|
|
|
Beszélgetés a börtön parancsnokával…
Na jó ideig elbeszélgettünk a szds. úr szobájában... Kellemesen teltek az éjszakai órák, magam is megvigasztalódtam, hiszen nem aláznak itt meg... Itt továbbra is érző, gondolkodó embert látnak bennem... Majd megköszöntem ezt a kedves fogadtatást... Ismét a cella zugába tértem, ahol motoszkált a setét... A szú percegését is lehetett hallani, míg végre álmot loptam szememre, és legalább álmomban megszabadultam, a börtön cellájából, valahol otthon jártam a családban, az iskolámban... csak reggeli ébresztőnek a kiabálásra röppent vissza a szökevény lelkem, a testembe, mert szerencse, hogy csak a testet lehet rács mögé tenni, a lélek innen is könnyedén szabadulhat, minden engedély nélkül, rablánc nélkül –ha rabtesttel is, de szabad lélekkel éltem tovább a börtönben...
| |
|