határozottan hangzanak az egyes pontok, munkához valló állás..., beilleszkedés. Érdemes elolvasni őket sorjában.

Levél Posfaihoz, kultúrház építése...

Egy levél Pósfaihoz.
Egy újságcikk jelent meg a Vas Népében, persze megint a pedagógus, aki dolgozik túlórában, és ezért fel meri venni a munkabért. Amikor ezt a cikket elolvastam, nagyon dühbe gurultam és igyekeztem válaszolni ennek a jó embernek, talán ma 1982-ben már nem így fogalmazna, tán jobban megtanulta a mesterségét, hiszen mindenki volt egykor "T" tanulóvezető... Mégis idecsatolom a krónikákhoz, hiszen akkoriban ez nem volt közömbös számunkra.
Arról nem is beszélek, minden évben a tanév vége felé ismét egy felhívás..., csak egy szál virágot a pedagógusnak, és ha lehet, az is mezei virág legyen, ez fejezze ki a hálának a legszebb szimbólumát... Nehogy a szülők vegyenek egy könyvet..., vagy egy díszpárnát, jaj, vagy pedig egy kristályvázát, ez már megalázó a pedagógusra. Hiszen a szobája dugig van ilyen ócskaságokkal. És ez évről évre jött ez a felhívás..., de csak a pedagógusok támogatására..., és nem szól a krónika azokról..., akik igazán kapják a szebbnél szebb ajándékokat, üzemen belül, kórházon belül, vagy egyéb területen. Ez volt 1967-ben és azóta? Van változás?
Kultúrotthon építése
A jelenlegi kultúrotthon valaha körjegyzői hivatalt szolgált, tehát nem mai gyerek. Ez az állapot meg is látszott rajta... Pl. nem volt tanácsos a padlásara felmenni, mert közfalakat bontottak le és így a mennyezet meghajolt időközben. Az állaga nagyon szegényes volt, hiába festettem, a nagy teremben volt a színpad, és elfért kb. 100 db. szék... ha igen megszorítottam a befogadóképességet, akkor besulykoltunk vagy 110-140 ülőhelyet, de akkor már igazán zsúfolt volt a terem. Egy alkalommal a hátsó sorokat felemeltettem, palló, és tégla segítségével, de ez is veszélyes volt...
A MOKÉP is itt vetített hetenként és vasárnaponként egy-egy filmet. A nagy vágyam az volt, egy szép kultúrházat... és ezt sürgettem még az utolsó ittlétemben is...
Mellékelem a járási és megyei határozatokat, pénz hiányában nem tudnak új kultúrházat építeni Söptén...
Később, nem tudom pontosan, de a hetvenes idők után mégis építettek egy új művelődési házat... Amit még jóformán nem is láttam... Ha jól emlékszem tán meg sem hívtak az avatásra, vagy igen!... Egyszer arra jártam és este lévén, fény szűrődött ki a kultúrház ablakán..., bementem... Pár legény volt az egyik teremben..., bután bámultak rám..., mit akarok itt..., piszok és dohányfüst jellemezte a kultúrházat. Ezért kár volt építeni... Mondják is minden alkalommal: amióta a Czeglédy elment..., nincs azóta, semmi sem..., de ne is legyen... Tehetetlenek a mostaniak... és érdekes a járási nagyoknak sem volt bántó, hogy egykori jó hírű kultúrházi munka elsorvadt, elnémult... Nincs is kultúrélet ma falun, igen ritka, ha itt-ott valami feldugja a fejét, ha van esetleg egy színjátszás, arról dicshimnuszokat zengedez az újság, pedig annak idején évente legalábbis kettő színdarabot mutattunk be, mennyi gonddal és szeretettel, fáradsággal.

Szóval igaz a mende-monda… Székely E. Gondával takaródzik...

Szóval mégis csak igaz lett a mendemonda
Telitetten álltam a munkakörömben, mindent úgy csináltam, mintha nem készülne ellenem semmiféle aknazárlat, habar bennem volt valami érzés, de valahogyan nem akartam hinni az emberek aljasságában és főleg a hivatali vezetőknek romlott szellemi gonoszságában, mert lehet ölni különböző fegyverekkel, tőrökkel, de legjobban lehet ölni betűvel és a gonoszságba merített tollal.
Délelőtt van, a postára hivatnak... Szombathelyről van a hívás... Földrengést ereztem a lábam alatt, tudtam és éreztem elérkezett a kivégzés hajnala, s amíg a postára értem, keringett velem a képzeletemnek minden sejtje...
Halló... itt Czeglédy igazgató Söptéről..., majd jön a másik oldalról a válasz... itt Székely Erzsébet, a művelődési osztály vezetője.... ennyi már elég is volt nekem, kért engem ez a hóhér, hogy menjek be az osztályra, mert közölni való volna számomra.... Ennyi nekem elég is volt..., mint koronáját vesztett király ballagtam vissza a szép igazgatói irodámba, de már nem éreztem magaménak, rideg lett, valahogyan elveszett bennem minden emberi érzés...
Nem szóltam a kollégáknak, nem tudom mennyire voltak már tájékozódottak az események folyásáról..., nem is érdekelt engem semmi, egy világ omlott bennem össze.
Másnap, vagy még aznap délutánján bementem a járásra... Ez a nagy húsmassza fogadott, behívott az irodájába... és az asztal fiókjából kiveszi a csatolt iratot, hogy olvassam el.
Az iratnak a megtekintése folytán, amikor olvastam a szöveget, ezt a bestiális kifundált okot..., áthelyezés..., na meg a Megyei Tanács Vb., nem engedélyezte a vezetői állásban való fungálásomat.... Ekkor felordítottam, aljas gazemberek..., amikor kineveztek, mindent tudtak rólam..., tudták a börtönt, az internálást..., mondottam is ekkoriban nem lesz jó, hiszen ezek akadályozó pontok a kinevezéshez. Nem-nem mondta Székely és Barnák János a pártbizottság munkatársa... Borzalmas lelki és testi szenvedést éreztem, hogyan lehetett ennyire becsapni egy embert, hogyan lehetett így aláaknázni tudatosan... Megyei Vb., ki áll ott a jelenben, ki lenne, mint Gonda..., és ki az a Gonda?... Besenyő a többiből, persze ezeknek a keze és szava szentírás..., mert amint én kikelve szorongatott helyzetemben okoztam magát a járási vezetőket, ekkor Székely Erzsébet előveszi a fiókból azt a megyei határozatot, amiben a megyei VB. meghozta a határozatot..., és főleg az aláírást mutatták, olvassam el, és ott tündökölt Gonda megyei tanács vb. elnök neve, de ez engem nem vigasztalt, utálattal olvastam el a nevet, megint egy besenyő tett a hűvösre?... És ekkor vettem felelősségre Székely Erzsébetet, ugye hogy igaz volt, amit a Bertók Laci mondott... És eltagadta..., hazudott nekem az utolsó percig... Szemét, rohadt, csürhe banda az egész, erkölcsi mocsárban fürdőző bestiák valamennyien... Nem is tudom, hogy már mit mondogattam ezekben a borzalmas perceknek másodperceiben, mi is játszódott le bennem...., de lehet ekkora gazemberség a földön, hogy azok, akik annak idején tapsoltak az igazgatói kinevezésemhez, most kajánul lökik ki alólam az igazgatói beosztást... Hát ennyire piszok és aljas ez a világ és benne ezek a szereplők? Borzalmasan feldúltan futkároztam az irodában..., mint a megveszett vad a vasketrecben...

Ez a bestia próbált vigasztalni..., de Káin átkozott vére csurdogált az ereiben... tán élvezte is az én lelki összeroppanásomat..., szadista kajánságával tán kéjelgett is a nagy fájdalmamnak láttán...
Sokáig dühöngtem az irodájában ennek a fehérnépnek..., ugye nem sikerült a Zsigát meg szerezni..., jött a bosszúnak kancsukás korbácsa, lesújt a bestia nőstényi hatalmával. Valóságosan megzavarodottan futkároztam az irodában, talán még az ablakot is néztem..., jobb volna kivetni rajta magamat..., mert csak azt nem tudtam megérteni, amit a mai napig sem értek...., és nem is fogom megérteni, még akkor sem az akkori megyei tanács vb. elnöke Gonda zsidó, biztosra veszem hogy külső besenyői nyomásra kanyarította a végzés alá a nevét... Keretlegény? Háborús bűnös? Kit kell seggbe rúgni? Nem volt könnyű mindezt kitalálnom..., de és most jön a de..., ezek a hatalmi polcon lévő két lábon járó emberi alakot viselve mindezt tudták..., akkor is amikor ugyancsak a kinevezésemet írták alá....
Emlékszem egykor kellet az erkölcsi bizonyítvány is... és ekkor mondottam is Székely Erzsébetnek... Na ugye, most aztán beszart a halott... A nem kell félni, az már elmúlt... stb. Meg is jött hamarosan a minisztériumból az erkölcsi bizonyítványom, aminek alapján mindenféle felelős állás betöltésére jogosult vagyok... S ekkor nagy örömmel mondta Székely...., na ugye nem kellett félni, minden elrendeződött, és most ezek a gazok felrúgva a belügyminisztériumnak az erkölcsi bizonyítványát, személyes bosszújuk által diktálva végezték, végrehajtották gaztettüket.
Feldúltan és összetörve indultam hazafelé..., szerencse hogy édes párom az anyu, amikor elmondtam neki a hírt..., nem esett össze..., sőt bátorított..., és ez volt a jó.
Másnap az iskolában nem csináltam semmit... Bezárkóztam az irodámban és egész nap elmélkedtem a történtek felett..., ki érti ezt?...
Az gondoltam, azaz éreztem, hogy Pálné, a Manci az örök kárörvendő már tudta a hírt, de előttem nem mutatták még hallelujás képüket...

Kovács Frigyes jön igazgatónak Söptére… csepregi orvosnő felháborodása

A végzés szerint, még az évet sem engedik befejezni velem..., már kell az utódnak a hely, a korábban nevezett Kovács Frigyesnek..., akiről már korábban írtam.
A nap nem állt meg, ugyanúgy kelt és nyugodott, mint máskor, azt nem tudtam lemérni, azaz százalékolni, hogy mekkora azoknak a százaléka, akik örvendeztek a leváltásom miatt, de biztosra veszem a Bozzai, és Kiss Manci tábora csendben tedeumot zengedeztek a sátán oltáránál, és örömtüzet gyújtottak Lucifernek...
Egy kép is megjelent előttem... Lehetséges ez is belejátszódhatott az okok közé... Egy alkalommal a csepregi orvosi kirendeltségtől jelent meg két nő..., orvosként, akik bementek az iskolába, és mint orvosok. Kiss Manci vette őket pártfogásba..., megállt a tanítás -és az orvosnők intézkedtek, hogyan is menjen az orvosi vizit... Minderről én egy szót sem tudtam..., nekem nem jelentettek, sem az orvosok, sem a kolléganők, csak egyszer észreveszem ám, hogy nagy a futkosás, nincsen tanítás... Mi lehet ennek az oka?.... S ekkor nyomozok, megtudtam, hogy az orvosnők vannak az egyik teremben..., és azok intézkedtek stb.. Na engem elfutott a szent Antal tüze, hogy a ménkű vágná meg ezt az orvosi brutalitást és udvariatlanságot... Azonnal bementem abba a terembe, ahol ez a két nő végezte a dolgát, és számon kértem őket, milyen jogon és kinek az engedélyével intézkedtek az iskolában?...
Tudott dolog, hogy egy orvosi rendelő előtt is várni kell, csak engedéllyel lehet belépni a rendelőbe, önök pedig, se szó, se beszed csak megszüntetik a tanítás menetet, mert megjöttek és végzik a dolgukat...
Na, olajat a tűzre..., mi sem kellett nekem több..., a két orvosi diplomával ellátott hölgyemény, kivörösödtek, hápogtak és zúgtak, hogy merem én őket felelősségre vonni a gyerekek előtt stb.., majd a Kiss Manci védelmébe vette őket, később tudtam meg..., hogy végződött az orvosnők dolga már nem tudom. De már másnap valaki nekem mesélte valaki, aki ugyanazzal a busszal utaztak, amelyiken a két sértett nőstény is utazott, és hangosan mondogatták, ki az az igazgató, aki őket rendre merte utasítani..., majd ellátják a dolgomat..., orvosi etikett bíróság elé viszik az ügyet.... Szóval meggyújtottam a gyújtózsinór végét, csak nem tudtam mikorra ér oda, ahol a dinamit van elrejtve, és mikor robban....
Annyit később megtudtam, igen is nagy zajt csapott a két fehérnép.., mert tényleg engem orvosi etikett bíróság elé akartak vitetni, ennek pedig, akkoriban Körmendi László volt az elnöke, de a jelenben valami nincs rendjén a háza táján, ekkoriban volt neki valami nő ügye, valahol a határszélén vagy hol... Szóval nem volt helyén az etikett orvosi tagság..., de valahogyan megtudtam a dolgot, sőt később Székely Erzsébet is tudott a dologról, aki akkoriban tapsolt nekem, jól tettem, ne engedjük magunkat leértékelni két perszóna előtt, mert ők orvosok.. Az iskolában az igazgatónak kell tudni mindenről, csak az ő engedélyével szabad ott látogatást, vagy tanítási szünetet adni... Mondom, nekem adtak igazat pillanatnyilag...., de később valahogyan azt is megtudtam, hogy a sértett nők közül valamelyik besenyővérű. Valaki Bognár orvos az apja, de főleg besenyő valamelyik és ennek igen fáj a rendreutasítás.... Ha utólag is azt mondom, ez a hullám áttörte a megyei tanács nagy kapuját, behatolt Gonda tanácselnök vastagon szigetelt ajtaján keresztül is, és amikor ezt a sértett besenyőnő mondogatta, mindjárt tudták az ügyvitelnek a módozatát, le kell váltani... Hogyan lehet valaki igazgató, aki nem tömjénezi a neveletlen besenyőket, habár én erről csak később értesültem, de hogy nagy vihart csapott a két perszóna, az kitűnik abból is, hogy eljutott megyei tanács nagy kapuján át egészen a Gondáig...
Szóval, hogy ki mikor veszíti el az utolsó tétjét is hatalma felett, ezt nem lehet mindig kísérni, mint a szívvizsgálatkor a grafikont..., de lehet utólag tán következtetni visszhangokból, hullámokból, amik nem akarnak elülni addig, míg csak célba nem érnek. Utólag is azt mondom, helyesen tettem, meg akkor is ha károm lett belőle, kell lenni egy kötelező illemnek, ami nem évülhet el, akkor sem, ha valakiből orvos lesz, sőt nagyobb bűnt követ az, aki ezzel állási hatalmat nézve vétkezik ellene. Mindezt csak utólag konstatálom, lehet hogy örvendezett a két nő, amikor vb. elnöke így szolgáltatott nekik elégtételt, faja védelmére. Ma sem tennék mást, mint akkor, ha valaki igyekszik modortalan lenni, csak modortalansággal lehet neki válaszolni.

Ahogyan egykor Jerikó falai leomlottak a kürti harsonára, úgy omlott be, nem össze minden, de minden, de ismétlem, nem azért, mert az igazgatói székből ki kell szállnom, hanem azért az emberi gonoszságért, hazugokért, aljas és piszkos aláaknázásukért. Azok, akik annak idején meleg kézszorongatás mellett glóriáztak, most pedig, hóhérokká váltak, igyekeztek elvágni az élet kőgyökét, megsemmisíteni. Hogy tudtak hazudni ezek az aljasok, akik szemembe mertek nézni, sőt még Székely Erzsébet ez a megbőszült vad szűzi tohonya, akinek nem sikerült férjhez menni, nem sikerült a kitervelt tervét keresztülvinni, mint sértett anyafarkas kéjelegve verte belém a töviseknek a sorozatát. Az én fájdalmam neki gyönyört, élvezetet, kéjelgést keltett, hiszen most kéjeleghet felettem, ez ideig minden meddő volt velem, a legnagyobb és legpiszkosabb támadásokat indította meg ellenem... Leteperni a sárba és rám taposni, mint a bikaviadal arénájában a legyőzött teheti legyőzöttje felett…

Sorok-major Petőfi-telep iskolához szeretnek menni... 1967.

Szóval már semmi sem titok, minden megvilágosodott előttem... 1967. április 5-re készítsem el az iskola átadását... Ez a legszebb szám megint a többi között.
Igyekszem valahogyan visszahajtani az emlékezetem óráját, hogyan is zajlott le az egész.
Szóval, amikor a leiratból kiderült, hogy engem Szombathelyre helyeztek be..., amit sohasem kértem, sőt kerültem ezt a lehetőséget is, nekem nem kellett sohasem a nagy tantestület, a letye-fetye, klikkek nagyságai, ekkor kértem Székely Erzsébetet, hagyjon meg engem Söptén beosztottnak.., mint régen.
Valahogyan ebbe bele is ment, megírta a papírt... Visszahelyeztek, igen ám de közben kisült, ekkor két igazgató lesz az iskolában, mert aki ez ideig engem igazgatónak hívott, ezután is igazgató leszek az ő szemébe... Két dudás pedig, egy csárdában nem lehet... Ezen változtatni kell... Ekkor határoztam el magamat, hogy elmegyek a Dózsa iskolájának a tagiskolájába Sorok majorba a volt püspöki uradalom iskolájába, ahol a jelenben Horváth Ferenc, a vasvári Pásti Feri tanít.. és megy nyugdíjba. Egyedül van, nincs senki mellette..."C" terület, pótlékok, maradok igazgató, nagy kert... Szóval ez nekem jó lesz..., gondoltam magamban...
Igen ám, már utólag meg tudtam, ha Szombathelyre jövök, akkor valamelyik iskolában csak napközis lehetnek..., mert más hely nincsen..., ez pedig nagy veszteség számomra..., semmi esetre sem fogadom el Szombathelyet....
Hogy magamat is védjem, ekkor kezdtem meg az illetékes hatóságokat levelemmel... Mondom tán, majd csak lesz valaki, aki azt mondja én ebben az emberben semmi vétket nem találok, mert legalább Heródes mosta a kezét...
Na így adtam be a panaszomat a Járási Tanács VB-hez.... Szél ellen pisálni hasztalan dolog... Jogos indokaimat felsorakoztattam mellettem, hangoztattam az igazságtalanságnak a bestiális voltát, érdemes elolvasni az egyes pontokat.., de ki merjen mellettem szólni, az a sok-sok balek, akik féltek szintén a besenyőknek az öldöklésétől... Hiába sorakoztattam fel érveimet, ahogyan a Szahara száraz maradt, úgy maradt az én kérésem is, semmibe, hogy ki is volt ekkor a járási vb. elnök?.... Dr. Szabó István vb. elnök... Báb volt a cápák szájában, ő is félt hogy lenyelik....

Hányszor élt belőlem a járás, rendeztem a számukra hírneves kulturális munkát, hol van a szakszervezet, Horváth Győző!!! Mind megbújtak szoknyák mögött, senki ne mozduljon, mert akkor annak is vége lesz... Mindenki hallgatott..., figyelték a fejlődést...
Mondom magamban, lépek eggyel feljebb, megkeresem a megyei pártbizottságot, jó ha tisztán látnak. Esetleg van még menteni való, akkor csak mellettem szólnak valamit. Kovács Antal, az akkori első párttitkár, emberséges magatartásáról volt népszerű, orvosolta a torzulásokat, mondom talán lesz neki akkora bátorsága, hogy közelebbről is megnézi ezt az aljas intézkedést, amit rajtam elkövettek a dicsteleneknek hadai.

Horváth József, Koblov Erzsébet egyeduralmai... Erdélyi Bela vb. eln. h.

Úgy emlékszem kaptam is a megyei pátbizottságtól levelet, hogy ekkor és ekkor jelenjek meg kihallgatásra. A székház meg ekkor a Szél Kálmán utcában volt. Koblov Erzsébet /orosz nő/, és Horváth József párt munkatársai fogadtak és hallgattak meg... Azaz mégsem hallgattak, mert valamiképpen, főleg Horváth József, aki később a Rudas László technikum igazgatója lett..., nagyon keményen elbánt velem... Azért most mégis megállok egy pillanatra -nem tudom hogy Horváthnak ekkor volt a kirohanása felém, vagy más esetben -errő1 egyébként már írtam valahol. Szóval a megyei pártbizottság is bezárkózott a nyitott kérdéseimre való érdembeli válaszával, ismét győzött a besenyő, a tehetetlenség. De annyit mégis el kell mondanom, hogy mindketten nagyon arrogánsak voltak velem szemben.
Hiába soroltam fel jajaimat, igaztalan elbánásomat, falra hányt borsó volt minden érvelésem, zárt kapukat döngettem, maradt minden a régiben.
Most jut eszembe, igen ekkor volt Horváth Józsefnek a kirohanása, amikor olvasta a beadványomban ezt a kijeletést "Rákosi éra ", hogy merek én így nyilatkozni, ez éra volt, kezdett kioktatni, stb.. Na nem ver Isten bottal... Nem sokáig élvezte az igazgatói posztot ő sem, betegsége közbevágott, és lesújtott rája, az vetett véget neki, tüdőbaj vette birtokába, hogy él e?, meghalt-e?, nem tudom... De annyit tudok nagyon arrogáns és kihívó volt velem szemben, nyegle és orrát magasra emelő nihil... Koblov Erzsébet meg valahol fungál, úgy tudom egykor a főiskolára került... Érdemeinek jutalmául...
Na amikor ez sem vezetett eredményhez, a megyei tanácson kértem kihallgatást..., amit meg is kaptam...
Ki fogadott volna más... Mint Erdélyi Béla VB. elnök, aki valaha áldozópap, plébános volt, de a papi pályát elhagyta, kivetkőzött, érdemeinek elismeréséül HNF elnöke, majd később megyei tanács VB. elnökhelyettes lett... Úgy szól a mendemonda, hogy Székely Erzsébettel bizony-bizony ettek a tiltott fának a gyümölcséből....
Hát bizony sehogyan sem vette a szívére az én kálváriámat, sőt örüljek, hogy Szombathelyre behelyeztek, hányan jönnének be szívesen.... stb.. Igen, de mivel nyugdíj előtt állok, idebenn jóval kevesebb lesz a fizetésem, és ki fogja ezt nekem kárpótolni?... Na erre Erdélyi Béla hümmögve felelt, ja igen ez nem lehet közömbös. Ismét kértem-akkor helyezzenek ki Sorok majorba, Petőfi-telepre..., ott mégis több lesz a nyugdíjazásom előtti illetményem...
Valami hajlandóság maradt is meg benn..., és itt sem vert az Isten bottal.

Erdélyi Béla, aki valaha az Isten hajlékában hirdette a papi hivatásból fakadt, „Dominus vobiscum....” és a nép kórusban felelte „Etcum spiritutuo...”. Most pedig, hátat fordított a papi hivatásnak, elkötelezte magát a másik szerzetbe, a világi szocialista dzsungelba, csak azt nem tudom, ha valaki ekkora szentségi fogadalmat máról holnapra a kukába dobja, az újat is nem ugyanígy selejtezi egykor? Hát szóval Erdélyi Béla, amikor meghallgatta a panaszomat, nem érezte át az én kálváriámat, nem igyekezett a kérésemnek a gyógyírját megkeresni, sőt volt benne valami ellenségeskedés, hiszen a legfőbb főnöknek határozata ellen hogyan is vélekedjen? Még mindig nem értek egyet,.. és a mai napig sem tudom ennek a bűnös vagy büdös körnek a kiindulását... Ki volt a kezdeményező arra nézve, hogy nekem helyet kell adnom Kovács Frigyesnek..., azaz nem nehéz mégsem kitalálnom, hiszen már ezekre az okokra már utaltam...
Erdélyi Bélával való kihallgatásom nem nagy eredménnyel végződött, senki sem mer pozitív álláspontra helyezkedni, óvatos, és félő.
Nem biztos, hogy elnyerem Petőfi-telep iskoláját, mert közben rájöttek az irigyeim, ha én ide kerülök, hiszen akkor majd jobban járok, mintha Söptén maradok igazgatónak... és most pedig ez az állapot váltotta ki az újabb ellentábort. Erdélyi Béla sem sokáig sütögette, melengette kígyóbőrből kibújt új testét, de ezt csak hallomásból tudom. Valahova eljártak dőzsölni, tivornyázni, vidékre, óvodába vagy hová... És ott csapott Erdélyi Béla megfelelő baráti körben, ezt pedig valakinek fizetni kellett... Az óvoda vezetője lebukott nagy deficittel, tudtommal lecsukták. Erdélyi Béla védett volt, védte Gonda is... így a vb. elnöki tanácsi fizetésének meghagyása mellett, érdemeinek elismerése mellet áthelyezték a kereskedelmi iskolába igazgatónak... Tehát börtön helyett csak igazgató lehetett Erdélyi Béla, s amennyire lehetett véka alá kellett rejteni ezt a bűnbarlangot és a resztvevő elvtársaknak a névsorát. Ellentmondásos intézkedések, visszaélés a hivatali hatalommal, besegíteni valakit, hogy ágyasa legyen, majd eldorbézolják az intézmény pénztári készletét, s ezt a bűnt úgy is el lehet simítani, egyik bársonyszékből átültetik egy másikba, mégpedig az ifjúság igazgatójává teszik, ide jó, bárki is vezetheti az ifjúságot... Förtelmes bűn... Hát nem gondolták a hatalmasok, hogy a diákok csak megtudják, miért lett az aposztata ember az ő igazgatójuk? És akkor maga az ifjúság mit lásson a saját igazgatójában? Kék fénybe kellett volna bemutatni... Igen, aki egyikben aposztata a másikban meg hatalommal visszaélő, s ezek kezébe meg igazgatást is adni... Felháborító és hátborzongató cselekmény az egész... Igazgató lett Erdélyi Béla... Pár éven át, majd jól felsrófolt nyugdíjat kapott, azóta néha látom a csónakázó tó környékén, nézegeti a halászokat, de elvárja, hogy én köszöntsek neki...
Erről a kihallgatásról tudomást szerzett Székely Erzsébet, amiért is nagy kirohanást tett felém... Mindenhova futkosom az igazságom eléréséért, de ez csak szivárványi fogás volt, soha nem kaptam rá orvoslást, gyógyírt.
Hogy a hullámok el ne üljenek, ismét egy újabb beadvánnyal éltem.
Kisházi Ödön, elnöki tanács elnöke felé...

Ahogyan elveszett a tihanyi visszhang, úgy veszett el a válasz is Kisházi Ödöntől is. Nagy tévedésben éltem, én, azt hittem jogállamban élünk, amikor is nem egy fajizmus uralkodik, nem az ő szemléletük a domináló, van mellette egy igazságos törvény is. Csak azt felejtettem el, hogy ezt a törvényt a bosszú melegágyában nevelgették naggyá és főleg, mint annak idején a főrendiház a maga receptje szerint állította össze a menüt, most pedig a fajizmus, besenyői, körülmetélteknek a törvénye a dogma, amin mi munkás szülők gyermekei nem tudunk ezen változtatni, nem tudunk abba beleszólni.
Nem merem állítani, de mintha később úgy hallottam volna, hogy Kisházi Ödön is valahogyan ebből a környezetből kapta a köldökzsinórt, farkas pedig, még nem ette meg a farkast, így minden meghallgatás nélkül maradtam továbbra is a légben.
Söptén nem maradhatok, mert féltették Kovács Frigyest, hogy nem tud mellettem igazgatói rangot betölteni, hiszen nem a képessége miatt kellett neki sem igazgatónak lenni, nem szeretett annak idején dolgozni, volt neki több gyenge pontja, állítólag volt egy zabi gyereke is... Hát hol lehet ő védett ennyi gyarlóság mellett, beállok a pártba..., majd ott találok védelmet a tehetetlenségem ellen, na meg még érdemeket is szerezhetek, hát egy járási pártbizottsági tag, csak nem lehet szürke beosztott egy tantestületben, a párttagsága csak igazgatói státust követel számára, akármilyen hülye, vagy gügye.... Ez nem számít, majd dolgoznak helyette a többiek, ő is elhorkol majd a boglyák hűvösében.... Szóval ez a szomorú látvány zsugorította össze a szívemet, nem kell érdem..., sem munka..., csak az a kis piros könyvecske, na meg a havi tagsági bélyegnek pontos fizetése... Hányszor ráfűzött ez a rendszer a személyi kultuszon át az ilyen ferde nézete miatt..., nincs ellen apellálás, mert tied a hatalom és a dicsőség.... és másnak, kuss...
Gyenge fajsúlyú húsmassza volt az egész ember..., aki belülről röhögött, hogy egy ilyen kis kaliberű pacákot ennyire a vezetői tisztségben akarnak megtartani, mint a gyerek, aki úgy érezte már ő is tud autót vezetni, egy szép napon ellopta az apjának a kocsiját, kiment a forgalomba, ment is egy darabig, de csak addig, míg a KRESZ tudásának hiánya miatt örökre bénává tette magát... Persze hogy tud vezetni, amíg nincsen valami probléma..., ha van, akkor meg majd kisegítenek az okosak, hiszen ha téved is ez nem akkora bűn, mintha piros könyv nélkül követi el azt, nagyon sok példa van erre, és ez a szomorú -ezek a kiváltságosok, védettek, pedig milliós károkat okoznak a társadalomnak.
Nyugdíjam megállapítása
A mellékelt nyomtatvány bizonyítja, hogy már az utolsó három évben vagyok a nyugdíj előtt... Érdeklődöm már most? Előre, mire is lehet számítani... Itt jegyzem meg..., nekem hatvanhétben volt egy dolgozók iskolája Söptén... Az itt kapott összeg jól emelte volna a nyugdíjamnak az összegét, de ez is veszve volt. Ezért sem jöhettem volna be csak Szombathelyre..., minden mellékes kizárva, hiszen itt nagy a tülekedés az esti tagozatokon..., nekem itt nem terem babér, nem jut nekem makk, ahol ennyi az éhes disznó....

Fáy József kioktat - Fejlemények sorozata…

Fáy Józsefhez egy levél
A vízbefuldokló még egy szalmaszálhoz is kapaszkodik... Gondoltam magamban a régibb nagy barátságnak talán meg van valami nyoma, a jelenben a Fáy szintén magasabb polcon ül, vezetői pódiumon..., hát írtam neki is egy siralmat, majd csak kapok rá valami írt.
Kaptam is, de volt abban köszönet, mert az én Fáy szelíd kedvű barátom elfelejtette a köztünk lévő kötetlenséget, nem is szólva hányszor volt a vendégem... Kikérte magának ezt a nem szociális vonalú, kötetlen hangnemet, nem lehet csak így neki írni, ez neki nagyon kellemetlen és rossz fényt derít rá... Kikéri magának ezt a hangot, hivatalba csak hivatalosan lehet írni, és máskor mellőzem az ilyen zaklatással...
Na, egyen meg a rosseb téged is Jóska, le vagy szarva.... Most már neked is teher vagyok, te gólyalábon járó bábú... Már nem vagyok jó, pedig hányszor éltél a jó söptei TIT előadásokból..., akkor még csokoládés mázzal voltam bekenve és nyaltatok, ma pedig jobb volna nem ismerni. Hát nálad is csak ekkora az emberi segítség?...
Így, csak kioktatást kaptam Fáy-tól is, de segítséget azt nem... Mindenkinek kellemetlen volt az én problémámat felvetni..., hiszen valamennyinek a pókszála egy fókuszban találkozott, Gonda fókusza, s tőle függ a többinek is maradandósága, így nem lehetett a hatalomnak a kéjurát felülbírálni... Fáy is érdemeinek elismerésének kárpótlásául a Kanizsa Dorottya gimnázium igazgatója lett, Pauer István utóda. Ha találkozunk, nagy ritkán, azt hiszem, van neki egy kis szégyellnivalója, azaz csak volna, mert szerinte nincs mit szégyellni valója velem szemben...
Megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztály V.
Nem merem mondani, de ha jól emlékszem Horváth Lajos volt akkoriban a megyei Művelődésügyi. Osztály. Vezetője, na még ide is megeresztettem egy beadványt... Végleges döntésemet adtam tudtul... Megnéztem a Petőfi-telep iskolát, mindenben ragyogónak találtam, nem maradok Söptén, kérem ezt a helyet nekem biztosítani... Majd erről később írok..., hogy hogyan is kezdődött itt is az élet-halál harca...
Kovács Frigyes levél
Úgy döntöttem, írok a jövendőbeli utódomnak..., pár kérdésére szeretnék válasz kapni..., a mai napig nem válaszolt Kovács..., azaz válaszolt szóban, nagy gőggel és fölénnyel, amikor megjelent igazgatói megbízatásának birtoklására.
Majd később róla is nyilatkozok, most gyerünk az eseményeknek a további folyásával, mert hiszen még igazgató vagyok Söptén...
Egy újabb fejlemény a sorsomban
Kezdetben, amikor még nem mértem fel teljes egészében a Petőfi telep iskolának a sok jó oldalúságát, még nem tudtam határozottan dönteni, azaz nem tudtam hirtelenében magamat ennyi munka után más munkaterületre átültetni... Kértem a járást, maradjak Söptén beosztottnak...

Hogy miért lágyult meg Székely Erzsébet nem tudom, és a papír tanúskodik arról, hogy maradok Söptén.... Szóval ezt is lehet, azt is lehet, csak azt nem lehet... Valószínű Kovács ijedt meg legjobban ettől az intézkedéstől..., mert később mégis csak ebből sok vita és nézeteltérés lett volna..., mert mellettem Kovács nihil maradt volna a gyenge képessége mellett.
Ekkor kellett Sövegjártó Miklósnét behelyezni Szombathelyre, mert ha én maradok, akkor egy nevelő feleslegessé válik, így került be Szombathelyre Sövegjártó Miklósné.... Ő ennek örült..., hiszen a családja bent lakott, neki ez jó volt ekkoriban. Nagyon jó nevelő volt, ezért is írtak a tanítványai egy beadványt, kérték benne a visszahelyezését..., de hasztalan volt a kérés... A jelenben /1982 / a Tolbuchin iskolában tanít, el is vált a Miklóstól..., éli világát, de nagyon jó tanerő volt, egyedül ő volt az aki, mellettem kitartott az utolsó percig, velem érzett, még akkor is, amikor már Kovács ült az én helyemre...

Járási, megyei tanácstól leiratok....1967.

Szombathelyi Járástól egy határozat
Senki nem mondhatja, hogy nem volt mit leveleznem, de egyben szélmalmot lehelettel hajtani..., mert hiszen meddő volt igyekezetem, hogy igazságot kapjak az igaztalanoktól.
Ebben a leiratban ismét hivatkoznak az 1957. évi tvr-ben foglaltakra..., mely szerint fontos és bizalmas munkakört nem tölthetek be.... pedig ugye, ezt a belügy nekem írásban adta ki, hogy igen is betölthetek.... Utólag is csak azt kell hangoztatnom kóros korszaknak lettem ismét az áldozata, amely a polip karjaiba zárt és onnan nincsen kiszabadulás. Hánynak volt sokkal nagyobb vádja, azaz tévelygése..., de elsüllyesztették a fiókba a vádakat, nem lett belőle vádirat, ügyészi okmány... és akik annak idején ezt velem elkövették, azok bitorolják a hatalmat, azok döntenek, és a bosszúból meg a mai napig sem engednek... Most utólag gondolok rá... Gonda nem volt szintén akkoriban Kőszegen a zsidókkal, amikor én olyan szépen bemutatkoztam nekik... Nem is tudom, de lehetséges, hiszen a kora erre enged következtetni, akkor pedig, vörös posztó maradok a szemében, és ahol tud, rúg rajtam egyet...
Na ezt a járási végzést már Dr. Szabó István írta alá -a volt suszterek elmentek a járási székből / Veres István pl. Mily nagy hatalom volt 1960-ban.... Bőgött belőle a butaság, de nem tetszett neki a suszterszék, bársonyszékre vágyott, így lett a járás vb. elnökhelyettese Horváth Gáborral együtt...
Megyei tanácstól leirat
Volt dolgom? Ugye mennyi levelezés és futkosás, szélmalom harca...
Na az első ember, aki kimerte jelenteni..., elítélem ezt az intézkedést. Dr. Kelemen volt ez első humanitást mutató ember, aki áterezte ennek az igazságtalanságnak a nagyságát, velem érzett, és ki merte mondani, ezt az ítéletet ő helyteleníti..., hosszasan elbeszélgettünk... Átérezte az igazságtalanságnak szörnyű bosszúját..., embertelennek tartotta..., de ... a besenyővel szemben valószínű ő is gyenge ahhoz, hogy újabb döntésre bírja a megcsonkítottat... Maradt minden a régiben, legalább szóban kaptam emberi hangot, rokonszenvet és ezt utólag is nagy hálával nyugtázom Dr. Kelemennek. Hol lehet ma?....

/sorokat írom Szombathely, 1982. december. 4-én, amikor ismét megdrágult a benzin 1972-ben 3 Ft. volt a 96 oktános, ma pedig, 18,50 Ft. Hatszoros emelkedés. 10 éven belül... Rohanunk az 1930-as inflációs világba... Már volt olyan időszak, amikor a WC papír, ha nem volt a zsebben, akkor pénzzel, papírpénzzel törölte ki az ember a seggecskéjét... Bizony az árok menten nagyon sokszor a szel ide-oda fújdogálta az értéktelen papírvalutát..../

Barnák János, Pilátus kezet mos... de az igazság nem lehet igazság...

Na menjünk tovább... Hogyan is alakult a boszorkánykonyhának a műveletei? Mégis azt kell mondanom..., most utólag, amikor iratot iratra fektetek, amikor fellebbezés, fellebbezést ért, amikor most ébredek tudatára, mily balga voltam annak idején. Kerestem az igazamat az igaztalanokkal szemben..., amikor Barnák János megkérdezte kb. 1968 táján, amikor már a Petőfi telepen tanítottam, és nagy mosollyal érdeklődött felőlem, hogy vagyok??? "János nem mondom meg, mert akkor ismét megfúrsz!"... Barnák János nagyon elszégyellte magát és most megreszkírozta kimondani a következőket: "sajnos..., sokszor az igazság sem lehet igazság!! " .... Igen, a hóhért azért tartják, hogy akasszon... Én ilyen balga voltam "farkasok közt kerestem a bárányt"... mennyi energiámat, de mennyi időmet, idegállapotomat felemésztette ez a meddő harc..., de valahogyan nem akartam a nagy emberi gazemberségben hinni, habár a történelemben nincsen új, aki ma felmagasztal, az holnap felakaszt...
És ahogyan igaz, hogy atomháború esetén nem lehet különbséget tenni egy szocialista és egy kapitalista hamvai közt, vagy megégett csontváza közt..., ekkor már nem lesz biológiai ellentét, azaz szemléletbeli ellentét, világnézeti különbség Ugyanígy ezek az embertelenek is, ha egykor egybeolvadnak a föld poraival, vegyileg sem lehet különválogatni az enyészetből őket, legfeljebb a nem felejtő utókor köp egy nagyot, ha netán olvassa valahol... Itt nyugszik, de nem lesz felsorolva, nem lesz összegyűjtve az a sok könny, amit embertelenségével, ezen földön elkövetett embertársaival...
Nagy lelkierő kellet ezekben a napokban és órákban... Óriási vegyi folyamat, diffúziós lelki és idegbeli átalakulásnak kellett bennem végbemenni, óriási erőre volt szükségem ahhoz, hogy ezt a kettétörésből eredő lelki törést valahogyan elviseljem és ebből ép egészséggel, nyugalmas partokon kiköthessek. Ismétlem, nem én vagyok az egyedüli, aki ezen ordasoknak martalékává váltam... Emlékszem Szép Gyurkánéra, aki valaha méltóságos asszony volt Csipkereken tanított, sótonyi származású, Pungor Mária, az apja kántortanító, néptanító Sótonyban... Igen csinos lány volt kb.1930-as időkben vagy később... Vasváron Szép Gyurka bácsi megözvegyült... és ezt a csinos tanítónőt elvette feleségül és Vasváron éltek, édes kettesben, igen jó baráti viszonyban voltak Csoknyai őrnaggyal, az akkori járási levente parancsnokával /a név nem biztos hogy jó, lehet hogy hasonló név volt, de ezzel az őrnaggyal én találkoztam Simontornyán, ekkor már ezredes volt... Ott még nagy dühvel kirohant a zászlóaljparancsnokom ellen, miért nem támadunk?... Az oroszok úgy özönlöttek, mint a méhraj..., de aztán, amikor felmérte a harci veszélyt, hamarosan elrobogott az autójával...
Na szóval, háború végeztével Szép Gyurkáné, a Mária, a méltóságos rangból nem lehetett megélni, sőt üldözték érte, kirekesztették a munka életéből...
Mégis egykor állásba került, Jákra, innen is ment nyugdíjba, de egy alkalommal Bükön találkoztam Máriával, mint nyugdíjas kolléganővel... Az átokból koszorút font Székely Erzsébetre, gyűlöletnek mérgét szórta feléje... Nagyon sokat üldözte a csendőr fattyú, Székely Erzsébet... Az átok hamarosan kicsírázott Székely Erzsébetben..., mert a sok "rosseb" valóban megölte.
Egy alkalommal Csonka Gyurinak panaszkodtunk Székely Erzsébet ellen... A Gyuri akkoriban a megyei pártbizottságon dolgozott..., oktatási területen... ő így nyilatkozott... ők tudják Székely Erzsébetnek a sok aljasságát..., de mit tehetnek ellene..., s a Gyuri akkor mondta: gyere be és fogadd el a járási művelődésügyi osztály vezetését, holnap mar ki is nevezünk.... A rossebnek kell ilyen piszkos és aljas állás -akinek egy a feladata, mettől több pedagógust kinyírni könnyeket kicsalni, keserűvé tenni az életet... Hóhér nem akarok lenni... Na látod..., mondta Gyuri..., akkor meg nem tudunk ellene semmit sem tenni... Szóval ez a bestia igen felemelte a normáját, de csak azért, hogy feledtesse a csendőri és apácai maradványait, és ez még az 1967-es években a minősítésnek az osztályzatát nagyon is emelte... Így maradt oly sokáig osztályvezető, mert gátlástalan volt, szomjúhozott a bestiális módon kivégzett áldozatainak a szenvedésére, jajára, könnyeire.
"Farkasok csordájában akartam bárányra találni"

Pedagógusok szakszervezete Budapest 1966.
Ennek a mellékletnek a története a következő...
Úttörővezető voltam, de még akkor is, amikor igazgatónak kineveztek... Ekkor már órakedvezményben részsültek az úttörővezetők, na meg az igazgatók is...
Mindezzel nem törődve..., bizony én úgy emlékszem az igazgatói órakedvezményhez, ami heti tizenkettő órában volt a kötelező megállapítva, ehhez hozzávágtam az úttörői hat óra kedvezményt is..., azaz ezt a hat órát úgy emlékszem, mint túlórában számoltam el.... magam felé, később valamilyen oknál fogva..., mégis csak kérdést intéztem ez irányban a szakszervezet felé..., ahol kerek-perec kimondták, kedvezményre-kedvezmény nem járulhat. Ekkor döbbentem meg... Na most mi lesz?... Ez ideig nekem erről senki szólt..., nem kifogásolta senki sem...., nem észrevételezte a pénzügy... Ennek tudatában, tovább már aztán nem éltem ezzel a jogtalansággal, hamarosan átadtam az úttörői vezetést, így maradt az igazgatói kedvezményem, de erre is volt még túlórám...
Ellenben a nyugdíjhoz jól jött ez a kis tévedés, hiszen ez a többlet ma beleesett az utolsó négy évnek az átlagához, azaz átlagába...