Egy kis idézet az élet fináléjában /1981. nyara/

E sorokat 1981. szept. 17-én írom, bizony nagy szünetet tartottam az utolsó sornak a megírásától, de most majd tán több időm akad arra, hogy befejezhessem életemnek utolsó örömeit, csalódásait, sikereit és bukásait.
"Legnagyobb művészet tudod Mi?..
Derült szívvel megöregedni.
Pihenni ott, ahol tenni vágyol,
Hallgatni, ha valaki vádol.
Nem lenni bús, sem reményvesztett
Csendben viselni el a keresztet.
Irigység nélkül nézni végig
mások tevékeny, erős életét.

Kezed letenni az öledbe,
S hagyni, hogy gondod más viselje,
Járni amellett szép vidáman,
Istentől rád szabott igában!"

Bölcseleti igazságoknak csiráit hordozzák e sorok, s tán csak e gondolatoknak dzsungelében élve tudtam mindazt megalkotni, amit tehettem.

Anyunak a házépítési gondolata 1958-ban...

Az életem regényében elértem az 1960-as évet, amit Söptén értem meg, tán itt meg kell említeni, hogy életünkben nagy változás állott be, mert a sok igaztalan és rágalom hadjáratában, főleg az anyu elhatározta, engem pedig, nem fognak ezután se ide, se oda helyezgetni, építkezni kezdek Szombathelyen. Házam lesz ott lakom, a család mindenkor marad a maga helyen, ha pedig bűnösöknek úgy telik a kedvük, engem meg csak helyezgessenek akárhová. Így aztán nagy tervből valóság lett, rettenetes nagy lelki, testi és főleg anyagi befektetés árán felépült a mai házunk, amelynek felépítésében nagyon besegítettek az anyunak a szülei, a padlás gerendái, cserepei a volt pajtának a részei voltak, majd besegített egy nagyszerű zongora ára is "Bechstein", amit annak idején Baich bárótól vettünk meg és eladtuk kb. 1958-59-ben majd harmincezer forintért Tőke Géza, szombathelyi zongoraművész vette meg. Óriási pénz volt még ekkor. 1960-ban beköltöztünk az új házunkba és én meg maradtam továbbra is Söptén, naponta, vagy hetente kijártam. Itt el kell mondani, hogy a ház építéséhez nagy fizikai segítséget adott a falunak lelkes dolgozói, örömmel jöttek segíteni, követ fejtettek az állami gazdaság felé vezető Hitler betonúton, majd a fundamentum megásását is ők végezték, volt nap, amikor több is volt a segítség, mint mire szükség volt. Név szerint már nem tudtam felsorolni azokat, akik bizony nagy segítséget adtak erejükkel, vagy szakképesítésükkel. Pl. Németh Géza-ék a vasgerendákhoz az összes vasat meghajtogatták, majd a Poór Jancsival csináltuk meg a téglamennyezetet. Varga Imréék pedig több napot dolgoztak ingyért, egy kis itóka és száraz kolbász fejében. Nagy áldozatkézséggel segítettek nagyon sokan a faluból, amiért is mindig hálás szeretettel gondolok ezekre a segítő kezekre.
Talán az volt a furcsa, hogy teljesen a mező közepébe kezdtünk építkezni. A téglát, a követ csak úgy tudtuk lerakni, ha előbb a krumplit és a kukoricát eltávolítottuk a házhelyről. A házhelyet Racmann nevű péktől vettük, kb. 150 négyzetölnyi terület volt. Az igaz, hogy nagyon sokan ki is nevettek bennünket, semminemű közművesítés, se villany, se víz, se gáz, se út... Hogyan lehetett itt házhelyet venni. Később magunk is láttuk ennek a kárát, de kb. 10 évre rá, sőt már 15 évre körbe vettek emeletes házak, új városrész nőtt ki körülöttünk. Annyira kint laktunk a varostól, mert ha valakit láttunk erre battyogni, na ez feltétlen csak hozzánk jöhet, mondogattuk. Kezdetben sokat szenvedtünk a sártól, mert a házhoz bevezető út nem volt, mindig nyakig jártunk a sárban, de később ez is megoldódott, amikor a PLOP házat mellénk építették. Később még egy házhelyet vettünk mellettünk, amit gyümölcsösnek telepítettem be, szép kordon körtésem volt, de amikor a MOP házat építették, ekkor a telkünkből vagy a felét kisajátították, kb. 90 forintot, adtak egy négyszögölért.

Régi öregek hagyatéka, ami így szólt: minden harmadik nemzedék építkezik csak.
Na ezt az építkezést mi sem felejtjük el, mert teljes embert kíván, mindhárom dimenzióban: testi, lelki és főleg anyagi oldalról nézve a házépítkezést.
A legnagyobb csalódás, amire csak későn jön rá az ember, hogy mindenki becsapja, főleg a kőműves, Kulcsár Sándor vállalta a házépítését, borzalmas tapasztalatlan és gyakoriatlan ember volt, aki kellemével, végtelen nagy udvariasságával, és főleg behízelgő határozottságával megnyerte a szegény építkezőt. Lényeg csak az, hogy, elkezdhesse a munkát, és ha az építkező akasztófán fejezi be életét, az már őt nem érdekli, lényeg meginduljon a fundamentum lerakása, és jöhet a földindulás.

Kulcsár kőmives baleksága...

Hogyan is jártunk annak idején a mi kedves Kulcsár kőművesünkkel…
A tervrajzot elkészíttettük valakivel, kisült, hogy az sem nagy lumen, inas a szakmában, de mivel ilyenkor a forintok óriási mértani arányban növekednek, az ember igyekezett mindent a lehető legkisebb kiadás mellett véghez vinni. Na, amikor készen volt a tervrajz, Kulcsár elébe tettük..., tessék megnézni ehhez van ennyi Hitler betonkövünk..., ennyi gerendák /szétszedett pajta, zsindellyel egyébként ezt a helyszínen is megnézte Kulcsár, van téglánk..., lesz hatvanezer forint kölcsönünk... Ekkor adtuk el a Bechstein zongoránkat, abból vettük még téglát.... Kb. kitesz ez forint értékben egyszáznyolcvanezer forintot, amennyiben a meglévő anyag és a kölcsön nem elég, akkor inkább elhagyjuk a harmadik szobát, mert nem akarunk a háznak raja lenni... Kulcsár a maga mosolygós derűjével felkiáltott...., uraim ebből a készletből még a fürdőkád is kikerül..., nem kell itt a harmadik szobát lekapcsolni, ami akkoriban harmincezer forintot jelentett volna az összegben.
Megnyugodtunk…, hittünk a mesternek… jöhet az építkezés beindítása. Mennyi mész kell?... Mennyi cement kell?... Elég lesz.... bőven, felelte Kulcsár.... s jöttek a csalódások.... Menetközben mindenből többet kellett vásárolni, elfogyott a mész, elfogyott a cement... stb.. Hiszen azt mondta, hogy elég lesz!. -Ja igen... De ugye módosítás jött közbe..., ezért nem elég a készlet..., s jöttek a nem várt kiadások, mindent pénzé tettünk már, hogy az építkezés meg ne álljon.... Hihetetlen pénzeket kért azaz csak akart kérni a mellékes dolgokért. Pl. ekkor még nem volt csatorna, így emésztőgödröt kellett készíteni a WC-hez. Hatezer forintot akart kérni érte, amit házilag a gyerekekkel és a Pipivel kihoztunk ezerért és jó lett. Szóval könyörtelenül tudta vágni a pacienseit, rohamosan gazdagodott is, nem volt házépítés pör nélkül, legtöbbször pörrel végezte be a z építkezést, mert mindenki bepörölte a sok csalásáért. Pl. a feljárólépcsőt kezdetben pihenőkkel beiktatva akarta megcsinálni.... Már az első pihenőrész kb. egy területnyit le is öntött cementtel. Másnap mégis úgy döntöttünk, hogy nem kellenek a pihenők, legyen a lépcső csak egyenes, mint ahogyan most van. Igen ám a lépcsőnek a meggyártása és kivitelezése az már az eredeti költségvetésen kívül volt, és itt tudott borzalmasan keresni és vágni. Amikor mondom neki a szándékunkat, nem kell pihenő...hímült ámult -már nehéz lesz feltörni..., megkötött a cement... Nem baj, akkor is vágja fel...

Nagy sopánkodás mellett, mégis csak engedett a kérésnek, hozta a csákányt.
Mindezt figyeltem, hogyan is kell majd szegény embernek küszködni a kőkemény cementlappal, s íme csodák-csodájára a legkisebb odasújtás hatására összeomlott a cementlap, mint Kőmíves Kelemen vára... Borzalmasan elpirult a Kulcsár úr, mert elszörnyülködve néztem, alig egy centi vastag cement réteget, a többi zúzalék. Persze ő maga is érezte a cigányságának a súlyát, mit számított fel és csak mennyi anyagot használt fel, valósággal rabolta a szegény építtetőt. A zsebünk már rég kongott az ürességétől, bizony volt eset, amikor tíz forint is alig akadt egy darab kenyérre.
A legnagyobb hiba mégis csak bennünk volt, mert megbíztunk az iparosban, akiről később kiderült nagy csaló, hirtelen meggazdagodói hévvel szipolyozza ki az ártatlan kis báránykáit.
Ugyanekkor jött be Meszlenből egy kolléga, aki szintén házépítéssel volt eltöltve, de okosabban gondolkodott, mint mi. Ugyanis a kulcsra készítetett egy házat, azaz költségvetést, amikor érezte annak a nagy súlyát, ezt nem tudja vállalni, jobb egy kész házba beköltözni, még akkor is, ha lakóval veszi meg a házat, és neki volt igaza.
Mi nem készítettünk részleges költségvetést, csak a napi szükségleteknek, azaz a munkafolyamatoknak a rendjén indultunk el, kőműves, lakatos, bádogos, asztalos, üveges, stb. fuvaros... Napszámos... Hiszen maga a fuvar volt óriási kiadás, a napszámosok meg arattak és aratnak a mai napig is. Nekünk is volt kész házajánlatunk, de oroszok laktak benne, de egy évre elhagyták a házat, de ki tudta ezt előre, az igaz, hogy lett volna mit rákölteni... Aztán néztünk egy romos házat a Rákóczi úton is..., de féltünk ettől is. Így aztán maradtunk véglegesen a házépítés mellett.
Benkő Jóska mondása az volt: Vigyázzatok a háznak ne legyetek rabja... Azaz, csak akkorát építsetek, amivel könnyedén megbirkóztok. Igen, ha a harmadik szobát leakasszuk a költségvetésből, akkor jöttünk volna ki a pénzünkből, na de utólag is azt kell mondani, hogy a Kulcsár kőműves tájékozatlanságából kifolyólag buta volt a házépítésben, hiszen a mi házunk volt az első, amit jóformán épített. Az anyu többször figyelmeztette a tévedéseire..., amit utólag mindig elismert és be is igazolódott.
Egy kis üvegteraszt is terveztünk, most utólag bánjuk, hogy nem lett nagyobb, de abban az időben ez nagy pénz volt... A Fehér lakatos készítette. A legnagyobb hiba volt, hogy nem sokat de mégis hatvan centit lefelé mentünk a pincével. Nem szabadott volna egy centit se menni lefelé..., mert a talajvíz magas állású volt itt, valaha tó volt ezen a helyen, amikor ásták a meszesgödröt már ekkor jelentkezett a víz, így aztán meg is lett a kára ennek, amikor volt a nagy árvíz, bizony a pincénket ellepte a talajvíz, vízben állott a pince... Sokáig büdös volt az alagsor, szegény nagymamát is ki kellett lakoltatni, erre sem ügyelt az analfabéta kőművesünk... Állítólag, hogy azóta sok-sok vezeték: gáz, víz, csatorna épült e területen, a talajvíz mélyebbre került, elvezetődött.