Iskolai életről 1960 őszén....

„Ha valamiből baj lehet, abból baj is lesz”...!
Gugi Gusztáv iskolai igazgató, aki úgy jött Söptére, a hírek hallatára, hogy ott él egy Czeglédy nevezetű tanító, akit még ezideig nem tudtak kerékbe törni, azaz a gerinctelenek osztályába sorolni... majd Ő, mondotta eligazításkor a járáson. Korábban már leírtam Guszti Tiszavirágzását, igen elhajlott a normális magatartástól, egy mentőöve volt, ami megvédte a teljes fegyelmitől, hogy volt piros könyve. Felesége adta meg neki az utolsó döfést, feljelentette és kérte az áthelyezését, így 1960 őszén már Guszti Ajkán kezdte meg a tanítást. Kár volt érte, mert ha nem hajtotta a szesz, akkor normális volt az embersége, de ha szesz vezérelte az agyvelőjét, akkor bizony tudott kötekedni, civódni.

Keibinger Lajos az új igazgató jövetele

Amikor Gugi útilaput kapott, bizony nagy volt a félelem, na most ki lesz az igazgató? Csak a Czeglédy ne legyen... mert akkor... mondotta Kiss Manci a falu szája. Nem is akartam sohasem lenni igazgató, habár egész életemben mindig vezető emberként szolgáltam, mindig tudtam a magam dolgát, sohasem szorultam mások tanácsára. Igen, egyszer Mozarttól kérdezte egy fiatalkorú zenész, hogy lehetne úgy komponálni mint te, hogyan is kell azt csinálni? Mozart felelte: még fiatal vagy hozzá, sokat kell tanulnod stb. De hiszen Te is 13 éves korodban már komponáltál!-Ja igen... de én nem kérdeztem meg senkit sem, hogy hogyan kell zeneművet írni. Valahogyan mindig tudtam a tennivalómat, azaz volt mindig annyi a tarsolyomban, hogy abbó1 tudtam másoknak is adni valamit, kérni a legritkábban kellett, vagy sohasem.
Nagy várakozás elé került Lajos... na aztán ki lesz és milyen lesz az új igazgató. Lajos a maga nemében mezei virág volt, nem volt benne semmi szalonképesség, kinézetre egy szikár aszkéta, sovány, fonnyadt tekintetű ember volt.

Hogyan került el a főtérről a Szentháromság szobra a püspöki templom elé?...

Mi alapján választották ki Lajost Nárai tantestületből? Nem tudom még a mai napig sem... tán
mivel asztalos volt, és mint levelező végezte el a főiskolát, számtan és fizika szakból, vagy tán besegítette a piroska könyvecskéje? Vagy talán volt ifi érdemei, mert egy alkalommal elmesélte nekem Lajos, hogy... erre már csak az én nemzedékem emlékszik, hogy volt a főtéren a mai Köztársasági téren egy szép vallásos szentháromság szobor csoport. A háború előtt ezt nevezték köpködőnek a dologkerülők, valamint a munkanélküliek itt gyülekeztek naponta és vártak valami munkalehetőségre, ha lehet csomagot cipelni, fát hordani, szenet rakni... nem valami épületes látványt adott ez a nyomorhely, de ilyen sok volt annak idején az országban.
Amikor Rákosi korában érdem volt egy-egy útszéli kőkeresztnek a megcsorbítása, akár véletlenül, akár készakarva éppen a traktor vágódott hozzá úgy, hogy a szobor darabokra esett... nagyon sok megrongált, megcsorbult útszéli kereszteket lehetett ebben az időben látni, mindenre akadt vállalkozó, aki leszedte az iskolák tantermeiből a feszületeket, akik bedobálták az útszéli kápolnáknak az ablakait /lásd a váti kápolnát, azóta újjá építettek/ na a Lajosnak is volt egy ilyen érdembeli Kisz munkája. Egy éjjeli műszakban többen összeálltak és minden kérdezés nélkül a főtéren díszelgő Szt. Háromság szobrot ízeikre szedték, majd azon nyomban elszállítottak a püspöki templom terére, persze csak darabokban, sokáig úgy is volt, míg aztán egy alkalommal próbáltak az eredeti formában összerakni. Azóta is látható ez a szoborkolosszus a templom előtt, itt-ott egy kicsit kicsorbulva, ahogyan megrongálódott a Kisz ifjak kezében. Lajos egy alkalommal nekem mesélte el ezt a történetet.
Lajos bizony külsőben nem tagadta meg magát, semmi igazgatói norma a ruházatában, de a lakáskultúrában sem, ugyan volt egy kis motorja, amit naponta bütykölt, azon járt el pecázni. Képes volt gyalogosjárdát építeni, érdekes a falusi ember nem szereti a fennhéjázó-gigerli embert, de nem szereti azt sem, ha egy igazgató nálánál is toprongyosabban öltözködik, megszólja. Lajos nagyon semmit érő magatartásával nem emelte a ped. tekintélyt, tanításában is agyonmagyarázott mindent, elveszett a lényeg, sokszor elaprózta a módszeresedésével a matekot is, és bizony nem értették meg a tanulók Lajosnak a jó szándékát. Számtant tanított. Általában hallgatott rám, habár néha fel-felhúzták ellenem és ilyenkor próbálta a pártelviség alapján a maga igazát bizonyítani.
Egyszerű konyhát vezettek, felesége bejárt Szhelyre a Vendéglátókhoz, így bizony Lajosnak sokszor nem volt mit ennie... maga főzőcskélt valamit. Volt egy talpraesett fia a Zoli, kedves, eleven gyerek volt. Szóval Lajos nem volt versenytársam, azaz nem kellett nekem kapkodnom a magasba, hogy továbbra is vezessek, Lajos megmaradt pár éven át a maga egyszerűségében, de inkább jobb igáslónak, nem való parádés kocsiba, nem tudott maga körében felemelőt nyújtani, Bozzaynál jobban tudott beszélni, de valahogyan hiányzott az értéktöbblete, amivel rendelkezni kellett egy iskolai igazgatónak. Békében és barátságban éltünk egymás mellett... amíg nem helyezték el Nagygencsre... majd erről később... majd a jelenben Szhelyen tanít a Népfronti iskolában /Szőlős Catómió Gizi az igazgatója/. Valahol építkezett is itt helyben, és főleg, mint asztalos jó műhelygyakorlati tanár, mert hiszen ebben élt és dolgozott.

Iskolai és kulturális életről kb. 1962-ben… Hittan beíratások története

A sok-sok szociális átszervezések mellett nagy gondot fordított a tudat átreformálására is és ebben elsősorban központi helyet foglalt el a hittanra való beiratkozásnak a lemorzsolódása.
Buzgó párt funkcionálisoknak a hittanra való beiratkozást százalékban kifejezve mindjobban kellett a számot csökkenteni, mert mondván két dudás nem férhet el egy csárdában. Elsősorban a párttagoknak a gyerekeit, pedagógus gyerekeit, vezető állásban lévőknek a gyerekeit hittanra beíratni tilos volt, a beíratás előtt már folytak a meggyőző elbeszélgetések a papákkal, mamákkal… munkahelyen meg a családi légkörben.
Hogyan is zajlott le egy beíratási időszaknak a bürokrációja? Elsősorban ha lehet a papot mindenképpen mellőzni kellett a beíratás előtt.
A hittan beíratást az iskolai igazgatók kellő eligazítást kaptak a beíratásnak mikéntjéről, nagycsaládos szülőket lefogni, leállítani a beíratásnak a gondolatától… A pap kihirdethette a hittanra való beíratást, sőt az iskolaigazgatónak is valami formában egy kis papíron ki kellett ragasztani valahová, hogy mikor lesz a beíratásnak az időpontja. Egy nap délelőtt 8-12-ig, és másnap délután kettőtől esetleg ötig... Érdem volt, ha az igazgató lehetőleg minden feltűnést elkerülve úgy tegye ki a hirdetést, hogy azt lehetőleg senki se lássa meg. Továbbra egyik szülőnek el kell kísérni a gyereket a hittanra való beíratásra másik szülőnek pedig írásban kellett kérni a beíratást. Na aztán itt voltak eltérések, mert jaj volt annak az anyának, aki nem szerezte be az urának a nyilatkozatát, mehetett is haza…
A beíratásra a tantestületből egy beírató bizottság alakult, igazgatóval az élen… majd három példányban kellett vezetni a beíratást, a szülőnek aláírni stb... Mindig csak egy szülő jelenhetett meg a tanteremben... és ha lehetett és mód volt rá, akkor lassan kellett a beíratást végezni. Óránként kellett telefonon jelenteni a járáshoz, hogy hol tart a beíratás, milyen a százalék... megtörtént, hogy az igazgatót a telefonhoz hivatták a postára, és azalatt az idő alatt a beíratást nem szabadott folytatni, az idő ment, a szülők káromkodtak... zúgtak. Érdekes jelenség volt, amikor legjobban ellenezték a beíratást, a nép annál jobban reagált rá, mert tilos, amikor ez az erőszak foghíjas lett, amikor nem volt akkora az ellenzék, akkor a szülők már nem fejtettek ki akkora ellenállást. Persze megint csak a tanáron csattant az ostor, mert jöttek a támadások a szülők részéről... hát nem hittük volna, hogy ilyen istentelen, vagy mi köze magának ahhoz, hogy én beíratom vagy nem a gyermekeimet hittanra,... szóval nagyon csúnya párviadal folyt az iskola és szülők közt, ami sokszor el is mérgesedett a pedagógus hátrányára.
Egy alkalommal, többször is, de ez egy eset igen jó volt. Nagyban folyik a beíratás, kitárul az ajtó, belépnek a megyei szinten mozgó civil püspök „Nacsa”… odahajol az asztal fölé... hány százalék? Nagyon rossz az arány, tegyenek valamit már... mondja Nacsa... a civil püspök. Na jó, mondom magamban... és szólok is a Nagyhangú Nacsának, itt van egy édesanya egyszerre három gyermekét akarja beíratni, tessék meggyőzni a helytelen szemleletéről...
Erre a Nacsa felkapja a vizet... mit gondolok én! Nem azért jött, hogy most agitáljon, ez nem az ő dolga... és nagy dühvel eltűntek az iskolából, elmentek.
Na ekkor azt mondtam... az anyád szép világát... a pofád jár, te eszed a vajas kenyeret, nekem meg még héjából is csak szűkecskén jut... te nem agitálhatsz... de én csináljam a faluban az ellenagitálást... le vagy szarva Nacsa.... meggyorsítottuk a beíratást, mindenkit beirtunk, aki csak jelentkezett, lett is vagy hatvan-hetven százalék siker... ami persze nagy bűn lett az iskolánkra.
Igen ő mint a hatalomnak a méltóságán keresztül kellemetlen volt, de nekünk akik beíratás után is maradtunk a faluban, ő pedig iszkiri elment, azóta sem jött el soha sem a hittan beíratásra.
Na, aztán ha mégis bekerült egy-egy párttagnak a gyereke a listára, jött az utólagos nyomás, az apa behivatása az üzem igazgatójához, vagy a párthoz… volt aki azt mondta, a nevelés az asszony dolga, ő íratta be, neki semmi köze a beíratáshoz, így legtöbbször maradt a beíratott a névsorban. Később ez belső irányított erőlködés erejét vesztette, de ugyanakkor a szülők között is a hullámzás elcsitult, és ma ez már nem is probléma, megfér az iskola és hittan egymás mellett.