 |
    |
 |
Balatoni kirándulás élményei /1957/ Váltakozva, hol Budapestre, hol a Balatonra mentem kirándulni a tanulókkal. Balatoni kirándulás élményei… (kb. 1965-66 vagy korábban) Általában Keszthelyen volt a szállás, a gimnáziumnak a tornaterme volt nyári turista szállásra berendezve. Remek elhelyezés, a gyerekek élvezték a tömeges elszállásolást, és a velejáró hancúrozást. Központi fekvés volt Keszthely, innen kisugároztunk a Balatonnak többi üdülőhelyére... Siófok, B.füred... Anna-bál...Hársfasor, Robin Targát Tagore... indiai költő /lehetséges, hogy rosszul írtam ki a nevét.../ ő is ültetett egy kis hársfát, emlékül, mert a néphagyomány azt tartja, ültess fát, és benne sokáig élni fogsz... Egyik évben /tán 1960 körül, már a dátumot nem tudom pontosan, bizony majd dugába dőlt a balatoni kirándulásunk... Ugyanis borzalmas szerencsétlenség történt a balatoni hajózásnál, egy hajó…megrakva diákokkal felborult és nagyon sokan megfulladtak a Balatonba. Újságok cikkeztek erről... állítólag dunai hajót hoztak le a Balatonra, a diákokkal megrakott hajón a gyerekek egyik oldalára gyülekeztek, mert azon az oldalon lehetett valamit megszemlélni, a gyors helycsere folytán... a hajó egyensúlya eltolódott, megbillent és íme a gyerekeknek tömege örökre búcsút intett a szülőknek. Borzalmas még rá gondolni is... na én pedig éppen ezen a nyáron szerveztem a balatoni kirándulást... jöttek ám a szülők részéről a lemondás... nem engedik el a gyermeküket, hallották a borzalmas szerencsétlenséget... stb... bizony nagyon nehezen tudtam csak elindulni a kis csapattal kirándulni... és bizony hála Isten, mindenki szerencsésen hajózott is... fürdött is... létszám teljes maradt. Az igaz, hogy nagyon megszerveztem a fürdést is, ötösével, egymás kezét fogva, csak a parttól megjelölt helyig fürödhettek a gyerekek, sípra azonnal felálltak, kezüket magasba tartották, létszám teljes... kiáltották, magam a partról, vagy magam is fürödtem együtt velük, nagyon sok fürdőző, főleg szülők ajkáról hangzott el a megjegyzés, na még ilyen szervezett, fegyelmezett tanulócsoportot nem láttak a Balatonban... elismerésüknek mosolyával adóztak felém teljesen ismeretlen ismeretlenek. Igen... mese nincsen... mert volt rá eset, amikor csak a ruha maradt meg a parton, a benne lévő diák már valahol a hullámsírban fetreng... Csipkereki tanulóval történt egy borzalmas eset… Kőszegen járt iskolába és onnan indultak Keszthelyre kirándulni. Reggel a Busz Csipkereken át ment, édesanyja a fiúnak még csomagot adott át a fiúnak, aztán jó légy, bele ne fulladj ám a Balatonban… mindenki elmosolyodott az anyai intelmeknek hallatán... És bizony, hogy-hogy, délután úgy négy óra tájban a tanár gyülekezteti a tanulókat, kész... mindenki már felöltözött... csak egy rend ruha fekszik még a vetkőzőhelyen... Kié ez a ruha? hangos kiabálás... majd felismerik barátai, ez meg a Pistáé, a csipkereki fiúé... de hát hol van?… elment valahová?… Ki látta?…kérdések halmazával jött a tanár... aki magukra hagyta a középiskolásokat. A tanár is kékült, zöldült... átérezte a felelősségének teljes szigorát, eredménytelen keresés után, csak a ruhát vitték be a buszba, hogy majd az anyjának leadják odahaza... Nem akarom színezni a tragikus esetet... bizony amikor a busz megállt a szülői ház előtt, az édesanya elájult, amikor a ruhát a kezébe nyomta a tanár... Istenem!!!! Elterült a földön az anya... pár nap után a Balaton partra sodorta a fiút, mint általában szokott lenni... Nem röstelltem kötelet vinni pl. Hévízre. Ugyanis a hévízben a kisebb gyerekek nem mehetnek be, főleg ha nem tudnak úszni... így hát a kötelet kifeszítettem a korláthoz, most csak a kötélbe kapaszkodva szabadott bemenni, elengedni tilos volt... állandóan a szemem rajtuk... sokan mosolyogtak a kötél láttán... de mégis itt is nagy elismerést kaptam... hát bizony ezt a fegyelmet ma már nem igen látni... de nagyon jól csinálom... mondja egy idősebb úr... mert bizony a múlt héten...a felügyeletlenségből itt fulladt bele egy diák.... rettenetes felelőség a tanár részéről... ezt én vállaltam minden esetben... gyerekeim meg is értették a szigoromat... így minden esetben egy karcolás nélkül érkeztem haza a gyerekekkel a szülői házba. Pedig, majd minden évben rendeztem egy-egy nagyobb szabású kirándulást... na volt rá eset, amikor az egész tantestület és szülők is jöhettek velünk pl. Sopronba... de ez a kirándulás sohasem volt olyan egységes, mintha csak egyedül lettem volna. Mindig akadt ellenzék, most álljunk meg... még ne menjünk.. most ide menjünk... oda nem kell menni... nehéz ennyi véleményt egy nevezőre hozni...legjobb, ha csak egy a parancs, egy a végrehajtás.... Egy-egy jól befejezett kirándulás nekem nagy sikerélmény volt, azt nem mondom, hogy tán voltak, akik reméltek majd valami utazási balhét... amin aztán elcseveghettek volna... „A sikert irigylő kisszerűségnek, a tehetséget kalodába szorító, a kezdeményezéseket elgáncsoló ridegségnek nincs helye a társadalmunkban, ellenkezik annak humánumával”... mondja Aczél György... de nem így van az élet porondján, mert bizony nagyon sok kolléga semmi pénzért sem vállalna egy-egy ilyen nagyobb szabású, többnapos kirándulást, annak megszervezését... összes terveit. Nem, nem vállalná, de azért a másiknak a sikerélményét egy kicsit irigyelték. Nekem sohasem volt megterhelő a kirándulásnak a megszervezése, pedig a szervezés már megkezdődött januárban... és tartott a kirándulásnak befejeztéig. Talán még csak annyit a pénzügyi dolgokról is pár szót. Teljes költségvetést készítettem, összességében, szállás, utazás, kosztérozás... belépőjegyek... színház, cirkusz... múzeumok stb... amikor ezek az adatok a kezembe voltak... lebontottam egy-egy főre... na mennyi közpénzünk van erre a kirándulásra /színdarabból, Tsz ajándékból, vashulladékgyűjtéséből... stb...és még mennyi az az összeg, amit pótolni kell… Na ezt a pótlást kellett a szülőknek a zsebükből kifizetni, álltalába, úgy emlékszem kb. kettőszáz forint körül mozgott az ötnapos kirándulás. Mindent bőven számítottam, még pincéreknek a borravalót is bekalkuláltam, igy sohasem ért meglepetés, a pénz bőven futotta a kiadást. Na egyszer aztán volt azért meglepetés... az egy főre eső kiadást már hónapokkal előbb kezdtem gyűjtögetni a tanulóktól... a pénzt postai betétkönyvbe tettem. Na itt aztán jött a meglepetés. Én szamár fejemmel a gyerekekkel mindig megosztottam a munkát, igy a pénznek a gyűjtését is. Legtöbbször hárman kezelték a pénzt, és nekem néha arról beszámoltak, hogy kik vannak még hátralékban stb... Egy alkalommal magam is tüzetesebben átnéztem a pénztárt... s úgy véltem, hogy kb. ötszáz forinttal kevesebb a pénz, mit a gyerekek bevallanak... na most jöttem én, szintén meglepődtem a hiányon... a pénztárosokat kezdtem vallatni... ők nem tudják... ők befizették, amikor mindent összevetettem bizony csak hiányzik vagy ötszáz forint... ekkor jött a meglepetés... az egyik kis lány Desics... vallomást tesz nekem, bizony a pénzt elköltötték, nincsen meg... erről csináltak egy írást is, ami valahol meg is van... elismerték, hogy a pénzt saját céljukra elvásárolták. Na most mit tehetek? Semmit... a felelősség az enyém... gyerekre ekkora pénzt nem szabadott volna bízni...pofa be... hallgatni... még a szülőknek sem igen lehetett szólni, főleg a Desics mamának, igaza lett volna... hogyan tudtam ekkora hibát elkövetni... s természetesen a pénzt a mai napig sem térítették meg pedig ez akkor nagyon hiányzott az összegből, majd három gyereknek a része... Valahogyan, úgy emlékszem a Tsz is adott valami segélyt, persze nem mondhattam el senkinek sem a történteket... a pénzt valahogyan összehoztam... a kirándulás létrejött. A tanulság, nagyobb figyelmet, ellenőrzést kellett volna tennem, naponta és hetenként, igy az alkalom szüli a tolvajt, jelszóval nem tehettem sehol sem panaszt, pedig a kislány elismerte a jogtalan felhasználását a pénznek, de szülők tiltakoztak a megtérítésre. Tán majd egyszer megkapom ezt a pénzt, hiszen ma már ezek a lányok asszonyok, jól kereső honpolgárok valahol. A dia képeimmel azóta is nagy sikereket értem el, hiszen több községben, klubban vetítetem le, nagyon tanulságosak a képek, a hozzávaló szöveg pedig földrajzi és történelmi, szülőföldi ismeretekkel gazdagítja a hallgatóságot. Ebben az időben/ 1955-56/ a színes dia nagyon nagy ritkaság volt, nem igen éltek vele a fotósok, elsőben nem ismerték annak technológiáját... másodszor meg nem olcsó mulatság volt még abban az időben, na ma sem olcsó szórakozás a színes diázás. Egy-egy kép annak idején is kb. 10 Ft-ba jött, ebben benne volt a filmnek budapesti előhívása, postai költség, üvegbe foglalása... bizony meggondolandó volt a diázás, de én ezt a költséget is felszámítottam, hiszen közkinccsé tettem a képeket, azaz azoknak a bemutatását. Ma már nagyon sokan utaznak külföldekre, csinálnak egy sorozatot az útjukról, azokat feldolgozzák annak rendjében, és a TIT keretén belül több helyen levetítik a felvételeket, és ezekből az előadási pénzekből térül meg a kirándulónak a kiadása. És akinek nincsen módja elmenni az Adriára, Spanyolba... stb. dián keresztül utazik, és nagyon sokszor élménytus előadásban van része a hallgatóknak, főleg ha az előadónak van készsége is. Nagyon szép diákat láttam: Kneffel dr-tól a TIT-ben és vannak már többen is, akik ezen a sínen futnak. Bozzay-Némethné-Szép által felkevert vihar... Bozzay-Szép-Némethné által felkavart vihar lassan elcsendesedett, legalább is úgy látszott... a farkas éhesen távozott a horizont láthatárából... Budapesti kirándulásunk befejeztével idehaza nagy örömmel fogadtak, na sikerült az áthelyezésemet hatálytalanítani... győzött a nép ereje, a dolgozók egyöntetű akarata, a járási tanácsra való bevonulásuknak igazsága, amiért is mindenkor nagy szeretettel emlékszem meg azokról, akik tisztánlátásuknak, igazságba vetett hitüknek kinyilvánításával mertek szembe nézni a gazoknak helytelen és alaptalan ítéletükkel szemben. Mások voltak a mikovicsok-bozzayiaknak a névtelen leveleknek a rágalmaiktól a tiszta és bátor kiállás, hiszen a járáson teljesen csak az ellenfélnek az állandó rágalmazó jelentéseknek a szemszögből figyeltek fel rám és ennek alapján hozták az igazságtalan, egyoldalú határozatukat, mondván, ha mindaz igaz, amit rám beírtak, akkor ki lesz, aki engem védelmébe mer fogadni? Kővel dobtak rám, csak kővel lehet visszadobni is. Még álmukban sem mertek gondolni, Horváth Gábor Vb. eln., Veres Vb.eln. h. Palik József járási müv. oszt ve. hogy mellettem valaki is merjen szót emelni érdekemben, a számtalan sok-sok névtelen leveleknek a hatása alatt kellett engem elhelyezni, hogy igy megszabadulnak a sötétben járók, a tunyák, a semmitevők... „Nagyobb a füstje, mint a lángja”… Mert füstölni azt tudtak, de lángolni, égni, a kultúrmunkában, de még csak parázsolni sem... A csalódásnak legnagyobb oka volt az ellentábor részéről, hogy irigységgel, akadályoknak a zömével, torlaszokkal támogatták a munkámat, s állandóan rést kerestek a megfúrásra... mert amíg én nem kerültem Söptére, addig vallhatta Bozzay a régi mondást: A konflis ló is lehet győztes, ha csak egymaga startol a futópályán… élte is a világát, nagy-nagy semmittevésben önző életének a keresztmetszetében, a réz is megtévesztő fém addig, míg arany mellé nem kerül, amíg nem vizsgálják meg tüzetesebben... Nekem egyedül csak az volt a legnagyobb bűnöm... a kedves kollégák mellett, hogy úgy az iskolában iskolán kívül adandó szerepléseim mellett eltörpültek a kollégák, tán ha magam sem foglalkoztam volna népműveléssel, színdarab tanításával, nem vezetek énekkart, nem csinálok vonós zenekart, tanfolyamokat: tánc, főző, varró tanfolyamokat, nem tudtam volna szónokolni egyes ünnepi alkalmakkor... nem kaptam volna állandóan jutalmakat... tán ezeknek elmaradása mellett nem ébredt volna fel az irigység, tán igy egymagukban is a konflis ló módjára beértek volna a célba... de nekem nem szabadott volna szerepelnem a közéleti pódiumokon. Állandóan csak mérges füstjüket eregették egymás közt, lángolni sohasem tudtak, hiszen amikor a Szép kolléga minden hajszálban kapaszkodva, nem riadva vissza jellemtelen ajánlataival, házassági kecsegtető ígéreteivel, akkor vesztette el a csatáját, amikor valami pozitívumot kértek tőle valamilyen munkálkodásban... de nem tudott bizonyítani semmit sem, csak ígérni... ha vissza maradhat... Ígérni!!!??? Bizonyíthatott volna több munkaterületen, de büdös volt a munka, csak hízelgő arc mimikájával akarta önmagát a legmagasabbra tornászni. …most jött az egyiptomi csapás... Csak-csak megsokallották a felsőbb szervek is a rengeteg névtelen leveleknek a rágalmazását, mondván a névtelen leveleknek csak ott van burjánzása, ahol rossz a vezetés, ahol az igazgató nem tud rendet teremteni a saját munkaterületén... Hányszor kértem a Bozzayt, az igazgatót... te Miklós... nagyon jól tudod kik lehetnek a névtelen irogatók... szólj nekik... nem tett semmit, sőt maga mellé vette Szép Jóskát is, akivel állandóan ugattatott... s nem vette közben észre, hogy lába alatt megindult a lavina és elsodorja az igazgatói állásából, Szép Jóskának pedig más faluban adtak katedrát és most egyszerre ketté vágták a korodiusi csomót, ekkor estek seggre az áskálódok, amíg nekem ásták a síromat, azonközben azokat dobták bele, akiktől a sok-sok rágalom megszületett. Tény az, hogy leváltották Bozzayt az igazgatói állásából, beosztott lett abban az iskolában, ahol egyeduralmát élvezte több évtizeden át... óriási csapás… de elmúlt az idő felette, módszere, kétszínűsége adta a kezébe a kapát, hogy ássa meg a saját bukását, ekkor írták 1956. nyarát.... Új igazgató jött, Gugi Gusztáv /1956/ az első megbillenése... Új igazgató: Gugi Gusztáv... Celldömölkről… Ez a helyzetváltozás csak engem igazolt, én igazgató nem akartam lenni, nem is tettek volna meg... de egyedül ez a megoldás volt az üdvözítői út, Szép menjen, Bozzay menjen... az igazgatói székből. Ilyenkor jönnek a totózások... milyen lesz az új... na hogyan lehet majd vele dolgozni?... stb. stb. Valahogyan már katonáéknál is megszoktam, hogy a rend és a fegyelem, főleg az igazságosság, a munka mindenkor tiszteletet vált ki a felettesekből is, itt sem történhet más... dolgozom továbbra is, ha majd az új ig. jobban tud nálam, íme ám legyen, ennek csak örülni fogok. Hogyan is zajlott le az új székfoglalás? Valószínűnek tartom a következőket. Amikor Gugi jelentkezett a járásnál, hogy a megbízatást átvegye, feltétlen kapott némi tájékoztatást, instrukciót és a személyem volt tán a központban... nehéz ember...erősen kell fogni... stb... csak úgy gondolom... mert a tények legalább is erre engedtek következtetni. A falu is, de magam is kíváncsian vártam a találkozásnak a szent pillanatát... ami nem is váratott sokáig magára. Jön a hírnök… és szólt pihegve... Gugi Gusztáv igazgató úr parancsa.... hogy ekkor és ekkor akar velem találkozni az igazgatói irodában... na fene...!… parancsa...nem is kéret...?...egye meg a fene... na nézzünk elébe, menjünk... A találkozás teljesen hivatalos jellegű, nem baráti színezetű volt, kellett éreznem, hogy mától fogva más nóta járja... s közben magamban nagyokat kacagtam... nem eszik olyan forrón a levest, ahogyan azt megfőzik… csak hallgattam… nem sokat beszéltem, egyébként jó kiállású ember vala Guszti... küllemileg is megnyerő testalkatú volt... Megkaptam a beosztásomat... és mintha mi sem történt volna, habár ismétlem nagyon lehetett kivenni a szavaiból, hogy mindenről tud, ami ezideig itt történt a faluban... de mától kezdve a múltnak vége… új időknek szele hajtja a vitorlát, Gugi szél... ez pedig más lesz, mint az eddigi és nekem ezt feltétlen tudomásul kell venni. Ilyenkor mindig eszembe van, amikor a tengeren láttam a hatalmas hullámokat, amik nyögetik, ostromolják az útjukba eső sziklákat, magasra hányják hullámukat a szikla felett, majd elnyelni kívánják, és mégis marad a szikla... a hullámok elülnek... Valahogyan én is igy voltam... majd meglátjuk. Hamarosan jött az évnyitó, a kultúrházban tartottuk meg. Nem is kell mondani, mint ilyenkor szokás faluhelyen, mindenki kíváncsi az új igazgatóra... tanárra, matek és fizikai szakosra... Nem tudom, hogy mi történt... de amikor Guszti felment a színpadra, hogy ott elfoglalja a neki kijáró igazgatói trónust, hogy onnan nézzen először szembe a falu dolgozóival... mindenki merevítette a szemét az új igazgató felé... milyen ember? Szőke? barna.. .idős... jóképű?… és ki tudja még, hogy mennyi kérdés fogalmazódott meg az agyakban... tény az, hogy Guszti amint felmegy a dobogóra, színpadra, bizony elvesztette az egyensúlyát és nagyot billent oldalra... na-na!!!... mi történt?.. Szédül?... megbotlott?... Mindenkiben megfagyott a vér a billenés láttam... hát beteg?... Magam is Bozzay felé néztem, aki sunyin félrehúzta a száját... ő már tudta… nem beteg a Guszti, hanem egy kicsit spicces... Na aztán ehhez nem voltak hozzá szokva a söptei dolgozók... mert ebben a faluban részeg... spicces tanítót még nem láttak… tehát borzalmasan megütköztek a látottakon... Beszédjén is észre lehetett venni a kapkodást... de még mindig nem lehetett tudni az igazságot... részeg? beteg?... de ellenben amikor vége lett a tanévnyitásnak, sokan mentek Bozzay felé... mi baja van az új igazgatónak?… részeg... felelte kajánul a Miklós... Ekkor megdöbbentek a szülők... na aztán most jól bevásároltunk, csöbörből vödörbe estünk... Később megtudtuk, bizony Cellből is a szesz miatt adtak ki rajta olyan szívesen… de mivel párttag... ugye nem kallódhat el szegény ember, menjen valahová igazgatónak... igy került el hozzánk... Söptei kaszinó megalakítása Ahogyan teltek a hetek, nagy népszerűségre tett szert Gugi a falunak ivócimborái közt... mert bizony többször benyitotta a kocsma ajtaját is… és bizony mint nagyszerűen mulató és mulattató, mert beszélni, dumálni, ha kellett énekelni, sőt a menyecskéket csipkelődni… azt aztán igazán értette Guszti. Jöttek is ám a jelzések felém... ez igen... ez közénk való ember... ez elpoharazgat velünk... stb. Voltak is sikerei Guginak egyes dolgokban, mert az ivó cimborák bizony nagyon felkarolták, benne látták az igazi intellektuelt, a nagyot, a jó barátot, amit ugyan tudomásul vettem, de soha vele nem tartottam ilyen szokásokban. Vele akarták megvalósítani a falusi „Kaszinót” a kártya családi összejövetelt, és mindjárt nagy barátságot kötött Gugival Tóth módos gazda, aki velem sohasem tudott meg csak tegeződésig sem eljutni, pedig kívánta volna ezt a közelséget. De Tóth László /Laci/ nem is felejtette el sohasem és most a kivetett csalétekre rákapott Gugi, az igazi barát, az igazi tanár... Tóth Lacival ki is dolgozták a további barátságnak az elmélyítését... mikor hol lesz a találkozás… stb. de ebbe a kis körben csak a meghívottak lehetnek élükön a Gugi, az igazgató, aki nagy tekintélyként lángolt Tóth Lacik előtt. Sohasem a holdjai után láttam embert a falusi parasztban... nem az volt a nyomaték a barátságkötésre, főleg a tegeződésre... ezt tőlem a falunak dolgozói sohasem kívánták, sőt ha ezt csinálom egyesekkel, akkor vesztettem volna el a csatát. Na szóval indult a falusi kaszinózás... de engem is bele kellene vonni ebbe a klubba... és egy alkalommal Gugiéknál ott is voltunk anyuval... Na aztán elég is volt a kaszinózásból, eszembe van mindig, amiből főiskolai irodalmi felvételimet kellett megírnom: Sárarany, Túri Dani jellemzése... Felkapaszkodó paraszt, aki beleszeret a grófnéba...Túri Dani elveszti a fejét, de elvesztette a többi barátja előtt is a megbecsülést... a grófok nem fogadják be a parasztot és a kettősségnek a szakadéka felett szédölög a főszereplő... Tóth Laci is valahogyan a vad, paraszti gőgjéből kilépve, ő is valaki... bizony úgy vélte, ha a szájába veszi a nagy bicskáját és azt fogvicsorgatások közepette forgatja a szájába, ezzel már kivívta magának a kiválasztottságát... szegény... Tiszavirágzású volt a kaszinói összejövetelük... de az egész Gugi mítosz is, mint a kártyavár napról napra kezdett düledezni, mint a tömésfalat, ha mossa az árnak a hullámai, minden percben várható a háznak romba dőlése és menekülni kell a lakóknak. Csak röviden... Ahogyan jön a szivárvány az égre és ott pompázik, nem veszi észre csak addig élhet, amíg van napsugár... ha nap lebukik a határ túlsó szélén, eltűnik a színeknek a gazdagsága is, üres marad az égalja, bevonja a sötétség. Gugi féle botrányok a faluban Amikor Gugi már teljesen magáénak érezte a baráti légkört, bizony elfeledkezett a legnagyobbról, az emberségről, a példaadásról. Amennyit fel, annyit le is megy a kerék... Nem volt nehéz kivárni ebből a helyzetből is, hogy ki lesz a győztes... az idő meghozza maga gyümölcsét erre is. Azt kell mondani... nem volt nehéz vele dolgozni, jobb volt, mint Bozzayival… értelmesebb ember volt, éppen azért nem is volt irigy, hiszen neki is van mit adni a készletéből... de... Egyik reggel, amikor bementem az osztályterembe... 8-sok közül egyszer csak jelentkezik egy gyerek... tetszett hallani?... na mit?.. kérdezem... az éjjel a Gugi igazgatót felpofozta Tóth Laci... mert éjjel be akart menni Tóthékhoz, a feleségéhez szórakozni... részeg volt Gugi igazgató... és bizony Tóth Laci ütlegeléssel tudta csak megvédeni a feleségét Gugi molesztálásától... Kín volt hallgatni... gyerek szájából ezt a reggeli hírt... de valami lehet a dologban, mert reggel a Guginé szólt nekem, hogy Guszti beteg, helyettesítsük a mai nap, Hűha... hát ide jutott a kaszinói, kártya barátság?... Hát szóval idejutott a nagy barátság, most Czeglédy nélkül is megoldják a barátsági kaszinót... Aztán ahogyan rakódik a cseppkőre a mész, úgy rakódott Gugira napról-napra a sok-sok megdöbbenés... pl. szintén a gyerekek újságolják, hogy tegnap este a Gici féle kocsmába úgy berúgatták Gugi igazgatót, hogy a poharába belehugyoztak, és azt itatták vele már delírium állapotában és mindenki röhögött a nagyszerű emberen. Na ennek sem lesz jó vége, az idő mindenre meghozza a megoldást. Ezzel ismét gyengült az ellentábor, mert félkarú óriással nem lehet csatát nyerni. Magam is rosszallólag elitéltem ezt az emberi gyarlóságot, főleg pedagógiai úton Ahogyan a füst is terjed mind nagyobb távolságban, úgy terjedt el Guginak is a kicsapongásai, amit bizony nem lehet elhallgatni. Az ellentábor nem tudott Gugiba kapaszkodni, főleg nem tudtak vele csapást mérni rám, hiszen volt mit söpörni a Gugi portán. Volt rá eset, hogy tanítási órájára nem engedtem be, nem szabad ilyen részeg állapotban iskolába menned, mondottam neki és lefektettük, azaz csak lefektettük volna, mert az volt a bolondériája, ha felivott, akkor nem tudott nyugodni, aludni, csak bolyongott, sokszor kellett a feleségének az ajtót kulccsal bezárni, hogy ne tudjon kijönni a lakásból... valószínű ilyen dilis állapotban került Tóth Laciék portájára is egyik éjjel. Amikor tetőzött már a sok-sok kihágása... de ugye párttag, nem szabad a párttagokat bántani, mert ebben az időben könnyen kerülhet az ember olyan vád alá, hogy a párttagok ellen ellenséges magatartású és akkor...!!! Mégis a fegyelmit nem tudta kicselezni Gugi, ekkor került elvonókúrára, s aztán... egy darabig használt is az elvonókúrának a hatása.... de csak addig, amíg egy pohárral nem öntött le a torkán, mert azután már ismét nincsen megállás. Igazán nem örültünk ennek a szerencsétlen emberi tulajdonságnak, mert utólag is az igazságnak a mérlege jobban hajlott Gugi felé, mint a Bozzay féle vezetéshez. Amikor Guginak elkoptak a tépő fogai, mert hiszen azzal a feladattal bízták meg, hogy aztán a Czeglédyt meg kell tanítani, azaz ha kell kinyírni... szegény Gugi nem engem, hanem saját magát kezdte fűrészelni az igazgatói székben. Ha normális volt, azaz szeszmentes napjai voltak, akkor nagyon is értékes embernek bizonyult, jó kartársi fellépése volt... de ha ivott, akkor nagyon megnőtt benne a csipkelődésnek a fullánkjai... akkor akarta küldetését valóra váltani. Sokat szenvedett a családja, felesége, na meg aztán a lánya Jutka ott tanított az iskolában, akinek mindezt látni és érezni kellett, hogy mit művel édesapja, az igazgató úr /elvtárs/. Az egész falu megdöbbenve könyvelte el ezt az emberi gyarlóságot, mi magunk pedagógusok is éreztük ennek negatív oldalát, csak vártuk a beérést a leváltásra. Teljesen betetőzte a leváltásnak a szükségességét, amikor Perlaki Marika /Perlaki Feri Vasasszonyfa/ kolléganőbe borzalmasan beleszeretett, úgy bizony, annyira elengedte a házasságnak a gyeplőjét... hogy válni akart négy családos apa, megkérte Marika kezét... feje búbjáig szerelmes lett Gugi Marikába, Guszti szerelmével üldözte úton-útfélen... megleste az országúton, ott ölelgette a mezőn dolgozók szemeláttára... na és ekkor véglegesen betelt a pohár… maga a felesége jelentette fel az urát embertelen magatartásáért... nem is maradt nyomtalanul a jelentés, hamarosan megjött az áthelyezés Ajkára.... de nem igazgatónak... ott ment nyugdíja... azóta is többször találkoztam vele itt Szhelyen... A lánya, Jutka maradt Söptén, majd később Szhelyre került be iskolához, a jelenben úgy tudom /1980/ a gyak. isk.-ban tanít... Törög Győző vette el feleségül... A Derkovics lakótelepen laknak a jelenben is. Gusztinak a leváltásával ismét lázas lett az ellenségnek a portája, nagyon féltek az esetleges Czeglédy féle igazgatói kinevezéstől, ennek hangot is adtak Kiss Manciék, Bozzay féle kisebbségi lázítóknak a szószólói... de megnyugtattam őket, nem kell félniük, mert én sohasem akartam igazgató lenni, és nem is leszek.... de azért hátha... és ezért féltek... Hamarosan találtak is igazgatót, Keibinger Lajost, aki Náraiban tanított szakos tanár... asztalosként kezdte az életét, majd átvágódott a pedagógiai vonalra. Talán majd később erre úgyis visszatérek, ennek a történetéhez, most átcsapok ismét az 1956-ra, hiszen a nagy eseményeknek történelmi lapjain nem lehet csak úgy hevenyészetten átfutni. Az 1956-os események robbanásszerűen törtek be a megszokott napjainknak csendes birodalmába, habár volt egy feszültség az emberi agyakban... szívekben valami pernyeszagot hordott egymagában ennek a korszaknak a személyi kultusszal járó dicstelenségei, de annyira elvakultan szolgálták a Rákosi féle embertelen napi politikát, hogy abból ki sem látszottak, csak pirosra vert tenyereknek tapsaitól való csattogás, rekedtségig ordítozó: éljen Rákosi... apánk és, ki tudja mennyi erőltetett jelmondatok hangzottak el egy-egy pártnapi üzemi munkás találkozón... mert bizony sohasem lehetett tudni, hogy mikor cselekszik helyesen a dolgozó, a józanul látó magyar, mert ha nem nevetett, akkor bűn volt... mert most nevetni kellett volna, ha pedig nevetett, akkor az volt a bűne, hogy nevetett, amikor nem volt szabad nevetni. Dolgoztak a propaganda agykomputerei... okádásig ömlesztették a diőcsitő verseket „Rákosi apánkról” Rákosi elvtársról.... az íróknak akadt egy bizonyos hányada, akik beleestek a politikum mocsarába, kapaszkodóul rótták a dicsőítő rímes sorokat, cikkeket, május elsején hatalmas plakátok, feliratok, megdicsőítve Rákosi személyét, elvbarátait... magasztalták az egekig, óriási apparátus vigyázott az esetleges rendbontókra, de jaj volt ezeknek, hiszen a börtönök és az internáló táborok megteltek Rákosi hatalmi ostorcsapásainak megtorlóival, ezrek és ezrek sínylődtek az országnak különböző helyein /Buda déli Károlyi féle laktanya... Kistarcsa... alföldi internálók, deportálók gazdaságaiban... az ÁVEH /ávósok/ Rákosi testőreivel volt megrakva a falu, a város, a munkahelyek, arra nevelték a magyart... fiú jelentse fel az apját, és fordítva barát barátját adja fel a hóhéroknak a vérpadjára... besúgásnak, spiclik beépítésével tartották a magyar könnyből csinált erődítményeiket... kevés család menekült meg a hóhéroknak bántalmazásaiktól. S ami a legborzalmasabb, volt elvakult emberi szörny, aki szolgálta az embertelenségnek Néróját, aki minden gondolkozás nélkül bástyaként vette körül a hatalmaskodóknak brossurás propagandájukat. Magam is belestem a Rákosi féle csapdába, nem volt nehéz kitalált mendemondával, hamis váddal majd tizenhat hónapig Rákosi féle vasrácsos, szuronyokkal körülvéve, szállodába juttatni egy elátkozott „besenyőnek” aljas vádjainak a segedelmével. Szóval a gyújtózsinórnak a sistergését már lehetett hallani, sőt érezni lehetett a jajszótól hangos, a gyűlölettől büdös gyújtózsinórnak a szagát is, csak azt nem lehetett tudni, mennyire van a gyújtózsinórnak a vége a robbanástól. Szép elhelyezésének körülményei A söptei iskolánál bekövetkezett a nagy fordulat, Szép József kartárs ment... Bozzay Miklós elbúcsúzott az iskolai igazgatói címétől, Gugi Gusztáv jött igazgatónak Celldömölkről. Szép Józsefnek dugába dőlt minden aljas trükkjei, valahogyan ekkor ép és okos ésszel mérték fel a helyzetet, hát végeredményben azt a lovat kell kifogni a szekérből, amelyik ezideig is legtöbbet húzott, hogy a másiknak kellemetlen tétlenségben tölteni napjait, nem elég erős a piros könyvnek a magterikus erőtere, hogy vissza tudja tartani, és helyett én menjek el. Na szóval egy csapás az ellenségnek, nem sikerült semminemű futkozásuk, párthoz, tanácshoz, helyi szervekhez, mindenütt bizonyítékot kértek a kifejtett munkássága felett... ami pedig egyenlő volt a béka kloákájánál. Na amikor elment Szép... nagyon bíztak az új igazgatónak hathatós és magabiztos fellépésében, aki majd megkongatja Czeglédy felett a lélekharangot… valahogyan erre kapott is biztatást Gugi a járási szervektől... szóval jól tájékoztatták a helyi csatározásoknak romjairól. Mindennek az oka csak én lehetek, hiszen az ártatlan Bozzay az aztán nem hibázható semmiben, mondogatták, hiszen az nem csinál semmit sem... ez igaz is, nem csinál és nem csinált a felesége sem, így nagyon sok támadástól mentes volt, amivel nekem meg volt mivel megküzdenie. Harcot és vezért vesztett /Kovács, Virág, Balázs/ féle összeesküvők az új igazgatóban látták elveiknek a megvalósítóit, borzalmasan körülnyálazták, szinte tüntetőleg aljánozták, csak azért, hogy engem kisebbítsenek a közvéleménynek a pódiumán. Most jut eszembe, ez még korábban történt... amikor Endre fiamnak volt a ballagása... A Némethné, a Bözsi néni a Vb. elnök asszony feltűnően nyújtott virágcsokrot Tóth Évinek, a Vb. titkár lányának, aki Endrével együtt ballagott, és az én kis fiamat kihagyta ebből a nagy megtiszteltetésből... ezzel is kifejezte Bözsi néni, ez a jámbor butaságnak a brossa, hogy még a gyerekemet is lekicsinyli. Na ezért igaz az a régi német közmondás: „A butaság ellen az Istenek is hiába harcolnak”... Ezt a brutalitást is átvészeltem, fiam nem maradt virág nélkül, a virágcsokrok özönében ő volt a legszebb virág nekem. Hát szóval megjött az új igazgató, akiről már írtam bővebben, és most itt estek pad alá az én aknarakóim, elment Szép, aki azért csak hangoskodott ellenem, Bozzaynak útilaput kötöttek az igazgatói talpára, nem való az igazgatásra ugye-ugye Miklós, hányszor kértelek arra, hogy akadályozd meg azt sok-sok névtelen leveleknek a megírását. Hiszen amikor alattam akartátok a fát kifűrészelni, magad alatt villanyfűrésszel fűrészelted át a karrieredet... de süket fülekre talált a kérésem, ugyan elérték a kőszegpatyi áthelyezésemet, de ebből sem lett semmi, a volt cselédek egy szálig felvonultak mellettem a járási VB-én. Gugi nagyszerű ember volt józanul, okos és tekintélyt diktáló fellépése volt, ha józan volt, ezt hozzá kell tenni... Gugi igazgató az emberi gyarlóságánál fogva elvesztette a talajt a lába alatt Söptén... úgy is mint ember, de úgy is mint pedagógus, de főleg mint igazgató. Na ez az eszköz is kiesett az ellenség kezéből, kiesett a marsallbot a marsall kezéből, maradt a puszta tehetetlenség, maradtam, aki voltam, sőt nagyobb lettem tekintélyemben, örültek a táboromnak a tagjai, dolgoztam továbbra is, úgy, mint azelőtt. | |
