 |
    |
 |
Kultúrmunkákról kb. 1963 körül Az iskolai munkák mellett mindjobban befúrtam magamat a kultúrmunkába, ahol nagyszerűen kialakítottam a kultúrotthon és a falu közti hidat, bizony jó a kapcsolatom a néppel. Ebben az időben /kb. 1960/ Torbágyi Károly jött a járási székbe, Zalából jött, mondhatnám hozta is magával a Zala árnyékát, de szegényke prímás szeretett volna lenni a csárdában. Amikor elsőben jött ki hozzám, tájékozódott a kulturális lehetőségek közt... hol ezért, hol azért csípett meg... mondtam is neki... te nem latod a fától az erdőt... Amikor élményeit elmondta a járáson, akkor figyelmeztették, álljon meg a menet... Gyuszi bácsival így nem lehet ám beszélni… s akkor ébredt tudatára szegény Karcsi... hol áll éntőlem, de mai napig sem tudom, mik voltak az érdemei, vagy a protektorai, tán a piroskönyvecske ismét szánkó volt életének a jeges útján és siklott előre erősen? De akkor előbb bizonyítson, és csak azután próbálja a gyeplőt átvenni. Nem is volt soha többet köztünk nézeteltérés, nagy tisztelettel hajolt meg a munkám előtt. Azóta a megkapaszkodott a partnak a vitorlájába, különböző pozíciókban élte és éli le életét a mai napig is /tudtommal megyei TIT, vagy soztf. nem tudom. Kuntar Lajos, a kulturális kapcsolatok Lajossal a kapcsolat már megindult a könyvtári mozgalomban, amikor Lajos a megyei könyvtárban dolgozott. Mindig nagy tisztelettel beszélgettünk el, mindig volt valami mondanivalónk, hiszen a munkaterületünk egy volt, csak amíg én vicinális vonattal, addig ő gyorsvonattal közlekedett a maga pályáján. Gyorsan is nagy parabolában emelkedett Lajos, hiszen valaha újságíróként is működött, Lingauer Vasmegye szerkesztőségének is írója volt, majd a háborús idő alatt, pedig mint haditudósító volt, eléggé oroszellenes kirohanásokban. Fodor, a Berzsenyi könyvtár igazgatója plagizál... Lajos nagyszerűen hasonult a háború utáni fejleményekhez, egy ideig népmesegyűjteményekkel, majd némi népies irodalmi sorokkal foglalkozott, a múltra valamiképpen rátelepedett a feledésnek a fátyla, senki sem kérte tőle számon a tollának zöld színű tintáját... Együtt dolgozott Fodor Henrikkel is, aki a megyei Berzsenyi könyvtár igazgatói címmel élt---és valahogyan kettőjük közé esett a tordai hasadék... Fodor lebukott mint plagizáló, állítólag valami francia cikket saját tollára vette, plagizált, magyarul lopott, így került a technikumba tanárnak... hetyke büszke fráter, többször voltunk együtt, de sohasem ismer meg az utcán ha találkozunk... Kuntár, mint volt újságíró hamarosan felismeri a lehetőségeket, mesét gyűjt… … na valahogyan, hogy hogyan is Kuntár Lajos elvégezte a tanári szakot is, és Lajos lett a megyei tanács népművelési tanácsadó főnöke. Kapott egy önálló irodát. Valaha a Martineum könyvkereskedés volt ott, a jelenben gyógyszertár... könyvtár... szóval Lajosnak adtak egy hivatalt, íróasztalt, na meg munkakört... népművelési tanácsadó... szép hivatal... csak mit is lehet itt csinálni. Lajos sohasem esett a feje búbjára... remekül szívta magába a hallottakat és látottakat... így Bertók István /Vasszécseny, Szabó Jóska Bük/ na meg tőlem... szedett össze egy csomó kulturális eredményeket, amiket Lajos nagyszerűen összefoglalta és neve alatt kiadta mint tanácsadó a kultúrigazgatók felé... Amikor ezt a könyvet olvasgattam... majd minden oldalán magammal állok szemben... hiszen ezt a szervezést, ezt a kulturális fogást én csináltam... akkor hogyan kerül Kuntár tolla alá és nekem ajánlja, annak aki az egész kultúrmunkát régen megcsináltam. Nagyon elfogott a düh, gyerünk be Szhelyre. Bemegyek a kis hivatalába, kedvesen fogad, majd folytatom, Lajos hogyan volt a pofádon bőr nekem ajánlod azokat a kulturális módszereket, amikkel én már rég operálok, vagy csináltam... azt ajánlod nekem amit tőlem elloptál?...szó szót ért... na ezt nem neked szántam... akkor miért nem úgy címezted a fedőlapot, összegyűjtötte x.y-tól Kuntár... és kiadja a jó módszertani fogasokat... Na lett is ebből harag... Lajos nagyszerűen adminisztrálta magát a megyében, a nyári időszakban meg népművelési tanfolyam vezetését is rábízták, főleg mint előadóra. Na aztán itt csattant az ostor legnagyobbat. A tanfolyam a volt papi szemináriumban volt megrendezve. Egyébként is már nekem unalmasak voltak a népművelési témák, mert újat nem tudtak adni, akkor minek megyek el. Elhagytam a tanfolyam helyiséget... Egyik délután, tán a megkezdésnek a napján a délelőttöt még csak kibírtam, délután jött Lajos... és kezdi... így a szervezés, úgy az előadás… elfogott engem a düh... a menkü vágná agyon, hát az beszél nekem népművelésről, akinek engem kellene hallgatni... felálltam magamhoz vettem a táskámat, és mint aki jól végezte a dolgát... elhagyom a termet... A folyosón találkoztam éppen a járási népm. vezetővel, kérdi hová megyek?... Mondom neki... bukott szamár nem vagyok, nem kívánom azt hallgatni, amit tőlem loptak el... Amikor Kuntár erről tudomást vett, fenyegetett, hogy a tanfolyamdíjat levonják a fizetésemből… stb... és nem is mentem vissza a tanfolyamra. Kuntár nagyon sokáig ferde szemmel nézett rám, nem is találkoztunk egymással, mert közben azért csak megjelenik a kis ördög... valahogyan a múltnak az emlékeit valaki csak felújította, Lingauer erős jobboldal… haditudósítás stb. egy szép napon megszüntették a hivatalt, nem lett megyei tanácsadó. Lajos ekkor úgy tudom, hogy a főiskolán majd a könyvtárban kapott ismét széket. Mindig igyekezett talpra állni, remekül felismerte a konjuktúrának a meddőségét, megtalálta a maga szellemi ugarát, azóta irogat a Vas Népében, történelmi idillekről, és ami legfőbb érdeme, ezen időtájban még doktorált is valamiből. Amint már írtam, a téma a földön van csak le kell érte hajolni, Lajos tudomást szerzett egy öreg zsellérről Petőfi-telepen, azzal elmondatott vagy száz mesét, Lajos egy csokorba kötötte, Vasi népmesék címén nyomdafestéket látott, jól is dotálták a munkáját. Na ebben van a titokzatosság, amikor valaki felismeri a lehetőségek mélyén az igazgyöngyöt és lebukik a tenger mélyébe, hogy azokat megmentse a jövő számára. Egy két-éve úgy hozta a sors, hogy valamiképpen az utcán annyira szembetalálkoztunk, nem lehetett kitérni az üdvözléstől, majd említettem Lajosnak a múlt világát. Azonnal elkezdte az üldöztetésének a sok-sok fúrásának a történetet. Főleg Fodor Henrik ügybuzgalmát ellene, sokáig elbeszélgettünk az utcán, Lajos fehérre mosta előttem magát, az tény, hogy sok-sok rágalomnak és vádnak kellett a mérges fullánkját kioperálni testéből, mart a döfések jöttek csődöstől. Azt hiszem már ismét nyugdíjba ment Lajos is, de még mindig erősen lefoglalja magát különböző témáknak a leírásával, ami közben a Vas Népében lát napvilágot. /ui. Kámán Jóska volt az akkori népm. vezető, akivel a folyosón találkoztam, neki közöltem, hogy nem vagyok bukott szamár, neki ne plagizáljon Kuntár Lajos. Kamán József azóta Kőszegre került, úgy tudom az apja érdemeinek az elismeréséül Jóskát városi tanács titkárnak kreálták. Dr. Csiszár Károly mellett volt titkári beosztásban, ha találkozom vele elvétve Kőszegen, elmegyünk egymás mellett, mint két ismeretlen, ez a mai szocializmus etikettnek a butasága, kísért a múlt, nem lett ebben semmi változás a régi rosszal szemben./ | |
