|
|
|
|
Tanulmányi hospitálás l964. körül
A szombathelyi tanárképző népművelői a tanári karral egyetemben látogatóba jöttek tapasztalatcserére jöttek egy jó hírnevű kultúrotthon meglátogatására.
Szalai Laci hivat a telefonhoz és közli velem a szándékát... szeretnének egy este kijönni Söptére... a kultúrotthonba, hogy a jövendőbeli kultúrosok lássanak egy falusi kultúrotthont, aminek a jó hírneve ismeretes a megyében...
Semmi akadálya... mikor és mit szeretnétek látni? Hoznak magukkal műsort is, zenét is. Mindent előkészítettem erre az alkalomra... mi is kell a télies időben?...
Jó meleg helységek... fogadtatás... egy kis fekete... hallgatóság... taps… megbecsülés…
Tény, nagy kedéllyel megjöttek a tanárok, élen a Szalai Lacival az igazgató és felesége, valamint a tanári kar... de úgy emlékszem Orbán Laci nem lett volna jelen...
Minden a legnagyobb rendben ment... remek előadások, műsorok, a közönség tapsolt... majd a képzősök zenét is adtak, elvegyültek a táncosok közt... szép este volt. Nagyon tetszett a tanári karnak a falusi este... és ekkor mondottam... Dr. Kiss Gyulának... ugye nem úgy kell megrendezni, mint ahogyan Orbán Laci engem fogadott... Gyula nagyon kért... nehogy elmeséljem az igazgatónak, mert ebből igen nagy letolás lenne Orbán Laci felé...
Végtelenül jól éreztük magunkat... késő éjjel vetettünk véget a zenének és mindenki ballagott hazafelé... A népművelést megtanulni nem lehet, ide szív és lélek kell, sok mindent le lehet kopérozni, de ehhez ember kell, aki meg is tudja valósítani a nép iránti való megbecsülését.
Orbán Lacit közben nagy csapás is érte...kb. 75-76 táján téli világban Kám községnél a kanyarban kiesett az autóból a felesége, meghalt… fia megsebesült... azóta már új asszony mellett teljesít szolgálatot.
Találkozás Koblov Erzsébettel a megyei part bizottságon /Széll Kálmán székházban kb. 1954. tájban... és Horváth Józseffel, aki később Rudas László Szakközépiskola igazgatója lett...
Erről a találkozásról csak azért szólok, mennyire más volt az a találkozás a megyei nagyokkal, mint annak idején Szalai Lacival való eszmecsere. Laci nem a pozícióján keresztül nőtte ki magát, embersége tette őt nemessé... Hát szóval a felém irányuló támadások után ismét a pártb.-hoz kellett fordulnom, mert bizony Isten korpa közé keveredtem, megesznek a disznók--/Balázs-Bozzay féle ugató disznók/
Hivattak a pártbizottságba, ekkor még ismétlem a Széll Kálmán utcában volt székhely, Horváth József és Koblov Erzsébet fogadott, akik a beadványomat elsősorban mikroszkóp alá tették, mit is vétettem a fogalmazásban, vétettem is, mert így fogalmaztam „rákosi éra”... Jézus Mária, hogyan lehet így tollhegyre venni a szerető apánknak az emlékét, habár ekkor már nem volt uralmon… vagy volt?---hát szóval ez a sérelmes kifejezés, és rókázták felém a „pártosságnak” a szavait... mit képzelek én, csak így „rákosi éra”...
Nem is igen törődtek a beadványomnak a tartalmával, ehhez ridegebbek és merevebbek voltak, hogy embert lássanak bennem, aki dolgozik és csak ezért hibázhatott ha hibázott, mert nem feküdt a valogán... egy csepp emberséget sem a nő, sem a férfi nem adott, nem is tudtak helyre tenni... ekkor Kovács volt a megyei párttitkár, kértem annak a kihallgatását, ami persze megint nagy szemtelenség volt rám nézve... hogy nem vagy megelégedve az ő személyüknek a nagyságával és súlyával, főleg elbánásmódjával.
Igen keserű ízt hagytak a számban, ti csak felkapaszkodtatok a hatalomnak az „Uborka fájára”... kár hogy ennyire rideg és érzéketlen koponyák kaptak itt helyet ebben a szentélyben. Nem kaptam írt a panaszomra, azaz elfektették a kérésem kivizsgálását.
Később, hallom ám... érdemeinek elismeréséül, Horváth József Rudas László iskola igazgatójává nevezték ki... na fene... ide jó lesz?
Az utcán, ha összehozott a sors... nem ismert meg, de én mindig felismertem benne az embertelenséget, a gőgöt, a rideg hatalomnak hulláját.
Egy alkalommal, tavasz volt, úgy este volt már, lehetett majd fél kilenc, akkor lép ki az iskola kapuján, nagy figyelemmel körülnéz, majd szembeugrik velem... de alig megy a park felé, egyszer csak feltűnik egy csibike, csini-baba, feltételezhetően tanítványának ismertem fel, fiatal korára való tekintettel, na erre fel még jobban rászegeztem a tekintetemet, na te édes bölcsesség, otthon azt hiszik, dolgozol az irodádban, pedig a szerelmi idilleket folytatod le... majd karon fogta a bájos ismeretlent, behajtottak gyors lépéssel a parkba, nyomban utánuk majd a sűrű bokrok árnyékának burkolatába bújva egymásra borultak... na, mondom gyertya gyújtogató nem leszek...és elhagytam a helyet...
Hát szóval... na aztán nem sokáig élvezhette az igazgatói széket, mert jött egy kellemtelen vendégség a tüdejébe, tüdős lett... úgy tudom nyugdíjazták is, majd Tauber lett utána igazgató...
Koblov Erzsébet pedig szintén a jó pártállásához, na meg a származásának a tőkéjében a tanítóképzőbe került... szörnyű állapot, ilyenek kezébe adni az ifjúságot... majd pedig most hallottam a megyei mozik igazgatója lett... itt is rátalált a meleg pénzes fészekre. Ugye-ugye, hogy mik vannak.... Na persze, hogyan is lehetne nyomdafestékbe mártani az irományaimat, hiszen ezek a nagyjaink, akik ma vezérszerepben díszelegnek, hogyan reagálna egy ilyen kis realitásra, akik nagyon megszokták csak „dicséret illet” jelszavával éltek, jaj ha meglátják az emberi gyarlóságukat a hivatali póz mellett. Vannak humoristák, vannak ma is írók, akik vághatnak, metszhetnek, boncolgathatnak, de csak nekik szabad és senki másnak, ők is elébb megtisztultabban át paszérozták magukat a cenzúra sűrű rostáján.
Dr. Zsigmond László állatorvos /1963/ nagyszerűségéről
Jelentőlapok 1963. Dr. Zsigmond József állatorvos
A visszaemlékezéseim főleg ezekben az időkben a volt meghívott népművelési előadókból tevődik össze, hiszen az újszülött, már a TSZ megszületett oly sok bábáskodás mellett, de mivel elsőszülöttről lévén szó, ugye nem nagy hagyománnyal, nem nagy történelmi örökséggel ápolgatták a Tsz szülők, inkább átkozták, mint magasztalták az egyéni gazdálkodás hívei. Hogy megerősödjön, megfelelően megerősödjön a viharban megszült jövevény, oda kellett hatni, hogy az új életbe, az új gazdasági formában, az újszerű szituációkban meg kell adni minden elvi szakmai támogatást ahhoz, hogy a Tsz életképes maradjon, ne legyen összedőlt romvár.
A legnagyobb baj az volt, hogy a rákosi rezsim bokrostól ütötte a nyulat, mindent-mindent elpusztítani, kirúgni, földönfutóvá tenni, akik-amik a múltra emlékeztetnek, ahelyett, hogy a volt szakembereket, volt uradalmi intézőket, tulajdonosokat hagyták volna meg a volt földbirtokban. Hiszen ők dolgoztak benne, ők ismerik a határuknak talaji összetételét, be kellett volna az újba építeni a volt grófi bárói agrármérnököket az új összetételbe, nem lett volna annyi ráfizetés, annyi gazdasági csőd, mint ami jelentkezett az első évtizedekben. Nem, lerombolni a volt kastélyokat, amit lehetett elvittek a volt kastélyokból, ott álltak a maguk meztelenségükben egy-egy parknak a közepén, lásd: Vassurány, Szeleste- és a többi, s mire felváltotta a volt vezetőgárdát egy demokratikusabb, haladóbb szellemű gárda, rájöttek arra, hiszen ezeket a kastélyokat lehetne iskolákká, öregek otthonává, napközivé, üzemmé… alakítani, igen de se ablaka, se ajtaja, tán még padlás gerendái sincsenek, amit annak idején csak kezelésbe kellett venni. Most drága milliókba kerülnek annak visszaállítása. Az igaz, nagyon sok volt uradalmi cseléd új lakásba költözött azon a sok-sok építkezési szajrén, amit hol jogosan, hol jogtalanul ellopott egy-egy volt grófi kastélyból, de nemcsak az épületek kerültek ilyen elbánásba, menekülni kellett annak az intézőnek is, aki valaha nagy szakértője volt a Bánkuti búza termelésének. Nem alkalmazta az új párti vezetőség, félt tőlük, mint a búzavető, félt a konkolyhintőktől, ha alkalmaztak is egyet-kettőt, de nem főállásba, mellékállásba és mellette élt egy bús analfabéta, aki csak arra vigyázott, ne hogy valahol robbanás álljon elő.
Szakképesítés nélküliekből eredő veszteség a Tsz-ekben...
Ilyen nagy tudású agróemberek voltak: Erdősi László - Merre tart a világ mezőgazdasága? A… Viktor bácsi, aki később a söptei áll. gazdaságban dolgozott, de gúzsbakötve, mert a vörös ködbe burkolt Gergely szaktárs nem engedte meg neki a zöld utat, később a növénynemesítésben, főleg a cukorrépa cukortartalmának százalékos arányának a kiművelésén nagy eredménnyel dolgozott. Magának a Tsz-eknek sem volt kellő szakképzett agrómérnökei, de nem is volt szakképzett agronómus, nagyon kevés, akik a jelen emlőkön nőttek volna fel, és az természetes is, hogy a volt pár holdon jól gazdálkodó kisparaszt, aki teljes becsületességgel igyekezett elnöki tisztségének megfelelni, mégis a nyolc-tíz hold az nem ezer... és másképpen kell gondolkodni, számolgatni, tervezgetni ezrekben, mint esetleg tízesekben.
Abban aztán nem volt hiba, hogy a központ, már a járás és a megye, sőt B.pest, ne ontotta volna a nagy maszlagokat, így kell, úgy kell... de mindig nagy volt a kísérleti veszteség a tapasztalatlanság és a tudás hiányából. Pl. van is róla fénykép, amikor központilag előírt disznófiaztatót ácsoltak össze Söptén... ezen a képen csillog a szekerce éle, vicsorog... tán már neki sem tetszett... A parasztok látták az újszerű tákolmányt… de amikor télen a fiaztatóban százával döglöttek meg a kis malacok... keresték az okot. ...Ekkor nyitotta fel Dr. Zsigmond Laci bácsi, mint állatorvos a száját, akik most engem hallgatnak, azok mind fiaztattak vala a magánszektorban, és ha jól tudom, ha télre esett az ellés, a hidas oldalát szalmás trágyával, na meg kukoricaszárral sáncolták körül, hogy a hő el ne vesszen... és a maguk fiaztatójában hány fokra hűl le a légkör? Csodálkoznak a nagy hulláson, de hiszen, mondja Boldizsár Jóska bácsi, hogy központilag írták elő ennek a fiaztatónak a tervrajzát... de maguk miért fogadták el?- kérdi Laci bácsi... Elfogadni?!!! Hát lehet ma valamit nem elfogadni, amit felülről küldenek ránk... igen is lehet, maguk a gazdák, maguk mondják ki, mi az amivel élni akarnak és ami az, amit elvetnek. Na ezt még nem hallottuk... ne mérgesítsen meg bennünket doktor úr... mert tény a Tsz tagok nem voltak annak a tudatában, hogy egyszer is nemet mondhatnak a sok központi agyalágyult utasításoknak... De még ilyet! Miért fogadtuk el?... sokáig hullámzott az emberek felháborodása mellett, de hogyan lehet ilyent mondani egy állatorvosnak.
Igen, Laci bácsi feltette az „i-re” a pontot, hogy biz nem kell mindenki előtt hasra esni, azért van a vezetőség és a tagság, tessék nyitott szemmel élni és dolgozni. Ugyanis a disznó fiaztatónál megadtak az egy disznóra eső m3-t, de ezt a nagy légkört, olyan rossz szigetelésű ácsolmány mellett szegény disznó saját testével nem tudta ellensúlyozni a télnek fagyosságit, a nagy hidegben a malackák megdermedtek, megfagytak. Mindenki szidta a fiaztatót, disznókezelőt, azt mindenki tudja, hogy egy szál deszkás víkendház csak nyárra való, de azt nem vették észre ez a szigeteletlen deszkatákolmány csak nyárra való, télen megeszi a kis malacokat. Az állatorvost hivattak, hátha valami dögvész lépett fel, fertőzés, ellátási szabálytalanság... Zsigmond Laci bácsi keményen kioktatta a volt zselléreket, parasztokat, csak azt fogadják el és arra tegyék le voksukat, amit jónak látnak, mintha maguké volna.
A „piros hasú”...
Dr. Zsigmond Laci bácsi remek előadó, aki mint jó muzsikus úgy harmonizálja a hallgatóságnak a lelkét, amikor már híre ment... hogy Zsigmond László tart előadást a kultúrban, ez már egymagában sikert hozott arra az estére, Somogyi Jóska, aki örök ellenzékben élt vele /Bozzay beoltása miatt/ elsőként jött mindig a kultúrba, ha Zsigmond orvost hallhatja.
Ugyanis magyarázat már van az 1963-as időszaki vezetésre, úgy voltak a Tsz tagok, mint a gyerek, amikor biciklit kap és még csak van bicikli, de nem tud biciklizni. Az apja felülteti az új kerékpárra, hátulról fogja a remegő újoncot, akik most kísérletezik az egyensúlybeálltással, hol nagyobb sikerrel, hol eleséssel... de az apa a háta megett fogja... biztonságban tartja az új kerékpáros tulajdonost, nem az apáé a bicikli, de a gyerek sem tud önállóan vele mit kezdeni, szükség van az apai dédelgetésre, irányításokra... majd sok-sok próbálkozás után titokban elengedi az apa a biciklizőt, aki bár úgy tudja, hogy apja fogja... csak rá ne jöjjön a gyerek hogy magára van hagyatva, mert akkor szotty...
Hát valahogyan van új szociális gazdasági forma, de mindenki benne kezdő sőt zömével utálja azt, de nincs kivezető út... benne kénytelen élni, és ez az átmenet a legrosszabb, megtanítani a Tsz tagokat az új szocialista gazdálkodásra, amikor megszűnt az enyém és lett a miénk... s talán ez volt a legtaszítóbb benne.
Laci bácsi országgyűlési képviselő is volt, tehát benne volt az ország vérkeringésében, rajta tartotta a kezét az ország ütőerén, érezte annak minden bukását, csődjét, szárnycsapásait, így akkumulálódott benne sok-sok tapasztalata közvetlen és közlékeny munkáslégköri de úri magatartású egyénisége mindig vonzó hatást tudott adni a hallgatóságban.
Sokszor csak úgy hívták a „piros hasú”, ugyanis ha valahova hívták, mint állatorvost, mit fizetek doktor úr?- „Egy piroshasút” volt a válasz és így ivódott be falun a parasztok tudatába... az a piros hasú.. ./egy százas volt a piros/
Évenként meghívtam egy-egy előadásra, jelentő tömbök is bizonyítják, s rólam mindig nagy csodálattal nyilatkozott, hiszen volt neki összehasonlító tapasztalata a megyében, a járásban, a falvakban megrendezett kulturális megmozdulásokról, a Söptei rendezvényeket messze kiemelte a többi falvaknak a munkájától. Igen kár, hogy a jelentőtömbökbe beirt észrevételei nincsenek nálam, a TIT irattárában lehetne megtalálni.
Lakása a Gyöngyös utcában volt, valahogyan hozzájutott, de az autóját Hirsboch Sándornál garázsolta be. Többször elbeszélgettem vele, ha néha ballagott hazafelé, és ilyenkor elbeszélgetett több politikai eseményt. Súlyra nagy tekintély volt, sokat nyomott a mázsán... de bírta a lába és a szíve azt a sok felesleget.
Dr. Zsigmond László tragikus halála, majd a kószáló hírek a haláláról
Hogy mi történt nem tudni... csak a mende-mondára lehetett építeni… Laci bácsi egy alkalommal, kocsijával elment nyugatra, Németországba... közben jött a hír, autóbaleset érte külföldön... meghalt...
Borzalmasan letört a hír, elment egészségben, jókedvben, csak a lelke szállt vissza, Laci bácsi volt és nincs. Nagy vesztesség a szakmai körökben, de a baráti körökben is hiszen mint HNP, elnökének ezen az úton is sok barátja volt... A hírek, mint ahogyan a gomolygó füstnél szokott lenni, egy darabig csak gomolyog egy tömegben, majd szétesik és kisebb gomolyokba, majd mindkisebb gomolyra szakad és elnyeli a légkör annak tömegét. A hírekből lassan csak kiszivárog valami, hogy Laci bácsi hírszerző, azaz kém volt, ide és oda... a fejlemények odáig jutottak, hogy Laci bácsinak meg kell halni, mint ahogyan ez már a filmen is ismeretes, ha valamelyik hírszerző többet tud mind szabadna, akkor állítanak neki olyan csapdát, ami életébe kerül. Valami ilyent rebesgettek a kósza felhők foszlányai... csak ahogyan a füstöt sem lehet többé összerakni ha már elhagyta a kéményt, így az leszalasztott híreket sem lehet visszafojtani, hogy aztán mennyi a valóság, az igazság, a rossz propaganda, ki tudná ezt a szétesett mozaikot ismét összerakni.
Jött a hír, hogy Laci bácsit, de már több hétre rá... /hazahozzák, itthon temetik el/. Tényleg a Sport házban volt felravatalozva a koporsó, a legnagyobb díszpompával, állami, párti apparátusoknak a jelenlétében, Gonda megyei tanács stb… magam is ott voltam, a koporsó mellet el szabadott menni, és ezen közben tisztelettel lehetett a koporsóra nézni, de semmi mást... mert megint jött a sugdolódzás... a koporsó csak szimbólum, abban nem fekszik Dr. Zsigmond László... csak jelképesség ez a temetés, senki sem nézhetett bele a koporsóba, se a felesége, se a gyerekei, se az állami apparátus... ki tudja ezt pozitívan lemérni?… lehetséges ez... de egyben megdöbbentő, s amint a reggeli hajnal elkergeti a sötétséget, Laci bácsi koporsóját feltették a Mercire, tele koszorúkkal ékesítve és elindult a temetőbe /most nem tudom, hogy hová is vitték/ úgy elmúlt aztán a híresztelés, mindenki elhallgatott, de a szívek berkeiben ez a hír némi kis gyökeret vert, és bizonygatták bizony többször járt kint Laci bácsi nyugaton, és beszervezték a hírszolgálatba... állítólag autószerencsétlenség érte, belerohantak vagy ki tudja mi is történt, tény, hogy egy életkör ismét bezárult, született, élt, dolgozott és meghalt...
Nagyon sokáig emlegették az ismerős körökben Laci bácsit… mint népművelő is, mint orvosi körökben nagy tekintély volt.
Amint nézem a megmaradt jelentőtömböt, 1963-64-ben járt Söptén... a halál évét pontosan nem tudom, de majd érdeklődöm utána…
| |
|