Hogyan gyújtotta meg Gergely a Hodászi Imre szalmakazlát...1951-ben

56-os események folytán Balázs Feri köpködött, azzal vádoltak, hogy a tsz-t én vertem szét... Vállat emeltem azokra, akik nem akarták a felbomlást..., ez csak rágalom, hiszen nekem papírom volt a kilépésre. Hogyan volt a Hodászi-féle szalmakazalnak a felgyújtása...
A felgyújtás 1955-ben volt. Hodászi Imre ki volt itt?
Ez gazdálkodó volt. Voltak cselédjei... Bóka volt nála a cseléd... A Hodászi a kastélyban lakott.
Ez a kazal meggyúlás olyanformán volt, én akkor a gazdaságban gyalogos voltam..., 1951-ben... Valaki szabadságra ment, szólt a Gergely, reggel jöjjön fel gulyásnak… Reggel három órakor kellett felmenni, négy órakor kellett már fejni... Egyszer csak megjelenik a Bolla, meg a Gergely, a Szél udvarban, a Hodászi kert felől jöttek át... Aztán ahogyan az ajtóban álltak, még én mondottam: Jó reggel... Na mi van szaktárs, hogy ilyen korán jött, nem szokott ilyen korán jönni, mondom Gergelynek... Azt mondja egy kis dolgunk volt... Gergely felkiált, emberek tűz van... Mindjárt felugrok a tehenek közül, kiállok az istállóban, lesek jobbra, balra, hol van a tűz? Kérdem... Azt mondja Gergely, várjon mindjárt föllobban... Hát tényleg fellobbant... Bevilágította a tűz az udvart is... Erre kimegyünk, erre mar sok nép ott volt. Szegény Komláti bácsi azt mondja, hát szerencse hogy akkora szél mint 42-ben amikor a falu leégett... Erre azt mondja a Gergely és a Bolla, hallgattuk a rádiót, nem, mondott szelet...

Steiner nevű zsidó szintén itt dolgozott a gazdaságban, azt nem tudom, mondja
a Pista, hogy helyettese volt-e a Gergelynek vagy sem, de ezzel jártuk tegnap azokat a helyeket, ahol szalma volt eladó, mi mértük fel a mennyiséget és így találtunk rá a Hodászi-féle szalmakazalra is, ami másnap reggelre elégett.
A Gergelynek az volt az izéje, hogy a kulákságot meg kell ritkítani. Hodászi Imrét, mint kulákot kiemelik a faluból. És mi lett ennek a következménye? Hodász Imrét be is hozták Szombathelyre, s állítólag a volt régi cselédje meg is pofozta volna, de különös más nem lett belőle. Mert amikor erősen akarták a nyomozást vezetni, a szálak csak a Gergelyre irányultak, így aztán el kellett tusolni az ügyet.... Lassan elcsendesült az ügy, annyira aztán kitudódott az ügy..., aztán azt mondták volna a Gergelynek: másképpen próbálkozzon, ne kazalgyújtogatással...

1960. a Nagy Tsz. szervezése...

Eljutottunk odáig hogy 1960-ban vagyunk....
TSZ ALAKUL ISMETÉLTEN 1960-BAN....
Nekem nagyon jól ment, mondja a Pista, ez tagadhatatlan... Tele voltam süldőkkel... Magam is részese voltam a Tsz agitálásában, hiszen a kulturális részét nekem kellett vinni. Hangszórók kifeszítve a kultúrház környékén. Fogadni a járási tanácselnököt, Veres Istvánt /a volt susztert, aki mikor a kultúrházajtóhoz ért, és zárva találta, lábbal rúgta meg: "a szentségét, miért nincsen ez kinyitva"...hátvéddel megerősítve jött, erőt érzett a háta mögött... Persze engem is szidtak, pl. a Somogyi József, aki életében Bozzay párti volt, és ahol csak tudott ott ártott nekem.
Na hogyan is volt és mi volt a szerepe az új Tsz alakításánál?... Na Pistám, magát kezdték ostromolni, innen induljunk ki és menjünk a gombolyag szálán keresztül...
Hát bizony először, hogy abból, hogy újból Tsz lesz... Vasárnap megjött a járműjavító emberei agitálni. Hányan lehettek? Hát, körülbelül lehettek tizenketten, akik bejöttek a konyhára, egy bandával bejöttek.... Egyik ment, a másik jött... És ez így tartott egyvégben... Régi ismerőseimmel is találkoztam.... Állj be, ne állj be... De így ment egy darabig..., majd hétfőn, kedden jönnek az erősítések. Az egyik része a Járműből jött, hogy a többiek honnan jöhettek, azt nem tudom..., elég az hozzá, bíztattak, hogy álljak be... Nem állok be. Miért? Álljon be maga! Mondom nekik, nekem akkor sok disznóm volt. Apaállatok is..., kilenc darab istállós is..., két ló és csikó, fejőstehén négy szerződött állat. Hát, szóval jól ment nekem..., de dolgoztunk is sokat, ott volt a rengeteg disznóm, azt tudtam, hogy keddi nap ismét jönnek az agitálók, hát reggel feltettük a szerződött disznókat a szekérre és behoztuk Szombathelyre. Mérges voltam, eladtam a disznókat, felvettem a pénzt, ittam is..., mérges is voltam... Megyek haza a lovakkal, hat látom ám a temetőnél, hogy az a Horváth Jóska agitáló, kiabál rám, hogy megszöktem. Én, nem szöktem én meg..., mondom neki nagy méreggel, ha megszöktem volna, akkor most nem jönnék haza... Tessék itt a papír..., mondja a Horváth..., leadtam a disznókat, hogy ne essek kötbér alá... Mondom, itt vagyok. Hová megy? Kérdi a Horváth? Mondom, iszok egy pohár bort..., a lovakkal megfordultam a Giczi előtt.

Beléptünk a kocsmába és nagy büszkén kér két fröccsöt -és nagy büszkén megy félre, erre fel én vettem egy litert, de poharat, egyet.... Miért nem issza meg az én fröccsömet? Ja az a fröccs nem a maga pénze, hanem a tanácsé...., van nekem pénzem, maga ne vegyen nekem fröccsöt...! Ittam a bort.., elfogyott. Hazajöttem, a lovakat kifogtam, e meg jött utánam..., aztán gyerünk a tanácsra...Akkor lettem még mérgesebb, amikor a fiam kijött, ekkor már tíz éves volt a Gyuri, kérdem tőle, anyád hol van? Azt mondja, elhajtották a tanácsra.... A hergott hétszentségét, még engem is zavarnak... Honfiser bácsit kértem meg, hogy dobja le a szerszámokat a lovakról és dobjon nekik etetnivalót a keverőből... Bementem a konyhába, az öreg mamám volt otthon, tejfeles krumpli volt oldalasan, nagyon szerettem, ne haragudjon, eszem valamit, mert nagyon éhes vagyok, maga addig foglaljon helyet... Aztán majd utána megyek... Igen ám.. én leültem, az meg a hátam mögött járkált, ajtótól ajtóig... Ekkor elfogott ismét a méreg, a hergott hétszentségét, én magát megkínáltam ülőhellyel, leül, vagy kimegy addig, míg eszem? Hátam mögött maga ne jöjjön, menjen, mint zsidóban a fájdalom. Hát meghökkent az agitátor, evés után kiugrottam az udvarra, ott lévő biciklimre felugrottam, kiabál, hé hová megy... Tudom én hol vagy a jegyzőség, majd ott megtalál, csendőrség idején sem hajtottak, maga sem hajt! Bementem a tanácsra.
Bemegyek. -Ambrus- hangzik, akkor mondják: Ambrus-né maga elmehet.... Annak a helyét foglaltam el... Mondogattak ezt-azt... Az egyik itt csipkedett, a másik ott, az egyik felpöckölte az orromat..., valami Büki öreg, mondogatja: öcsém, öcsém felpöcketem, az orrodat.... Igen mérges voltam, mondom neki papa... A fiatal a kort tisztelje, akkor is, a hergott hétszentségét...., mert maholnap leül, és nem tud felkelni... Aztán maga akarja az én orromat felpöcketni? Kösse össze a kezemet is, az utcára kimegyünk, ott mondja ezt nekem, de aztán összetiprom. Ezt magának nem tanították sehol sem.... Ez a vén valami Büki származású volt...
Aztán volt még egy másik, kazár majori lányt vett el feleségül... A nyakamat csipkedte, mint aki valakit szeretni akar..., alattomban jól megcsípett ide figyelj! Ne csipkedj engem...! Mond meg, ha szeretsz..., ne csipkedj, mert nem állok jót magamért. Aztán elment félre, aztán mondta a másiknak: az anyja Istenét.... Az anyámat nem ismerték, ne emlegessék az anyámat, mert akkor nagyon bolond leszek..., ezért nagyon mérges tudok lenni. Aztán vége lett a puhításnak.
Este ismét jöttek is ekkor vittek el teherautón Acsádra az erdőbe. Hány órakor lehetett? Akkor volt, amikor a Fejes Gyula feleségét meghozták... Azt honnan hozták meg? Azt valahol a városban fogták el... Amikor a Fejesnét behozták az irodába, engem akkor engedtek el. Közben a Fejesné szorongat valamit a zsebében... Kérdezi az egyik agitátor. Mondja Fejesné, mit szorongat a zsebében? Miért mit gondol mit? -Tán a fekete ördögöt? Az olvasót mondták "fekete ördögnek". Mondja neki a Gyuláné.... aztán mit sugdos az a fekete ördög? Feleli Gizella néni: éppen most súgta, hogy ne álljak be a tsz-be... Erre azt mondja az a fejes, civilben volt... Tudja-e, hogy holnap magával mi lesz? Azt mondja mi? -Hogy a kisbíró majd elöl dobol, maga meg majd utána megy és egy

nagy tábla lesz a nyakába akasztva... "Így jár az, aki nem áll be a tsz-be...." Azt mondja egyszer csak a Gizus néni /Fejes Gyuláné/. Ez nem lesz ám úgy jó... Söptén hátul vannak az istállók és a pajták, mire meghallják a dobszót és kiérnek az utcára, arra én már a tizedik házhoz érek, egy táblát a hátamra is kell akasztani, így akkor majd hátulról is látják. Na ez olaj volt a tűzre... Nem mentek vele semmire sem. Mondták neki: elmehet....

Teherautón elvittek az acsádi erdőbe...

Hát mikor utaztatták meg Pista?
Előzőleg, míg a Gizellát nem hoztak meg..., akkor mentünk el Acsádra.... Éjjel 10 óra után, fél tizenegy órakor... Tanácson voltunk kb. öten, s egyszer csak azt mondták gyerünk menjünk az autóval… Nem tudtuk, hogy hová mentünk, ez olyan ijesztés volt gondolom, arra mentek, most elvisznek, nem akarok beállni, majd megtörök. Az erdőnél azt mondtak szálljak le..., az acsádi erdőnél, aztán nem tudom, hogy hogyan, az autón egy kötél is volt /Cikota erdőben voltunk/, a lábammal játszottam vele útközben. A többiek leszálltak, én maradtam, mert nekem nem mondták, hogy szálljak le... Elmentek az autótól kb. 10 méterre és tanakodtak..., aztán az egyik mondja: na Ambrus szálljon le maga is..., a kötél a lábamnál volt, mondom, ezt a kötelet is vigyem? Kérdem olyan cinikusan... Barát Laci volt, azt mondja az anyja istenét nem ijedt meg…, erre én felkiáltottam: mondtam már egyszer, hogy az anyámat hagyjak ki..., és leszálltam. Az a Barát Laci ki lehetett?... Agitáló volt... Megkapták a napidíjat, kocsmai költséget..., aztán agitáltak.
A kötelet nem vittem, aztán leszálltam... Jön oda az egyik illető, de azokat nem ismertem- csak ezt egy Barát Lacit ismertem, azt mondja, nem gyújt rá? Mondom nem.... Mit szól hozzá nem...., mondom neki..., a tanácson úgy meg voltam idegesedve, zavarodva, tettem a számba cigarettát és azt rágtam, majdnem a végponton, az összeroppanás előtt álltam. Aztán nem. Abban a tudatban voltam, az anyja szentségét, rá találok gyújtani..., itt a postaúton is..., valamelyik itt marad..., felgyújtja az erdőt. Ma nem megy haza, hazamegy majd holnap, ez nem érdekes..., és ekkor elém áll majd: beállok, vagy megfizetem e az erdőt?... Ez jött fel bennem... Nem is gyújtottam rá, egyszer csak megfordultak az autóval és elindultak, vagy 100 méterről visszakiabálnak, maga meg jöjjön, hiszen itt felejtettük... Hű Ambrus jöjjön, magát meg majdnem itt felejtettük... Gondoltam magamban, ez megint egy hecc ugye..., idegesítésre jól..., hát aztán felültem és hazahoztak... Alig hogy leültem, megint jött egy manusz, ez éjjel volt... Megint a tanácsra cipeltek, akkor engedték el a Fejes Gyulánét... Engem is elengedtek, amikor teszem be az ajtót, visszaszólok olyan nevetve, holnap aztán hány órára kell jönni?... Ugye már ez őfeléjük volt. Hát csak megkérdeztem.., megint az anyámat emlegették..., nem ijedt meg... Aztán eljöttem...
Reggel hajnalban etetek, már ott vannak értem... Ez az egy ember igen rám jött, a csősz Csicsa kiabálta, Ambrus magának be kell lépni, mondom lépjen be maga, én már voltam benne, lépjen be maga, mutassa meg, hogyan kell dolgozni... Aztán szót-szót követett, ahogyan a Csicsával beszélgettünk azt találtam neki mondani: ide figyeljen Pista: kinyalom a valagát, ott, ahol legtöbben lesznek, ha én rólam megtudja hogy beálltam...

A Csicsa meg megmondta a Horváthnak, aki rám szállott.., mert ezek ismerték egymást. Ez minden órában rajtam volt..., ez a Horváth... Na elég az hozzá, szerdán jött, így szólt: "Na álljon be." Mondtam már, hagyjon engem békén... Idehallgasson… Már a hangszóró bekiabálta, hogy Vasasszonyfa szocialista község, menjen, a többi már ott van... Mondtam, nem állok be.. Annak idején azt kiabálták a tsz-ben, hogy észér vagyok, csak a pénz érdekel... pl. amikor a tehenem megborjúzott és még három borjút meg vettem melléje, mondtam az asszonynak, gyere, vedd a tölcsért, tejet és itatjuk a borjúkat, akkor zörgött a sok edény, azt mondják, na jön a bábos... Ennek is egy pintes üveg tej, annak is..., de mikor hat mázsásak lettek a borjúk, akkor azt kiabálták magának a legkönnyebb más délben lefeküdt ebéd után..., én ez alatt az idő alatt bejöttem Szombathelyre savóért... haza értem, megitattam a lovakat és indíts.
Mikor szakadt meg végleg az agitálás?...
Szerdán még egyszer, amikor jött vissza Asszonyfáról, még egyszer megkérdezte, na?.. Semmi, na nincs beállás és aztán elment, többet nem jött... Aztán így lett fájront..
A faluban kiabáltak, na mi parasztok tsz tagok lettünk az Ambrus meg nem...
Ki kellett mentem az istállóból, elmentem a Fejes Imréhez, odavittem a lovakat, meg egy tehenet... /48-ban/ ott szolgátam nála. Eladtam mindent, megmaradtak a lovak a közúthoz mentem fuvarosnak... Közben a közút vett magának nagy lovakat, az enyémek megmaradtak... 1961, a Kiss Feri bácsinál szereztem Szombathelyen istállót, volt egy vizes gyerekünk a közútnál és annak adtam oda a lovakat fuvarozni. 1961-ben beköltöztünk Szombathelyre... Egészen 1970-ig győri közútnál dolgoztam. Megbánta vagy nem bánta meg hogy nem lépett be a Tsz-be? Nem bántam meg. A faluban marás volt az egész, egymást ették az emberek, valóságos gyűlöletre emelkedett a hangulat. Ellenben mostanában, ha arannyal kerítenék be a földjét a parasztnak, akkor sem kellene neki vissza. Akkor marakodás volt az egész falu, a szomszéd a szomszéddal. Nem tudták megemészteni, hogy a tsz-be kellett belépni... Úgyis kiállunk majd, így is lett, kiált a Fejes Imre, a Bertók is...

Moldova járt Söptén... és írt is a Gergely féle botrányról...

Pista emlékszik maga arra a Moldova íróra, amikor Söptén járt?
Magam is találkoztam Söptén, Moldovával /ez felvidéki zsidó volt, magyarosított / akkor göngyölítette a Gergely és a Szopori ügyet... Halványan emlékszem, amikor húztam a kútnál a vizet, akkor odajött valaki, adjon Isten, adjon Isten... És akkor ez az idegen beszélgetett velem, de nem tudom a mai napig sem, hogy ez volt-e vagy sem... A lavina onnan indult meg, hogy a Szopori bácsi jól gazdálkodott, mint maszek, és kastélyban kapott lakást, ahonnan később a Gergely ki akarta tenni, ekkor indult meg a lavina. Hogy a lányai kik voltak és mit csináltak, ez magánügy volt..
Gergely ölte a kulákokat, így a Papot is /Fazekas Istvánt/. Állandóan csalogatta Gergely a papot, és én mondtam neki, el ne merjen menni, mert ha megdöglik egy két tehén ezen időben, az istállóban, ráfogja a Gergely, hogy a pap mérgezte meg őket...

Na látod Pista erre, nem is gondoltam volna, mert biztosan megnéztem volna az istállót és ez a gazember, meg is döglesztett volna pár tehenet, engem meg elvittek volna. Így aztán hiába várta Gergely a plébános urat, nem ment, amire később Gergely fel is figyelt és nagyon mérges lett, hogy nem tudta kelepcébe csalni a papot... Gergelynél nem játszik szerepet egy- két tehén..., csak a célját elérje...
Na meg aztán ne menjen sehová sem este és éjjel, mert ekkor volt divat, hogy éjjel elcsalták a papot gyóntatni és élve, már nem térhetett haza, így járt a Brenner pap is, éjszaka elcsalták gyóntatni és ismeretlen valaki megölte...
Köveskút felé az útmentén volt a papi birtok. Itt volt egy rész, amit megnyomott a víz és bizony pipacs termett tavasszal, s valahogyan a pap meg valamiképpen megnézte a birtokát, és lopva a szomszéd táblánál lefényképezték, titokban, ezzel a felírással jelent meg a Vas Népében: Pipacsot termel a söptei pap.. Bizony, hiába hívták éjjel gyóntatni, csak akkor kelt fel, ha értem jöttek, és én jelentkeztem nála és kísértem el a beteghez. Annyira félt már a gyilkos kezektől. Ebben az időben sok papot kinyírtak, sehol sem lett meg a tettes.
Lipóti Fazekas Pistának hívtuk otthon, mert az apja valamikor Lipóton gazdálkodott, azért kellett mondani Lipóti Fazekas Pista...

Mirbach grófról...

Mit tudunk gróf Mirbach-ról, az itteni földesúrról?
1952-ben kerültem Söptére, akkor már rég nem élt a gróf, de mivel beszéltek a kastélyról, a grófról, habár eléggé elfeledetten nyilatkoztak róla… Most az fogja elbeszélni a következőket, aki nála szolgált, mint kislány. Ambrus-né az Irma a következőket mondja el.
Irma hogyan került Söptére? Én itt születtem a nagyszülők neveltek fel.. Ott éltem le az életem kezdetét.
Hogyan került a grófi kastélyba?
Ki volt az ura a kastélynak és a gróf hogyan került Söptére?...
Valamikor a cukorgyárhoz tartozott az a birtok, amit később a gróf használt. Honnan származhatott a gróf?
Azt nem tudom, de a felesége, az cseh volt. Nem is igen tudott az asszony magyarul, nagyon rosszul beszélt magyarul.
Hányan szolgáltak a kastélyban?
Ott én nem szolgáltam, mert a gróf csak időközönként jött meg, egy-két hétre.. és én akkor segédkeztem ott. Be kellett segédkezni, hiszen nagy vadászat szokott lenni, nagy vacsora, nagy vendégség. Takarítottam, a konyhán segédkeztem. Amikor a gróf elment, a kastély üresen maradt, nem volt senki inas itt. Kik voltak itt vezetők a gazdaságban?
Elsőben volt a Pesti Intéző /most halt meg 1981-ben, itt Szombathelyen, a Hunyadi úton lakott a Miskivel egy házban. /Majd jött a Gáspári intéző.., volt egy ispán, de a nevére nem emlékszem.

Nyáron is tán megjött, de csak egyszer.
Nagy vacsora szokott lenni vadászatkor? Igen. Ki főzött ilyenkor?... Akkoriban a Honfiser néni főzött. Roza néni, és annak segítettem. Különös vendégség nem volt sohasem.
Volt-e autója a grófnak?
Igen volt autója a grófnak, volt lovas kocsija, na meg rendes autója is. Kb. ez történhetett 1940 előtt...
A felesége ilyenkor vele volt?
Igen, volt amikor jött vele a felesége is... Hogyan szólították meg őket? Méltóságos asszony és méltóságos gróf úr.
Szóba ált a cselédekkel? Ez tán sohasem beszélt a cselédekkel..., se a gróf, se az asszony nem beszélt a cselédekkel. Nem éltek fényűzően, egyszerűen éltek... Vadászatra meg szokta hívni a kőszegi főbírót..., meg olyan lefogyott bárókat.. A plébános úr is szokott vadászatkor itt lenni. Amikor nem itt voltak Söptén, akkor hogy hol tartózkodtak, nem tudom. Baracskán volt egy gazdaságuk...
Kapott e néha borravalót, ha vendégek voltak?...
Nem, mert az öreg mindig tuszkolta a vendégeket, mert azt mondták, hogy ő sem ad borravalót, ha valahová elmegy vendégségbe, így aztán a vendégeknek sem engedte meg a borravaló adakozást.
Volt a grófnak valami testvére?
Igen, öccse volt, Vili névre hallgatott. Mirbach Emil volt az öreg, ez meg Vili volt.
Mielőtt az oroszok bejöttek Söptére, akkor itt tartózkodott a gróf…,
de az asszony nem volt itt, mikor már minden össze volt csomagolva, úgy volt, hogy elmegy a németekkel. A majorban laktak németek, de a kastélyban nem voltak. Volt, amikor német vendégeket fogadott a gróf.
A vagyonnak egy részét a németek elvitték..., valami berendezés maradt, azt meg a falu hordta széjjel..., később. Minden ládákba volt bepakolva és a németek elvitték. Háború után nem jelentkezett senki sem, sem örökös, sem utód. Maradt-e valami emléke a gróftól? Semmi sem maradt meg... Bevonulás előtt már nem igen mentünk fel a kastélyba, mert hallottuk a robbantgatást a reptéren, az ukránok robbantották a repteret... Nekünk meg el kellett menni Salköveskútra. Mi a bunkerban voltunk a Giczi udvarán és az oroszok elzavartak bennünket Salköveskútra, mert itt nagy lövöldözés lesz... Földből volt a bunker. Amikor, hajnalban bejöttek az oroszok, akkor mindenkinek fel kellett jönni a bunkerból. Nem bántottak senkit sem, az volt az első szavuk, hogy óra...., volt valaki, aki azt hitte, hogy azt akarja tudni, hogy hány óra van, ekkor még karóra nem volt. Ahogyan elővette az órát az illető, az orosz úgy el is tette...
Különös baj nem volt, az ukránokat lőtték agyon, ott lettek elásva, ahol van a nagyságos kút az út. Oda lettek az ukránok elásva... Később felszedték őket bevitték a temetőbe...

Mi történt a gróffal?
A németek a szajrét elvitték, a grófot meg itt felejtették.
Salköveskúton csak egy nap voltunk és jöhettünk haza, akkor mesélték a következőket. Ekkor mesélték, hogy amikor az oroszok már a kastély udvarába értek, hirtelen menteni akarta a vadászpuskáit, és a vállára tette, majd menekült az istállóba a bivaly mellé. Agyon lőtték a bivalyt is, meg a grófot is. Tán ha nincsen vállán a puska, nem lőtték volna agyon. Még a front tartott, ekkor elásták az öreget az udvarban a cselédjei, matracokat raktak a gödörbe, és arra temették el. A bivalyt is mellé akarták elásni, de mégis embertelenségnek vélték, így a bivalyt máshová ásták el.
Mikor vége lett a háborúnak a felesége megjött, na meg az öccse is..., akkor felvetették és elvitték a családi kriptába, a Szalézi templom alá tették.
A falu hogyan vette ezt az agyonlövést?
Mint gyerek nem igen emlékszem rá. A cselédségnek nem volt vele baja, főleg az intéző volt a tettes. Az oroszok lepték aztán el a kastélyt. A feleségéről többet hír nem volt, azóta sem tudunk róla... A felesége sohasem volt a konyhán, sem a gróf. Nem voltak goromba emberek. A faluba soha sem volt kint, nem ment az emberek közé. A kutyáit nagyon szerette, kettő is volt neki. Pesti intézőnek volt felesége, a volt szövőgyári igazgatónak a lánya volt. Talán az én feljegyzésem az egyedüli, ami az utókornak mond majd valamit a Mirbach grófnak az életéről.
Igen meg volt a sajátos életmódjuk ezeknek a grófoknak, báróknak, de ami nagyon furcsa és érdekes, amin utólag nem is csodálkozom, hiszen ők grófnak születtek, nem csoda, ha eltértek a hétköznapi embernek a mindennapi szokásától, viselkedésétől, ha kiváltságosabbnak tartotta is magát a többi halandó felett, extrém volt minden íze-falatja.
Attól furcsább és szomorúbb, hogy manapság, habár már nincsenek méltóságos címletek, megszólítások, nincsenek grófi anyától származottaknak utódjai, akik cseléd, földes szobában nőttek fel..., akik hátulgombolós nadrágban jártak praktikusságánál fogva, akik ökröket hajtottak, mint zsellér, és uram isten mekkora grófok lettek, mekkora méltóságot tudnak megjátszani a mostani népi demokráciában. Milyen hatalmas gőggel tudnak megjelenni saját volt sorstársuk közt, pedig ők nem születtek bíborban és bársonyban, de nagyszerűen igyekeztek lekopírozni azt a gőgös mázat, amit annak idején megvetettek, most új grófok élnek, érzékenyek, és sértődöttek, mert bársonyszéket kaptak valamelyik hivatali palotában.
Nincsen megvetni való a régin, megmaradt ugyanaz a kevélység, és gőg, csak elvtársi köntösbe burkolta magát, csak akkor és csak arra az időre vedlik le róla a megvetettség, amikor hangoztatni kell puritán származását. Tehát nem változott semmi, minden maradt a régiben, modern, haladóbb formában uralkodik a múlt, sok-sok kivetni valójával. Még ez sem az igazi, valami van..