|
|
|
|
1960- tanulószoba létesítése...
Jönnek az 1960-tó1 jövő események sorozata. Tanulószoba létesítése 1960-ban....
A tanulószoba szükséges, jó, rossz... De főleg jónak mondható, ha erre az objektív, valamint a szubjektív adottságok készen vannak. Tekintettel hogy megindult a Tsz-ben a földi pokloknak a harca, a gyűlöletnek pokla, mindjobban elszálltak az anyák, apák az otthoni fészekből, a mezőnek, vagy a raktáraknak, istállóknak a területén lehetett őket megtalálni, így mindkevesebb idejük volt ahhoz, hogy tanuló gyermeküket kellőképpen tudták volna tanulásukban elősegíteni, vagy esetleg csak ellenőrizni is.
Ekkor jutott az eszembe, mi lenne, ha a tanulók otthon megebédelnének és hozva magukkal a holnapi órarendnek megfelelő felszereléseit és itt valamelyik tanteremben összegyűlve, kellemes légkörben, jó idő esetén kint az udvaron, kertben tanulgatnának, ha valamiben megakadnak, akkor pedig, eligazítanám az ismeretekben. Ezt a gondolatot felvetettem a tanulók felé, mondjátok el a szüleiteknek, havonta húsz forintba kerül ez a délutáni tanulószobai felügyelet, ha kellő számú jelentkező lesz Akkor, íme vállalkozom arra, hogy lehetőséget adjak a megvalósulásához. Jelentkezők bőven akadtak, a szülők örömmel megfizették a délutáni korrepetálásnak a díját, ténylegesen nagyszerű látvány volt, amikor nagy szorgalommal, nyugodt körülmények közt, tanulhattak a tanulók.
Na, ez sem volt teljesen támadás nélkül, hiszen ilyen még nem volt... Ismét a Czeglédynek akadt ilyen ötlete, sőt ideje is, hogy valami egészen újat alkosson faluhelyen. Persze hogy lett ellenségem, hiszen amikor beszorozták a harminc tanulót húsz forintjával..., na ugye megint csak pénzért csinál valamit a Czeglédy..., de amikor kértem egyik-másik nevelőt, hogy délutánonként vállaljon ismét pár órát a tanulószobai felügyeletből, jaj nekem nincs erre időm... stb.., de azért irigyelték tőlem nem a munkát, nem az elfoglaltságomat, csak a havi gázsit..., ez persze jellemző volt, hiszen a tanulószobai szervezetben ismét csak az ő gyarlóságukat könyvelhették el.
Na szóval nagyszerűen bevált a tanulószobai élet, a tanulók nagy örömmel jöttek, hol a tanteremben, hol a könyvtárban, hol a kultúrházban tanyáztunk, tantárgyak szerint csoportosulva alkottunk tanulókört, volt tanulmányi csoportvezető, aki pl. legjobb fizikus volt az volt a kis csoportnak a kikérdezője... Ugyanígy irodalomból is, s bizony nagyon szigorúan utasították vissza a tanuláshoz azt, aki még csak nyöszörgött... Élvezet volt hallgatni a zsongó tanulóhadat, akik akartak. Pontosan vezettem a havi fizetést..., alá is írattam a tanulókkal -ami jó is volt, de mégis követtem el egy óriási halálos bűnt, mert nem adóztam róla... Amikor kb.1977-ben ismét jött a damoklészi kard felém, az egész tanulószobai életet, fizetést, jogtalan haszonhoz való jutást... Nem volt hozzá felsőbb engedélyem... Igen, ki akarták használni fegyelmi alapul / Kovács Frigyes az utódom, Palik József akkori járási Művelődési osztály gazdasági vezetője.
Szerencsémre volt aláírásos névjegyzékem..., havonta vezettem, ugyan hiányzott
a járási engedélyem.... Gondoltam engedéllyel előbbre vagyok? Nagyon megszerették a gyerekek a tanulószobát, a szülők is örültek annak, hogy a gyerekeik felügyelet alatt vannak..., a tanulás is sikeresebb volt... Talán a gondolat volt korai, azaz szokatlan, főleg faluhelyen.
Ekkor én Irodalmat, Fizikát, Éneket tanítottam a felső osztályokban, bizony volt dolgom, főleg amikor nyolcvan gyereknek a dolgozatait kellett javítanom, nagyon fárasztó munka volt.
A dolgozatjavításnál később felhasználtam a magnót, amikor javítottam az irkákat, a dolgozatokat, akkor mellettem volt a mikrofon és a névre szóló dolgozatban található észrevételeimet, akár stílusbeli, akár helyesírási hibákat mindjárt rögzítettem a magnón. Amikor kiosztottam a dolgozatokat, akkor ismét a dolgozatok alapján, az illető tanuló hallhatta a friss bírálatomat, mi ellen vétett a dolgozatban. Nagy élmény volt ez a fejlődés szempontjából. Azt hiszem, még ma sem használják ezt az okos módszert /1981/, mert a dolgozat végére irogatni, sok idő, meg nem teljes bírálat. Azután a hibás szavakat kiírattam egy szótárba, és most következett az osztály ellenőrzése. Pl. ki vétett a múlt idő helyesírása ellen, akkor sorban jöttek ki azok a táblához, akik ez ellen vétettek. Pl. „futot”, leírta helytelenül és kijavította az egész osztály helyesen, így az egész osztályrészt vett a javításban, de mindig megfelelő nyelvtani szabályoknak megfelelően. Remekül fejlődött a helyesírási készség. Pl. Az igekötők... ad, szed igék múlt idejénél. Persze erre időt kell találni, rugalmasan és tervszerűen kellett dolgozni. Most még következett a következő a helytelenül írt szót egy teljes új mondatba kellett megfogalmazni...
A tanulók bizalmát teljes egészében bírtam, előttem nem volt titok, nem volt susmus, nyíltszívvel beszélték el minden ügyüket, a csírázó kis szerelmüket, pl. a ha netán óra alatt következett be a havi vérzés valamelyik lánykánál, az tőlem kért titokban pénzt, tudtam, hogy vattára van szüksége, de oly természetes volt, mint ahogyan csillag ragyog az égen. Soha nem éltem vissza a bizalmukkal, segítettem őket a helyes meglátásban, érzelmi válságban.
1960-61-es időkből, iskolai életből, amire még emlékszem....
Talán már említettem, körzeti szakszervezeti titkárnak választottak meg a kollégák, Söpte, Vasasszonyfa, Salköveskút, Vassurány, Acsád alkotott egy körzetet. Személyemben bíztak, titkár is maradtam 1967-ig, amikor jött a vízözön ellenem.
Gugi Gusztáv igazgató szerelmi fellángolása
Talán ide kívánkozik a következő eseménysor is. Ekkor /1960-ban, 61 őszéig/ Gugi Gusztáv volt az iskola igazgatója. Már írtam róla, magában snájdig, jól fésült, jó eszű ember volt, de az emberi gyarlóságai sokszor a földre szegeztek, ivott s ekkor részegen kóborolt a faluban, botrányt, botrány követte. Na mindez arra volt jó, hogy elég volt mindig helyre tenni önmagát, nem volt ideje velem foglalkozni, főleg leteperni, mert ha nincs ez az emberi, egyéni botladozása, akkor bizony talán több borsot tudtak volna az orrom alá dörzsölni.
Szegény Guszti, ekkor csapott magasra a szerelemnek a máglyája legmagasabbra.
"Égre mordul a láng..." Gusztinál meg a szerelemnek a lángja csapott túl a családi fészken. Nálunk tanított, képesítés nélkül Perlaki Marika, Vasasszonyfai Feri lánya, aki általában csinos küllemmel bírt, majd nagy szex hatással tudott élni a férfiak felé, de ismétlem ártatlanul, legfeljebb Gusztinál, az igazgatónál lett félreértés. Guszti magyarázta félre Marikának azt az anyáskodó nyájaskodását, amivel minden férfi iránt kimutatott, alaptermészeténél fogva. Gusztinál borzalmas nagy szerelmet keltett ki a nyájassága, lett ebből házi botrány, majd később ez a szerelem kikerült már az utcára is, sőt Guszti elment Vasasszonyfára, Ferihez, az apához, és megkérte a Marika kezét....
Gusztinak volt felesége, nagy gyerekei, lánya Jutka meg, mint tanítónő velünk együtt tanított.... Szóval Guszti nem palástolta a szerelmét, válni akart. Persze Marikának nem voltak szándékai Gusztival -tán egy kicsit kacérkodott vele, de mint igazgatónak valami kijárt és ebből lett a tűztánc.
Gugi Gusztáv, mint igazgató, és mint tanár is, bizony nagyon nevetségessé tette magát a falu előtt. Tekintélye egyenlő lett a nullával, felesége állandóan sírt, panaszkodott, Guszti meg ebben a kifeszült helyzetben elvesztette a vezetésnek a lehetőségét.
Utolsó csapást a felesége mérte rá, felesége panaszolta be az osztályon, így 1960-61-es tanév végén elhelyeztek Ajkára Gusztit, megúszta a fegyelmit, s ami legérdekesebb, közben Marika is férjhez ment, és az urát is Ajkara helyezték.... Lett-e ott kapcsolat, vagy kihűlt a szerelemnek a tüze, erről nem szólt a krónika....
1961-es események.
Lehet, hogy még volt valami, amiről nem emlékeztem meg az 1961-előtti eseményekről, de ha eszembe jut, akkor majd visszatérek ismét.
Na- mi is történt kiemelkedően 1961-ben?....
| |
|