1960-ban alakult Tsz körüli nehézségek…

1960-ban vagyunk, amikor Söptét is beszervezik a Tsz-be.
A járási vb. elnök helyettes, Veres István volt, az elnök meg Horváth Gábor...
Előző este már megkezdődött a felkészülés, a hangszórókat szerelték fel a kultúrház környékére. A kitűzött napon megjelent a nagyúr, a vb. elnökhelyettes, aki mindjárt be is mutatkozott kellő illemtanból, mert amikor be akart menni a kultúrházba még csukva volt, siettem kicsukni neki, de már ezt megelőzte egy óriási rúgás az ajtóra, a szentségét, miért nem nyitotta már ki... Csak ilyen nőiesen. Hatalomnak hatalmasa volt, nagy érdemeket szerezhetett a suszterszékben, amiért is méltó volt, hogy betöltse a járási hivatalt, amit valaha csak jogot végzettek kerülhettek be ebbe a pozícióba, ugyanis ezeket nevezték valaha főszolgabírónak.
Tavasz volt, amikor magalakult a Tsz. Hát bizony voltak nehézségek..., mert volt aki így mondta, csajkából kell enni..., hiszen még Latabár is egy alkalommal csajkát húzott maga után be a színpadra..., nagy kacagás, rendőri figyelmeztetés...

Én bizony hamarosan aláírtam..., s mondogatták is a parasztok, azt gondoljátok, hogy
ez is olyan jó lesz, mint a magatoké volt? ...Azt gondoljátok jobb lesz, mint a tietek. Pál Dezső lesz az elnök... Hamarosan megbukott Pál Dezső... Utána a Zsiga lett... Na aztán, arra vagyok kíváncsi, hogy volt a találkozás a volt gazdákkal? Pl. egy Tóth Lacival?... Ez igen nehéz kérdés volt -ez igen nehéz kérdés volt, nem tudtuk hol szólunk jól..., mit is szóljunk.., mert azt gondoljátok... ez is cigány... az is cigány. Nagyon rossz volt a helyzet, egykét évig... Hát, pl. most a Tóth Laci együtt dolgozott azzal a cselédjével, akinek parancsolt... Hogyan viselte el Laci? Nagyon nehéz volt neki, de el kellett neki viselni...
Megalakulás napja.... Jöttek gyári munkások is agitálásra, mentek azokhoz a családokhoz, akik nem írták alá a belépést, mentek hozzájuk kétszer-háromszor... négyszer volt aki elszökött a faluból, mint pl. Fejes Imre... Nem is írta alá, a Gyula sem... Azt hitték most akasztás lesz. Most idáig kulizott, nincs neki nyugdíja... Beteges a felesége, dolgozgat valamit, jó volna, ha most lenne egy kis nyugdíja...
Nekem is szoros perceim voltak ezekben a napokban..., hiszen a párt követelte az agitációt, főleg a jobb módúak körében.
Igen ám..., ez nagyon nagy lutri..., ki tudja ennek a folytatását.
Feldúltan jön hozzám Tóth József, jó gazda..., tőlem kér tanácsot, mi tévő legyen?... Aláírja vagy sem? Mondjam meg neki... Na, most légy okos Domonkos... Elmeséltem neki az én oroszországi tapasztalatomat... Dolgoztam szovhozban, kolhozban.., ha itt is olyan lesz az élet mint ott, akkor nagy nyomornak nézünk elébe, mert bizony ott siralmas volt a kolhoz paraszti sors. Pedig ott már egy-két évtized volt a történelmi háttér, kialakulhatott volna a nagyüzemű gazdálkodásnak fénykora, de biz itt csak sötét korát láttam.
Hát persze nem biztattam a Jóska bácsit az aláírásra, de mivel az árral szemben úszni nem lehet, jöjjön, aminek jönni kell..., s bizony majd sírva írta alá a "Piszatyot", a belépő nyilatkozatot. Egy aláírásával lemondott a függetlenségéről, beadta a keservesen megszerzett földet..., lovat..., tehenet..., szekeret. Tudom volt egy kérése, hogy a lovain továbbra is dolgozhasson a közösben, ezt a kívánságát meg is adták neki, sokáig hajtotta a lovait, mindig emlékeztette a maszek világára.
Gyűlölte Jóska bácsi ezt a rendszert, hiszen a gazdasága nagyon szép jövedelmet, megbecsülést adott nekik, jól is éltek..., s hogy most mi fog következni? Ez óriási kérdőjel... Erre majd a következő évtizedek adnak választ. Nagyon zavaros órák voltak ekkoriban, Jóska bácsi okosan mondta nekem: rosszabb nem lesz, én már voltam cseléd is, Tsz-ben is, maszek is.. Én aláírom... Na ilyen Tóth Lacik aztán zúgolódtak eléggé, de nem volt mit tenni, én azt mondottam, nekem nem volt földem, én kaptam földet... és mi örültünk a földnek. Ki aratott ebben az évben, hiszen még, mint maszekok vetettek el, kié lett a termés?...
Ekkoriban a gépállomás is már jobban felerősödött, annak a gépjeivel arattunk le...

Ez az időszak egy nagyon zavaros időszak volt... Jóska bácsi okosan mondta, rosszabb nem lesz, nekünk földünk nem volt, mi csak kaptunk. Jöjjön, aminek jönni kell. Persze voltak egyéni gazdák, mint pl. Szepi Józsi, aki egyik este idevezette a lovát, mondván itt a lovam bassza meg..., elfutott a méreg, mondom neki, baszd meg az anyádat!... Fiam a Miklós ekkor már rendőr volt, elpanaszoltam neki a Szepi Jóska esetét, a kocsma udvarán akkora pofonnal honorálta a fiam Szepinek a durvaságát, csak úgy keringett, mint a cserebogár... Hát bizony voltak ilyen esetek is..., sajnos.
Nekem már rosszabb nem lehet a sorsom, hiszen mi már voltunk egy kis Tsz-ben, na meg cselédembereknek nem volt ismeretlen a közösségben való munka, így bizony elsőben írtam alá a belépési nyilatkozatot.
De, kérdem Jóska bácsi a 10-20 holdas gazdák, hogyan fogadták ezt az új gazdasági formát?... Hát ezek, hát ezek bizony sziszeregtek a kolhoztól.., nem akarták elsősorban... sőt minket is le akartak beszélni a belépésről..., de mi ragaszkodtunk, a Tsz-től- mi kaptunk földet..., hangoztatta.
Ebben az évben ki aratott? Ekkor már a gépállomás felerősödött, a gépállomás aratta le részben a gabonát..., de mi annak előtte magunk arattunk, kaszával, magunk csépeltünk, a részt nem kellett elosztani, az is a mienk maradt...
Emlékszik, mikor a Somogyi Józsefet le akartam fényképezni, ott állt az aratógép mellett, és a Somogyi tiltakozott érte, de mégis valahogyan lefényképeztem, sőt a kultúrházba is kitettem képét, nagyon szentségült, szidott, ez a kurva Czeglédy jól ki baszott velem.... Na megállj csak... Mérgelődött Somogyi Jóska...
Mondtam Somogyinak, na ezért majd egyszer felakasszák..., nagyon mérges volt Somogyi az újnak, az aratógépnek a beállításáért...
A magalakuló Tsz elnöke Pál Dezső lett. Akkor már a Bözsi is dolgozott a Tsz-ben? Nem. Ekkor már választás volt.., és a Tóth Zsiga került be mint főkönyvelő beosztásban... A lányomat annak dacára, hogy több szavazata volt, mint a Zsigának, mégsem lehetett könyvelő. Hogy hogyan azt már nem tudom..., de a Bözsi a kezdetben nem volt irodában. Valahogyan többet akartak a lányomtól, talán több iskolát, húzódott az ügy, valakinek a keze benne volt... Húzódott az ügy, aratásig, de a munkaegységek nem voltak elszámolva, senki sem tudta, hogy miért dolgozik, mennyi jár neki.... Kijöttek a parasztok kukoricát kapálni, itt a mezőn dühöngtek, hogy azt se tudjuk, miért dolgozunk... Nem volt leszámolva semmi sem... Ekkor jött hozzám a Pál Dezső... az elnök... és mondta: hát Jóska bácsi a Bözsinek be kellene jönni az irodába.... Mondtam neki, én már a lányomnak nem parancsolok, férjhez ment..., ha be akar menni, bemegy, ha nem akar, nem megy... Már akkor bemehetett volna, amikor a Tóth Zsiga lett, hiszen a lányomnak több volt a szavazata, mint neki, hát akkor miért mellőzték. Na aztán a lányom azért bement az irodába.... Hát persze a parasztoknak már ekkor volt beleszólásuk..., lettek az irigyek..., hát ezt akarjátok... /cseléd lányát... Többek között, a... Pálmai Lajcsi azt mondja..., mit akar a te lányod?... Én meg úgy válaszoltam neki, hát a te lányod mit akar a postán. Nagy volt a kenyéririgység... Ezek voltak az első nagy harcok.

Viharos közgyűlések a Tsz-ben 1960-61-ben...

Menetközben már voltak közgyűlések. Amikor belehallgattam a gyűlés

Hangfelvételébe, kár hogy nem volt akkor még magnóm... Az igazi népgyűlés, amikor minden szájöblítés nélkül hőzöngve kiabáltak kinek ezt, kinek azt... Hiszen a fegyelem, a tisztelet a cipősarka alatt volt mélyen..., már sokszor kinyílt a kés pilingája a zsebekben, főleg ha előzőleg voltak felbujtók, akik leitatták az hőzöngőket, pl. Borsos Feri bácsit, a megivott szesznek arányában hálálta meg a felbujtójának a kérelmét.
Persze a faluban nem mindenki vette szívesen a lányomnak a beiktatását, sőt maga a Tóth Zsiga kijelentette, hogy a Boldizsár Bözsivel nem ül le egy asztalhoz.... Magam is emlékszem erre az esetre...
Hát nem tellett el egy hónap, rendbe tette a gatyáját, akkor meg fűnek, fának dicsekedett, hogy nem is tudta milyen jó munkaerő a Bözsi. Máig is itt van a lányom, mondja a Fáni néni.... /1981/, lassan már a huszadik éve ennek és még mindig az irodában ül...., azóta pedig már a Tóth Zsiga börtönben is ült..., csalásért.
Hogyan szervezték meg a munkákat? A volt cselédek együtt maradtak, a volt gazdák meg külön dolgoztak? Vagy együtt?...
Hát volt úgy, hogy amikor pl. az árpát kiosztották, azaz aratás előtt, mi learattuk, és magunk megkaptuk az aratási részt, a többit, pedig a kombájn aratta le. Beállították a zsákolókat... Lassan elvegyültünk egymás közt... Lassan aztán együtt dolgoztunk.... Elvegyültünk a közösben...
Szót értettek az egyéni gazdákkal?... Ekkor már igen, de kellett hozzá pár év... Persze volt még ilyen öblögetés is..., miért dolgoztok?.... Te vigyázz!!! Mondottam: fizetni csak ott lehet ahol dolgoznak... Nekünk kell megteremteni a kenyeret.... Volt, akinek ezt meg kellett mondani, nem lázítani kell, hanem dolgozni, lázadásból nem lehet kenyeret venni...
Pál Dezső meddig volt elnök?... Azt hiszem csak egy évig volt..., aztán Kiss Zsiga lett, majd jött a Nagy Feri... Igen ügyesen gazdálkodott, bele is mert nyúlni... Mindenkivel szót értett, most pedig az elnököt senki sem ismeri... A baj ott kezdődött, hogy a Tóth Zsiga összeveszítette a Halmágyival a főagronómussal..., hogy annak nagy iskolai vannak..., a Nagy Ferinek nem volt t iskolája...., ez akar neked parancsolni..., s akkor Nagy Feri összeszedte a brigádot és elment utat csinálni.... /na aztán ezt követte a három millió mérleg Hamisítás, amiért aztán lebuktak Tóth Zsigával egyetemben....
Előre felvették a pénzt, hogy a zárszámadásra tudjanak majd fizetni valamit, na meg aztán a saját évi nyereségrészesedésük is jó legyen.... Becsapták a bankot, koraszülött volt a pénzfelvétel...
Visszaemlékezve, már előre lehetett számítani egy-egy viharos közgyűlésre... és egy alkalommal a Zsiga felkért arra, hogy jöjjek el a gyűlésre, ha kell csillapítsam az igaztalanoknak hőzöngéseit.... Kellett is szólnom..., mert egy főhiba mindig volt, nem mertek egyesek szemtől szembe szólni, csak a hátak mögött, és ekkor az erélyes fellépésemért egy névtelen levéllel jutalmazott meg Fejes Imre, aki kioktatott, hogy ez a hang egy kicsit kaszárnyai hang volt...., de kellett.

A kezdeti közgyűlésekre állandóan felpaprikázott idegekkel közeledtek egymáshoz a Tsz tagok, hiszen a tudatukban még mindig a régi, az önálló, egyéni gazdálkodásnak a történelmi emlékei éltek, nem volt az átállás teljes tudatbeli, bensőséges, szinte mindenkit utáltak, akiknek valami kis részük volt abban, hogy megalakították a közöst, a tsz-t. Belső feszültségtől azonnal parázscivakodás, majd tettlegesség alakult ki, minden közgyűlés nem közelebb, hanem gyűlöletben rideg barátságot hozott létre. Valahogyan szokatlan volt az új módszer, naponta dolgozni, robotolni, de a haszon majd év végén keletkezik a borítékban, mégpedig vagy vastagon, ha jó lesz a munkaegység, vagy rossz lesz az elszámolás.
Hány holdon alakult meg az új Tsz?
Kb. 1200 kataszteri holdon, ennyi volt a községnek a határa, egy-két parasztnak a kivételével mind ide tartozott.
A Tsz-be most ismét behordták a teheneket? Szekereket? Mint az első alkalommal?... Igen mindenki beadta a meglévő állományának egy részét..., amiért később pénzbeli megváltást kapott.
Persze azért sokan voltak nagyon óvatosak..., ha egy mód volt rá, elrejtették a szekeret, igát, ekét..., több gazdasági felszerelést, mondván, hátha nem tart sokáig a közösben való élet és akkor honnan vesznek elő ismét földművelő eszközöket. Jóska bácsi mit vitt be a közösbe?
Bevittem akkoriban a lovamat, egy tehenet, magam is meghagytam a szekeret, egy boronát, amiket sokáig őrizgettem, míg végre eladtam egy zanati parasztnak. Hadd vigye, úgy látom nem rövid életű ez a Tsz, akkor, pedig minek eszi a rozsda a fészerben?
Magam is szemtanúja voltam egy igen érdekes esetnek... Kb.1965-ös időkben jártunk már, tehát a Tsz-nek volt pár éves múltja, s nem lehetett remélni, hogy szétmenjen ez a tsz. Rosszvas gyűjtést rendeztem az úttörőkkel, hiszen évről évre hihetetlen mennyi ócskavas gyűlik össze a portán, falun.
Amikor a gyerekek hordják a rozsdás hulladékot, mindig lemérlegeltük annak a súlyát, hiszen az érte járó pénz felett az úttörő rendelkezett, egyszer csak egy öreg bácsi tol valami bakszekeret, bakszekéren, pedig hosszan elnyúlik egy jó vaseke... Hompasz bácsi volt, aki valaha sok-sok kilométert gyalogolt ezzel az ekével, amíg egy-egy hold földet megszántott. Lehetett egy holdnak a gyalogolás tán 30 Km is. Na Jóska bácsi mit akar ezzel az ekével? Kérdem az borostás ősz bácsit? Tetszik tudni..., úgy érzem, hogy erre már többet nem lesz szükség.., nem kell fognom az eke szarvát, beadom a rosszvasba, olvasszák meg, szolgáljon egy traktorban továbbra is a gazdaságban... Ezt a jelenetet le is fényképeztem, a Vas Népe közölte is a teljes fényképet... Ezzel a tettével Jóska bácsi elismerte az újnak a létszerűségét, nincs helye a kis nadrágszíjú parcelláknak...
Nincs szükség a két csálés tehénnel való szántogatás, elvégzik már ezután a traktorok. Ezzel az öreg paraszt lezárta maga mögött a nyomort, a múltnak minden

/ E sorokat írom 1981.jun.8. Medárd napkor/
napos, borús, fellengzős, háborús korszakát, hiszen Hompasz Jóska bácsinak valaha ezt az ekét megvenni nem volt könnyű, nagy pénzt kellett adni egy ilyen a vasekéért. Sikk volt a vaseke, faeke mellett. Ezzel az ekével tett pontot egy évezredes proletár harcnak a végére, jelezvén, örökre letűnt a feudális uralomnak, új történelmi jelen jelentkezik a paraszti életben, amikor eltűnik magánvagyonnak sok-sok zűrzavara, "enyém" helyet a "mienk" váltja fel, ennyi családi, rokoni testvéri, de szomszédsági harcnak volt az elindító a magántulajdon. Testvérek, szülők, rokonok merültek ki a pörösködéseknek, ügyvédeskedéseknek szélmalmában. Ahogyan a kígyó kibúvik a régi bőréből, hogy új helye legyen az újban, valahogyan így vedlett át magyar paraszti sors is, amiért körömszakadtáig görcsösen ragaszkodott, küzdött, harcolt, csak még egy taggal több legyen az eke alá, csak még egy dűlővel szélesedjen a telekkönyvben a megvett, sokszor úgy koplalták meg a földvásárlást.... Most ebben az évtizedben, 1960-ban, a XX. századnak másodfelében eltűnt a maszekolás, jött helyébe a közös, egy aláírással aláírta az új történelemnek megszületett új hajnalát, korszakát.
Persze ez a tudatbeli operáció nem volt oly csendes és békés, mint, a Tisza folyása, családi perpatvarok, családi harcok lobbantak fel itt-ott... Az asszony szidta az embert, mert te olyan gyáva vagy, nem tudsz ellenállni, nem tudsz egy kicsit a sarkadra állni, nem kellett volna csak olyan egyszerűen elhagyni a ősi jusst, az anyám, apám verejtékes szerzeményét, persze neked nem kellett érte megküzdened, nem kellett koplalni érte, azért mondtál le oly könnyen róla... Miért kellett oly hamar aláírni, látod még ez sem, az sem írta alá, várhattál volna még egy napig, legalább egy napig lett volna még a mienk..., de reggeltől estig koldussá váltam, senki lettem, lemondtam háromnemzedéknyi verejtékes szerzeményről... Volt, ahol az asszony volt a merészebb..., nem kell sokat spekulálni, inkább ma írom alá, mint holnap...
Pál Dezső után Kiss Zsigmond lett az elnök. Zsiga nagyon igyekezett helytállni, alapjában okos paraszt volt, ami tán hiányzott kezdetben az, hogy meg kellett szokni a nagybani gazdálkodást, most nem tíz holdban kellett gondolkodni, hanem ezerben, sőt többen, nem három-négy marha születéséről kellett gondoskodni, hanem egy egész falunak állataiért. Zsiga csakhamar elsajátította a nagyüzemi gazdálkodásnak mesteri fogásait.
Nagyon sokat voltam köztük, többször hívtak az irodába..., és ilyenkor mindig volt valamit helyre tenni. Nagyon megszerettem Zsigát, ők is megszerettek és ez a kölcsönös szeretetből eredő munka árán haladt a falu a boldogabb napok elé. Zsiga ekkor volt esti iskolás, fénykép is van róla...., majd később elvégezte a körmendi szakiskolát, ahol nagyon megerősödve került ki ismét a termelőmunkába. Mozgásában, gondolkodásában mindig élenjárt, ha valamivel nem értett egyet, akkor egy kicsit kancsalul nézett bele a világba..., na ez nem így van...., mondván.... Télen volt általában az esti dolgozók iskolája. Zsiga, aki egész nap a határt járta hidegről bejött a meleg tanterembe..., az első percek után akárhogyan is meregette a szemeit rám..., majd álomba merülten pihente ki magát.

Felébredéskor rögtön érezte, hogy tán aludt is, ez pedig szabálytalanság...
Rám nézett, majd kérdően kérdezte..., de ugye nem aludtam?.... Nem-nem...feleltem, s mindjárt benne volt a Petőfi sorok szépségének tükrében.
Igen jó összhang alakult ki az iskola és a tsz között, amit sokszor bizonyítottunk is. Pl. egy-egy jó kulturális rendezvényeknél, pl. Dr. Buga László vagy Dr. Karsai Elek szerepeltetése alkalmával.
Azt el kell azért mondani, hogy akinek, mint egyéni parasztnak jól ment a dolga, azoknak a tsz, bizony bűzös barlang volt, ahová nem szívesen ment be. De a történelmet megállítani, fejtetőre állítani nem lehet, ha beérett a magzat, akkor napvilágra kívánkozik. Ismétlem nem voltak könnyű percek, napok, amikor a haladás hullám sávjára kellett hangolni azt a tudatot, ami sohasem kívánta volna magától ezt a korszakot, ezt az évjáratot. De rá kellett hangolni a maradi gondolkodásmódot a haladóra, csak úgy tudunk ismét megkapaszkodni a nemzetek világpacán, ha felszámoljuk a nadrágszíjas parcellákat, és az összességük képezzék a nagyüzemi gazdálkodást.