 |


|
 |
 |

Első találkozásom Szalai Lacival /jelenben a tanári főiskola főigazgatójával

Valahol tán meg is lehet még a beadványom a párthoz, hogy miért kell annyit és annyi támadást kivívni, miért támadnak ártatlanul azok, akik csak irigyek tudnak lenni. Bementem a megyei pártbizottsághoz és akkor Szalai Laci volt tán az oktatásnak a felelős referense, ő hallgatta meg a panaszomat, igazán mondhatom már utólag végtelenül nagy megértéssel figyelte a mondanivalómat, megértően kezelte az ügyet, valamit már tudott is tán a söptei orvtámadásokról, Laci végtelenül jóindulattal biztatott a további munkára, megvéd azokkal szemben, akik lasipuskás módra igyekeznek elgáncsolni a munkámban. Sok ilyen igazi papi lélekkel gondolkodó materialista volna ebben az országban, akik a kisiklott vonatot nagy szakértelemmel emelik vissza a futóműre, nem pedig agyonverik, mert tévedett. Lacira azóta mindig felnézek
Második találkozásom már más vonalon volt. Laci később a szombathelyi tanítóképző igazgatója lett, majd a tanári főiskola főigazgatói kitüntetésben részesült.
Elöljáróban el kell mondanom a következőket.
Savariai színes diák története /kb. 1963. tájban/
Savariai színes diák sikere kb. 1963 tájban… vagy korábban…
Nagyon sokat fényképeztem ebben az időben... valóban minden igényt kielégítettem, mert vettem közben egy nagyítót is, idehaza volt a kis laboratóriumom, sokszor éjfél utánig hívtam elő a rengeteg képet, megrendelést, attól függően mi volt a sláger. Nagyon jól jövedelmezett a fényképezés, bejött rajta a nagyszerű fényképezőgépem, majd egy nagy rátét lencse /eladtam kb. 1974-75 kettőezerért... majd vettem egy nagyítót Endrének adtam, nem tudom mi lett a sorsa?/ jól jövedelmezett a mellékállás, én meg nagyon élveztem annak a kivitelezését.
Ekkor jött a színes dia divatba, azaz csak nagyon elvétve akadt ennek a diának kivitelezője, részben azért mert drága volt egy tekercs film… annak az előhivatása, Szhelyen akkoriban nem is hívtak elő színes diát, csak B.pesten... majd minden filmnek a bekasérozása... egy film általában maszek alapon is kb. 10 Ft-ba került... tehát luxusszórakozás.
De ugye én… aki mindig felismeri a lehetőségeknek újszerűségét, csakhamar ráálltam a színes diára...
Ekkoriban rendezték meg Szhelyen a Savariai napokat, remek megrendezésben, történelmi korszakokban, na ezt a szép és gazdag színpompás felvonulást nekem meg kell örökíteni.
Az egész felvonulásnak a díszközpontja a püspökvár és a most már felépült megyei pártbizottság akkori üres térségében játszódott le... tehát a felvétel fókuszpontját ide kell koncentrálni. De hova is álljak, hogy mindez benne legyen a lencsében?… Legjobb hely a püspökvárnak az utcára néző erkélye... de hogy, jutok én oda fel? Elmentem a megyére... kértem engedélyt a filmezésre és egyben helyet a püspökvár erkélyére. Ők írásban meg is adták... de véglegesen a Varjas püspöki titkár tett a végére pontot. A jelzett napon jelentkeztem a Varjas titkárnál, aki nagy szeretettel megadta az engedélyt, majd elkísért az erkélyre, ahol már ekkor több személy tartózkodott ott, riporter, filmezők---na én is besodródtam egy hézagba. Nagy a nyüzsgés a téren. Hatalmas ülőtribünön már sokan vannak... szép az idő… majd megszólalnak a fanfarok.... kezdődik a felvonulás.
Sinkovics István színművész és felesége volt a narrátor---a maga baritonjával ecsetelte az egyes korszakoknak a történelmi jelentőségét, amit kellőképpen megfelelő zenei aláfestéssel színeztek a hangosítók.
Remekül sikerültek a felvételek... majd a következő évben kiegészítettem a sorozatot... kb. 150 dia van a felvonulásról...
Na ezekből a diákból mutattam be néhányat Lacinak, nagyon tetszett neki az ötlet, nagy segítségemre volt a további kivitelezésben.
Békefi Tónival, a zenetanárral az eredeti szöveggel, majd zenével magnóra vettük a képeket, remek szinkronban hoztam az eseményeket...
Dr. Zsigmond László véleménye a felvételeimről...
Nagy siker volt, amerre bemutattam a népművelés legújabb lehetőségét...
Jártam a filmmel a járásban, majd Kőszegen egy megyei Hazafias Népfront gyűlésen mutattam be... majd a megyén... egy alkalommal Dr. Zsigmond László megyei HNP elnök is látta a képeimet... a ménkű vágná meg... mondotta, mennyi pénzt adtunk ki a Veszelicsnek, megyei népm. hivatásos fényképészének, csináljon mozgó színes filmet a Savariai napokról, de élvezhetetlen, a sok pénzt eltette, de a képek csapni valók az enyémhez viszonyítva...
Szalai Lacinak is nagyon megtetszettek a képek... még kért is, ha lehetséges, akkor fényképezzem le az akkori épülő kiegészítő objektumot, napközit, stb... Laci késett nem szólt, majd egy év távlatából nagy betűkkel hozta a Vas Népe--Szalai Laci színes diákkal mutatta be a fejlődő, épülő tanítóképzőt... szóval nem kellett nekem fényképezni, Laci is volt annyira rugalmas, amit ő megtehet, nem bízza másra.
Orbán László /jelenben főiskolai tanár/ meghív előadásra a főiskolára
De mégis tudomást szerzett a képző is az én színes diáimról, és ekkor kaptam én azt a megbízatást, Orbán Lacitól, képzős tanártól... hogy egy alkalommal vetítsem le a képző klubtermében a Savariai napokat...
Jól van, nem kérek semmit, csak helységet, magnót, vásznat... és mikor?... Elérkezett az előadásnak a napja... megyek a képzőbe... a folyosón nyüzsgés, forgás…
a földszinten lévő klub szobába... ott különböző sex beállításban lévő szeretkező párokat találok, akik nagy dühvel néztek rám, aki megzavarta a pásztor perceiket... majd megszólalok... máma itt előadás lesz... tudnak róla?... Buta, közömbös arcok bámulnak rám... valaki megszólal, én tudok róla... hátha megengedik, akkor lepakolok... de kérek egy térképet, fehér vászonnal... majd egy asztalt, mindent vittem magammal /magnót, filmet, zsinórt/
Nagy készülődés után mégis csak lett minden, de Orbán tanár barátomnak még csak árnyéka sincsen itt... szóval bemutatta, hogyan nem szabad előadást rendezni. Amikor elkészültem, kértem az igen tisztelt új nemzedéket, aki akar maradjon itt bent, de ha valaki úgy érzi... akkor most menjen ki... mert később nem engedem meg a ki-be járkálást... Zömmel maradtak, de voltak bátrak, közömbösek, akik elhagyták a termet…
Pár szóval köszöntöttem a hallgatóságot, és ekkor már helyre kellett tennem egy visszás felfogást, mert az egyik kis pajtás úgy nyilatkozott, nem népművelő, ő tanító szakos... Édesem... falun nem lehet ezt a két szakmát külön cipőben járatni, a bal és a jobb cipő az egy pár, nem lehet külön járni a balcipőben és majd a jobb cipőben, ezek a szakmák szorosan Sziámi ikrek gyanánt összenőttek… Ekkor láttam a szegényes jövőjüket-„Nem az én asztalom!” felelőtlen durvaságát. Nem akarom vádolni ezt a jövő nemzedéket, nem akarom mondani nagyapám mondását, amikor nekem azt mondotta, majd nyolcvan éves korában /100 évig élt/ ti lesztek megrontói ennek világnak.... elrontottuk úgy ahogyan elrontottuk, de jól élünk...
Az előadás megindult, jöttek a képek sorjában, szól a megfelelő zeneszöveg, nekem nem is kellett beavatkozni... simán, gördülékenyen ért véget...
Amikor ismét felgyúltak a villanyok, na mégis egy-két kérdés a
Jellemző kritikai válasz egy nyegle titántól
kedves jelölt elvtársakhoz… szokáshoz híven nehezen szólalnak meg a hallgatók… majd egy okos fejhez szegezem a kérdést... Magának hogy tetszett az előadás?... Kellő bölcsességgel, és némi okos gőggel, de talán kellő tiszteletlenségnek a hangnemével meg is adja a választ: „ha nem tetszett volna, úgyis elhagytam volna az előadás alatt a termet”… na fene, szóval akkor mégis tetszett... csak nekem nem tetszett ez a fennhéjazó okos, ostoba kekk fráter...
Orbán Laci nem jelentkezett egész estében, na gondoltam, Orbán népművelő tanárotok, ha velem így bánik, nem jön az a saját rendezvényére... mit lehet kívánni az inasoktól, ha a mesternek is nagyon hiányosak az illemtani felkészültsége. Közben megérkezett az inspekciós Endrődi Alfréd tanár, a barátom, zenei tanár, pápán végzett /kb1927 tájan/... ő is keresi az Orbán kollégát, és bizony az Alfréd is egy nagyot intett a kezével... igen ma ez van... így néz ki a nevelés, a felelősség, a tisztelet, udvariasság... Egy kicsit még elbeszélgettünk, majd összepakoltam a holmimat, elköszöntem az én drága hallgatóimtól.
Dr. Kiss Gyula orvosolja a titán nyegleségét... jön a fiú hozzám...
Hogy hogy, engem nagyon bántott ez a lekezelés Orbán részéről… és valahol hangot adtam ennek a felelőtlenségnek, azaz elmondottam dr. Kiss Gyula barátomnak, aki szintén a főiskolán tanít, népművelő szakon... Nagyon bánthatta a dolog, s mit tesz Isten... másnap kopog az ajtómon egy fiatal ismeretlen húszéves ifi, engem keres… tessék itt vagyok...
Remegő ajakkal kér tőlem bocsánatot a durva felszólalása miatt, ekkor esett le a tantusz--- ehe...! A Kiss Gyula már elrendezte ezt a brutalitást... nagyszerű, bizony ekkor behivattam a szobába a kis óriást... megkínáltam itallal, bemutattam neki ilyenkor mi illik mi nem... majd hosszasan elbeszélgettünk a jelenről és főleg a jövőről... és ezzel el is váltunk egymástól.
Utólag is nagyon köszönöm Dr. Kis Gyula barátomnak ezt a kiváló nevelői tettét... kevés ilyen tanár akad ma, aki tudja, hogy a világ sejtekből áll és sejtek összetételének mikéntje szolgálja az egész egyetemességet.
Hogy Orbán Lacinak sem volt egészen könnyű emészthető falat... éveken át került, nem köszöntött az utcán... pedig az apjával nagyon jó barátságban éltünk, apja Orbán József Oszkón volt kántor-tanító, fess, jól öltözött tanító volt. Fiában ez a tulajdonság magasabb fokra hágott, majd egy kis gigerliség, magyarul pökhendiséggel vegyült.
Dr. Kiss Gyulának volt alkalmam megköszönni ezt a kedves és nemes lepését, mikor?...
|  |
|