|
|
|
|
Arcok jelleme
Azt szokták mondani, hogy a szem, az arc a lélek tükre... Amint megfigyeltem az én katonáimnak az arcát, ahogyan vannak mongol, néger, stb. arcvonások, habár ezek a katonák mind magyarok voltak, tehát nem színesek, mégis az arcok valamiképpen, főleg annak a karaktere valamiképpen elütött egymástól. Talán a jellegzetes arcvonást a foglalkozás fejlesztette ki, mert ha megnéztem egy valódi betörőnek az arctekintetét, teljesen elütő volt, pl. egy házasságszédelgőtől, vagy valami ékszercsalótól. A betörő, aki jobbára csak éjjelre specializálta magát, tehát sötététség kell hozzá, rossz megvilágosítás, erőltetni kell a szemet, bujkálni kell, figyelni kell a környezetet, minden kis zajra reagál, rettegésnek különböző vonásai vésődnek be az arcredőkbe, külsőleg ez a kép egy cseppet sem behízelgő, markánságot, félelmet sugároz a szemlélőre. A foglalkozással járó állandó félelem, azaz rettenetes nagy éberség fokozata, lesni, kimereszteni a szemet, ráncosítani a homlokot, teljes biztonság elérése, biztosítani a megfelelő körülményeket, szerszámokat
egy-egy nagyobb betörést több hétnek a fáradságos feltérképezéséből áll, ami bizony nem kis munka.
Na, most pl. a zsebmetszőknek az arckifejezése szintén elüt a nagy rablóktól, valamivel simulékonyabb vonásokkal járnak, jól öltözöttek, tehát megtévesztők, akiknek a munkája nem jár ekkora rizikóval, nem is mutatnak kifelé sok izgalmat az arcredők. Roppant finom tapintással és borzalmas nagy kézügyességgel rendelkeznek, akik pillanatok törtrészében cselekednek, hajtják végre az áldozaton a tettüket. Jó társalgók, ha kell, hiszen ez is velejár a foglalkozással, ki kell ismerni a pácienseket, kit lehet markecolni, kibe érdeses belekötni, időt pazarolni.
A harmadik típus az elegáns, jó megjelenésű, női ideálnak való anyag, akiért esdekelnek a nők, akik játszanak a női szívekkel és ehhez minden külső, és belső rátermettség megvan, ahhoz, hogy megnyerjék áldozatuknak a hiszékenységét, higgyenek benne, áldozzanak a szerelemért. Ezek a Donhuánok, akik külsőleg már megnyerő küllemükkel hálóba tudják az áldozatukat csalni, és mint a pók, amikor érzi a hálójában a beleesett bogarat, rátámad, ismét körülfonja az áldozatát, szabadulni nem tud, a kis bogár mindjobban gúzsba van kötve, a végzetnek minden kínját el kell viselni, nincs menekvés. Ebben a típusban más az arcnak a kifejezése, ezek az emberek nagyon sok áldozatot ejtenek hálójukba ,hiszen ki gondolná igazi szerelmük csak a pénzszerzésig van kiszabva és már annak a megszerzés után következik a másik áldozat.
Valamiképpen így soroltam volna az én katonáimat, persze tán egy kicsit sántít a megfogalmazás, de mégis megközelítőleg ez volt az akkori szemléletemnek a konklúziója.
Már említettem a pálinka szerzőknél:
Törzsőrmester lakatja
Előttük nincsen zárt lakat és bezárt ajtó.
Egyik nap a nagy laktanya raktárosa keres azzal a kéréssel, hogy elvesztette valahol a raktár lakatjának a kulcsát, nem tud bemenni a raktárba, pedig sürgősen kell valamit kiadni. Volna-e valaki itt aki a lakatot ki tudná nyitni?
Dani! Dani! Kiabálok, hamarosan megjelenik egy délceg, markáns, szinte félést kölcsönző tekintetű alak, mondom neki miről van szó. Rendben van, menjünk, feleli a törzsőrmesternek és elmentek. Nem tellett bele kb. fél óra, nagy beszéd közepette érkeznek vissza hozzám, majd a törzs káromkodva mondja: na ezt sem hittem volna, hogy ekkora böszme nagy lakatot, ha én bezárok, azt valaki az én kulcsom nélkül ki is tudja nyitni. Hát kérem ez az ember három kötőtűt kért tőlem, engem messze elküldött a lakattól, és pár
perc elteltével a földön, Dani lába előtt esdeklően feküdt a csoda lakat. Kérem én ettől a perctől kezdve nem felelek a raktárkészletről, ha még egy ilyen óriási lakat sem lakat egy betörő előtt. Hiszen ez egyből kinyitja a lakatot, bemegy a raktárba, felpakol, és ismét bezárja maga mögött az ajtót, és ki bizonyítja be, hogy aztán ki a tettes? Hiszen semminemű rongálásnak nyoma sincs, csak ráfoghatják a lopást, legalább is gyanúsíthatják, hiszen másnak kulcsa nincsen hozzá, senki sem ért annak a kinyitásához...
Dani csak mosolygott, hát még ez is valami?....
Nyilvántartott páncélnyitogatók
Hát mi a valami? Kérdem Danitól…mi volna?! Egy páncélszekrénynek a kinyitása, de nem feltörése, mert az is egy külön szakma, hanem a kinyitása, anélkül, hogy az külsőleg megsérülne.
Hát ez meg hogyan történik? Kérdem Danitól.
Ismeretes, hogy a páncélszekrényeket nem egy ember kezeli, legalább hárman, tehát egynek hiába van kulcsa, hiába van kettőnek még akkor sem tudják kinyitni a borzalmas nagy értékű szekrényt, háromnak együtt kell lenni és csak együttes kulcshasználat segítségével tudják kinyitni a páncélszekrényt. Na most aztán megtörténik, hogy valamelyik tag elveszti a kulcsát, nem találja, és ekkor mi van? Vagy hidegvágóval, vagy olvasztó pisztollyal felhasítják a szekrény gyomrát, de ilyenkor félő, hogy a nagy hőben megsemmisül a szekrénytartalma, legjobb tehát ha kulccsal nyitják ki. Igen ám, de ki tudja kinyitni? Ilyenkor előveszik az állam által nyilvántartott páncélszekrény nyitogatókat, és azokból hívnak el egyet. Többször megtörtént már, a börtönből vitték ki a helyszínre, de előbb jött az alku, mit fizetnek, ha kinyitom a szekrényt? Ezt mindig a cégnek kellett elbírálni, megéri-e szekrény a kifizetett összeget? Vagy közönséges pákával menjenek neki, ahhoz nem kell nagy szakértelem. Bizony ilyenkor több ezer pengő a munkadíj, amit a cég szívesen kifizet a siker után, hiszen milliós értékeket zárt magában a szekrény.
Tehát ez szakma, amihez kevesen értenek az országban.
Előttem sohasem mutatta be fogásainak a mesterségét, de a laktanyai lakat is tanúskodott ügyessége felett.
Ide is roppant nagy ujjérzék kell, minden kis koccintást, amit a zárnál észlel, amikor a szerszámokkal legtöbbször különböző tűkkel végez érezni kell, tudni kell, mit kell belül mozgatni, és mennyit kell a titkos zárnak a zárószerkezetét forgatni, valóságos belgyógyászsebész tudásra van szüksége, mit hogyan, és mennyire kell tekergetni.
Ha fekete úton vannak, és főleg ez is csak éjszaka folyamán lehetséges, nagyon izgalmas szakma, mert bizony sokszor már majd virradt, amikorra sikerült egy-egy nagy behem páncélszekrényt a tartalmától megfosztani, hiszen minden márkának más és más nyitási szerkezete, és ezt nekik nagyon kellett ismernie, mint p1. többféle márkájú, típusú autó, van a szerelőnek minden típusú autót ismerni kell, hogy a hibát kiküszöbölhesse, vagy csak egyféle típusú autóra specializálja magát és csak azokat javítja és mást nem. Tán így voltak ők is, volt olyan páncélszekrénytípus, amit még nem ismertek, bizony több órába került, amíg azt annak a gyomrába beférkőzhettek, de volt úgy is amikor nem tudták hajnalra a munkájukat befejezni, mindent vissza kellett állítani és pucolni, mert jön a hajnal és akkor nagyobb már a veszély.
Na és ekkor volt a nagy érdekesség, hát mégis csak babrálták a páncélszekrényt, persze gumikesztyűben, ujjlenyomat nélkül, nagyon kíváncsiak felfedezték-e a betörési szándékot. Hogy erről teljes legyen a képük, bizony nappal elegánsan felöltöztek, és valami ürüggyel időztek a bankban, nincs-e valami razzia, nyomozás, stb. Amikor úgy vélték, hogy minden oké, rendben, majd alkalomadtán az eddigi tapasztalok segítségével szerkezeti ismeretek birtokában előbbre jutnak a siker érdekében.
Ebben a munkában bizony szintén egy egész brigád szerepelt.
Ahhoz, hogy egy ilyen nagyszabású operációt végrehajtsanak, bizony úgy ők is, mint az operáló orvosok, mielőtt a kést vennék elő, napokkal, hetekkel megelőzve megfigyeléseket hajtanak végre, és csak a teljes ismeret tudata után nyúlnak a késhez.
Ők maguk is heteket igénybevevő megfigyeléseket végeztek a tett színhely környékén, pl. egy banknak a kirabolása előtt. Több szempontot kellett figyelembe venni. Ha lehet elsősorban könnyedén bejutni az éjfolyamán úgy a bankba, hogy az ne legyen egyszerre feltűnő, tehát nem a főkaput betörve, vagy felfeszegetve, ez volna a hülyeség. Van az épületnek könnyebben sebezhető része, pincéből hogyan lehet feljutni a helyiségbe, ahol az értékek a nyugosznak, padlásról szemlélve a dolgokat, a szomszédok részéről az eshetőség? Hol van a rendőri szolgálat? Merre jár? Mikor van a váltás? Ki zárja be a bankot és mikor van a riasztó csengő? Éjjeliőr? Falat kell e bontani? Vagy más úton is be lehet jutni az épületbe? Mekkora a forgalom hajnalban? Kik járnak ebben az időben? Nagyon sok tényezőt kell figyelembe venni egy betörés előtt, amikor hosszú heteknek a megfigyelése után minden mozzanat rögzítve van, jön a tervezgetés, az eshetőségek nagy százaléka, a brigádnak minden tagja kap feladatot, kinek mi lesz a szerepe, kik figyelik az utca forgalmát, ki figyeli a rendőrt? Ki vágja el a riasztócsengő kábelét? Ha falat kell bontani, akkor kik lesznek a falbontók? stb...mindenkinek a munkáját összhangba kell hozni, és amikor a bandavezér úgy látja, na minden a helyén van, akkor jöhetnek az egyes részlegek munkája.
Borzalmas nagy idegfeszítő munkát kíván ilyen akciónak a lebonyolítása, de úgy vannak vele, mint versenyparipa, a nagy futás előtt pár km-t lefuttatják, belemelegezik, felcsigázódnak az idegei, szinte le sem lehetne fogni a futás előtt, annyira fellángolta magát. Valahogyan ők is úgy vannak, van a szakmának valami gyönyörűsége, ha ezeket az izgalmakat már elérték, nem is tudnák abbahagyni a tevékenységüket, szinte versenyt futnak a veszéllyel, de már nem érdekli őket semmi, csak csinálni, jön, ami jön...
Van úgy amikor egy heti előmunka, falbontás, létrák beállítása előzi meg a nagy akciót és csak azután érlelődik meg kivitelezésre a terv végrehajtása.
A siker után, persze minden pontosan megy, hová mennek? Ki viszi el a szajrét, és hová? Mikor és hol gyülekeznek? Ki-ki mennyit kap a rabolt összegből? Figyelni a rendőrség nyomozókópéit... Ezt mind a bandavezér végzi el, s van úgy bizony, ha valamelyik elégedetlen, kap egy nagy pofont, és vége...
Több banda van, akik ezt a mesterséget űzik, és egymásról tudnak, ismerik is munkájuknak a termelését, sőt azt is tudják, kik buknak le, hol vannak lezárva. Ugyanis, van itt egy nagyon érdekes valami, nem is tudja, minek nevezzem. József A. így fejezte ki, segíts a lebukottakon... Igen ám ezek nem politikai lebukottak, de mégis ilyenkor felébred bennük valami ösztön, és bizony azok a bandák, akik kívül vannak még a rácson, segélyben részesítik a lebukottakat, pénzt, élelmet, levelet juttatnak be a börtönbe, mikor mit lehet, és így élhetnek nyugodtabb napokat a bebörtönözöttek, esetleg még a család részére is küldenek segélyt.
Mindig arra vigyáznak, egyszerre mind valahány ne kerüljön a börtönbe, valaki kívül maradjon és akkor egymást már tudják támogatni.
Mikor pedig valaki szabadul, kölcsönösen segítik egymást továbbra.
Nagyon érdekes volt Daninak ez a szociális, fegyházi törvényszerűségük, amit mindenkor nagyon szigorral hajtottak végre.
Mesélt aztán több esetet is, mind nagy igalommal járt, persze "addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik" egyszer aztán csak elcsúsznak valamin és pár évre mindig kivonják őket a forgalomból.
Az órák szülték a napokat, a napok szülték a heteket, bizony már lehetett hallani, nem sokára indulunk ki a frontra, ami egy kicsit mindig felvillanyozta a hadba vonulókat, habár ők mindig azzal a mércével mérték a veszély nagyságát, amiben a mindennapi életükben is benne volt. Hiszen ott sem éltek teljesen nyugalomban, örökös stressz hatásában voltak, mikor kerülnek a rács mögé, és mikor kerülnek ismét szabad, napsugaras szabadságba.
Egyébként nem is tudták teljességével felfogni a háborúnak vérengzését, szenvedéseit, annak szigorát, böjtjeit, az idő főleg a „Tél Tábornoknak" harapós, kegyetlen, fogcsikorgató hátborzongásait. De úgy láttam, már itt Kőszegen megelégelték a szabadságot, kellene valami új, valami változatosság, hiszen az egyformaság, még ha nyugalmat is ad, sokszor szeretne belőle kibújni, mint a kígyó a bőréből kibújik, ha már megunta egy bizonyos idő után.
Magam részéről nem igen vágyakoztam a megpróbáltatások nagy színpadára lépni, hiszen emlékezetemben élt még az első világháborúnak őszirózsás, nótától hangos, háborút éltető szakaszára, de emlékszem az első sebesültszállító vonatnak véres sebekkel borított katonák jajgatására is, amikor a nótát, a mosolyt, a kacagást felváltotta, eltorzította a fájdalmaknak kínjai, ki vakon, ki féllábbal, ki teljes gézben eltorzult arccal nézett a nagyvilágba. Látni kell egy ilyen képet, akkor ébred fel a békés polgárban, hát ez mire való? Kinek kell az ilyen játék?...
A napi munkám mellett továbbra is akadt idő az elbeszélgetésre, amikor egy-egy katonámnak a múltja felől érdeklődtem, és mindig előkerültek érdekesebbnél, izgalmasabb események, amelyek bizony súlyos évek elvonásával járt.
Hogyan lett Szálikából menyasszony?....
Már említettem korábban, hogy karakterben, arcvonásokban, magatartásban, eltértek nagyon is egymástól a különböző bűnözők ágazati csoportján belül is.
Így tűnt fel nekem egy nagyon jó kiállású, szabású, fellépésében határozott, modorában kedves, simuló, szinte behízelgő katona, aki végtelenül udvarias, előzékeny volt, nemcsak velem, de társaival szemben is, az egyszerű baka uniformisban tudott úgy járni, mint valami előkelő báró, vagy főúr, de mégsem büszke típusú, aki megnyerő magatartásával itt is nagyon sok barátra tett szert, főleg a lányok között. Ugyanis Karcsi, erre volt beállítva, erre szakosodott, hogyan lehet a női szíveket elrabolni, de mindig nagy pénzek erejéig, ő adja a szerelmet, a férfit, a nő a nőiességén kívül adja a "gubát, a pénzt".
Kellemes délelőtt volt, amint a laktanya udvarán vágtatok keresztül, magam is megállapítottam ezt a női szíveket meghódító külsejű fiút, tán lehetett húszon-valahány éves, kikérdeztem családi, vagyon, foglalkozási múltjáról és főleg mit kellett tennie, hogy ingyen eltartást érdemeljen ki teljes panziót, Budapest legszebb negyedében, hoteléban, a „Markóban" és főleg hány évre bérelt ott szobát?
Karcsi elmeséli a legényfogást /Szálikát/ (1940)
Karcsi kezdetben egy kicsikét szűkszavúan felelgetett, de mivel már ismert, tudta azt hogy én itt már nem büntető szankcióknak a hóhéra vagyok, hiszen amit elkövettek azért már bűnhődtek és bűnhődnek. Tehát részemről nincsen semminemű tartózkodás, őszintén kiöntheti múltjának minden szennyesét, titkát, amit akkoriban talán el, is hallgatott a bíróság előtt, nincs rá tanú, sem felvevő masina, tán utólag jó is még visszatérni a boldog érzelmektől dúsított hétköznapokra, amikor ő is még volt valaki, főleg sem szerelemben, sem pénzben nem volt szegény.
Mielőtt Karcsi belekezdene élettörténetébe, elöljáróban el kell mondanom a jelennek, a mai kor gyermekeinek, akik előtt sok minden ismeretlen, vagy ferde érdemű értesüléseik vannak, vagy egyáltalán nincsenek, hiszen sok-sok fehér, vagy úgy is mondhatom sok fekete foltja van a múltnak, amit nem mindig szabad, azaz nem mindig a maga történeti hűségében tálalják a mai szemlélő felé, mert akkor tán a másik félnek a történeti sajnáltatás nem lesz annyira reális, mintha valamit elhallgatnának. Na ezért kell elmondani a következőket, mert e nélkül nem volna történetileg hiteles és érdekes Karcsiék nagyszerű telitalálatuk a szerelem berkeiben, nem tudtak volna oly nagy halat kifogni a hátköznapok tengeréből‚ mint amekkora halra találtak Szálika személyében.
Mert hogy remek húzást csináltak, szólaljon hát meg Karcai, hallgassuk isteni félelemmel:
Amikor a nagy „Moloch" gyomra állandóan az éhségtől beleordított a nagyvilágba, amikor már kezdte a kisnemzeteket kipézézni a bekebelezésre. Amikor megszületett a nagy imperialista biblia a „Mein Kamf" címmel, amiben megvagyon írva a jövendőnek minden kriptai szenvedése, amiben kihangsúlyozva vagyon, csak egy nép hivatott betölteni ezt a földet, az „über Mensch" a többi satnya, gázkamrába való, műtrágya értéke és szappanfőzésre való. Előre vetette a veszedelem árnyékát, hiszen ebben is fokozatot kellett betartani, mint az ABC-ben, nem lehet egyenesen a „V"- betűhöz ugorni, így a fokozat, a nagy gazdasági és politikai, a nemzetközi békétlenség legnagyobb rákfenéjét. A világuradalomra törő nagy „Vezér" a zsidóságban látta, ennek a fajnak a teljes felszámolását, tűzte ki feladatául, mert mondván minden bajnak az okozója az a világ pénzi, politikai, gazdasági hatalmat kormányzó fajzadék. Amíg ez ennyire életképes és erős, addig nem lehet a földön teljes béke, tehát amint a mérges kígyó is ártatlanná válik, ha méreg fogát semlegesítik, valamiképpen likvidálni kell a közéletből ezt a nem kívánatos fajösszetételt, aki kétezer éven át, igyekezett mindig
a felszínen maradni, sem eszközökben sem módszerekben nem válogatott, csak mindenkor a hétköznapi átlagból kiemelkedni. Na volt is erre néha joga is, hiszen nagyon sok jó tulajdonsággal rendelkező faj, akiben akkumulálódott a fennmaradási ösztönből eredő minden kiművelés, pénzt tudott csinálni a szarból, a nyúlbőrből, a rossz vasból, a kékfestő kartonból, a szemétből, a pénz a földön hever, csak le kell érte hajolni.
Mindig van egy politikai irányzat, főleg ha nem tudja teljesen beváltani a pártjának beharangozott gazdasági, politikai aranykorát, akkor igyekszik valamiképpen a tehetetlenségét valamelyik kisebbségnek, mint féknek a tartozik oldalára számlázni, mi sem mehetne könnyebben, mint az akadályozó ellenfelet teljesen ki kell vonni a közösségből.
| |
|