P R O L Ó G U S

SIKERES BUKÁSOK címet kapja a hatodik kötetem, a nagy forgatagban talán ez a könyv fogja tartalmazni őszi falevéli sorsomat, amikor hol fel kap a társadalmi, -kulturális, politikai förgetegnek a boszorkány szele s tehetetlenül sodródom az energiának fizikai törvényében, hol ledob és eltipor a semmibe. Ezért adom ennek a kötetnek ezt a címet, hiszen ha valaha voltak sikereim és bukásaim, akkor ebben a kötetben hangya nyüzsgő telítettségben sorakoznak majd fel annak kronologikus sorrendjében.
Előjelzőben a következőket kell megírnom. A kötet kezdődik kb. az 1954-es időkben, hiszen itt hagytam abba a krónikázást, innen kell folytatnom a históriát, összefogni a szálakat, szőni-fonni annak eseménydús krónikáját.
A jelenben 1980. nov. 4-ét írnak, bíz eltelt vagy 26 év, amitől kezdem az agy mágneses szalagtekercseit megszólaltatni.
Nagyon sok dokumentációs anyagom maradt meg ezekből az időkből, iskolai, kulturális megmozdulásoknak a dokumentációja, így azokra támaszkodva, na meg az emlékezetnek tárházára építve illesztgetem a betűt sorra-sorra.
1954-ben Söptén tanítottam, így a históriáknak forrásai és eseményei odakötődnek, ezekről az időkről szólnak.
Mégis úgy érzem, a jelenben sorrendi bontást kell elkövetnem, mert az 1980-as év számomra nagyon is nagy eseményeket tartogattak számomra, nevezetesen: 70. Hetven éves születésem napját, „Aranydiploma adományát”, 50 éves iskolai találkozó Pápán, na, talán ami a sok öröm mellett megjelent egy nagy fekete árnyék, Főző József, a sógoromnak a halála. Így most az időrendi sorrendnek ellenszegülve, elébb ezekre az eseményekre térek ki, s ha majd pontot teszek a nagy évfordulóknak a kitárgyalásában, akkor kezdem az 1954-es históriáknak megfogalmazását.
Úgy éreztem, hogy ezeket meg kellett mondanom, mielőtt a nagy fába vágnám a fejszémet, hiszen ezek az események most játszódtak le, élnek bennem azoknak minden örömrezgése, kár volna a kötet végére hagyni felelevenítésüket, hiszen ki tudja, mire soraim e kötet végére érnek, e kispatakocska hol fog elakadni és nem lesz neki torkolata, nem éri el krónikások nagy óceánjába. Talán jó is számomra ez a sorrend, mert úgyis állandóan feszítene ezeknek a nagy napoknak egyéni és családi feszültsége, jobb, ha megírom, és utána megnyugszom.
Így hát kezdődjék a krónika, ami játszódik 1980-ban.

Szombathely,1980. nov.4.