Megmozdult a föld, megszűnt a magánvagyon... évezredes álomnak vége...

1960 tavaszán megmozdult a föld, lavinamozgásba jutott, országszerte
Termelő Szövetkezetek alakultak meg a falvakban.
Hogyan zajlott le Söptén a Tsz megalakítása.
1960 télnek multával, már szerte az országban megmozdult a föld, verték a karókat, azaz kezdték kihúzni a karókat az egyes parcellák közül, a mezsgyék eltűntek, a határt egybeszántották.
Itt még el kell mondanom, hogy 1945-ben és azt követő időszakban megtörtént a földreform, emlékezetem szerint száz hold föld maradhatott meg a volt uraságoknak, a többit kiparcelláztak a falu nincstelenjeinek.
Emlékszem, a háború vége felé, amikor hadifogságba kerültem és hajtottak bennünket az orosz davajok, hajtottak árkon-bokron, mezőn át, akkor Zalában, na meg Vasban is már ott díszelegtek a parcellák, zöld hátán, a volt urasági vetéseken a friss cövekek. Mindenki kapott az urasági földekből, szántókból, vetésekből, lóherékből, szóval, amit még, mint cseléd vetett el az ősszel búzát, azt már a nyáron magának arathatta le, mint saját tulajdonát.
Csoda megtörtént, a jég megtört... a föld azé, aki azt megműveli.
A volt földbirtokosi, grófi, bárói földeket örökölték azok, akik ez ideig másnak dolgoztak, másoknak arattak, vetettek, másnak kazaloztak
Valóban ez volt a felszabadulás, felszabadultak cselédi kötelékek, lehulltak az évszázados cselédi gúzsbakötésnek a láncai, ami nem sikerült a történelemnek forradalmi lángolásaiban, most egy csapásra sikerült 1945-ben.
Most nincs szándékomban ecsetelni, mily nagy ellenforradalmi hangulatot váltott ki a szerepcsere, a földosztás, ezt majd egy más alkalommal tán rátérek. Egy tény, volt ebben a hirtelen kapzsiságban valami rossz is, valami hirtelen elsiettetés, amikor pl. annak idején az egyik szolga, aki hivatalos lett az uraság lányának a lakodalmára, most talált alkalmat arra, hogy tönkretegye a gazdagot, akit már oly rég kívánta gyehenna tüzére. Az uraság ezt tudta is, így is készült fel... Az éhes szolgának nem sajnálta a legjobb, zsíros falatokat, csak egyél János....biztatta az uraság... János kezdetben falta a töménytelen zsíros falatokat...., majd mindkisebb mohósággal nyúlt az ínycsiklandozó ízes ételekhez...., sőt végleg abbahagyta az evést, szédelgett, rosszul lett a gyomra felrepedt a sok ételtől, János meghalt, de az uraság tovább élt bőségben. Na volt valami ehhez hasonló étvágy az éhes fölszabadultakban, elsősorban romboltak, Rákosi szellem idézte és engedte meg ezt az őrültséget, még a porát is el kell tüntetni a volt grófi, urasági portáknak, emlékeknek. Így kerültek aztán örök értékű, soha vissza nem állítható kastélyok a hordák zsákmányául, amikor kiszereltek, elhordtak mindent, ami mozdítható volt a történelmi értékű kastélyokból, kiszerelték az ablakokat, az ajtókat, a padlás gerendait fűrészelték szét, később a kastély köveit, tégláit gyűjtötték be saját kis épületüknek felépítésére. Az első évek voltak a rombolásnak, a pusztításnak az évei, amit nem döntött romba a háborúnak gyilkos bombái, most a kapzsi, az éhes horda szedi szét elemeire a volt urasági otthonokat. Sok idő telt el, amikor rájöttek, ezen vandalizmusnak a belátására, nem lerombolni, megmenteni kell ezeket a

palotákat, építészeti értékeket, amiket sok és okos művelődési-házzá lehet kialakítani, de sokszor már sok millióért lehetett csak ismét pótolni azt a rabló-hadjárati lopást, amit a felszabaduló dúlók dühe okozott a kastélyokban. Így maradtak meg aztán itt-ott egy-egy kastély, pl. a vépi kastély, gróf Erdődi, majd a körmendi Batthyányi, sárvári bajor királyi herceg vára..., amik ma a tudománynak egy-egy kulturális intézménynek adnak virágzó életet.
Hogy mi lett a sorsuk a volt grófoknak, uraságoknak, hercegeknek..., nem maradtak továbbra sem szegény kolduló barátok, hiszen volt mit elrejteni valójuk. Pl. a szelestei bárónak haláláig maradt nagyon sok nemesfémje, csempéi, bútorai aranyai, gyémántjai, amiknek a piacra való árusítása után, ha nem is hatvan szobában legfeljebb csak kettőben, vagy egyben, ha nem is szolgák, és inasoknak a sorfala közt tenghette le a további földi életét, legfeljebb csak egy inas szolgálatában, de nem kellett neki a Tsz-ben sem disznópásztorkodási, sem állattartási szakmában elhelyezkedni.

Hová lettek a grófok? A nagybirtokosok, pl. vépi gróf, Erdődy gróf...

Ismeretes a vépi Erdődi gróf, akinek minden retyerutyája, gyerekei külföldre menekültek, hiszen ezeknek a nagy uraknak szerte a világban voltak éltető vagyon szigetei, ha valahol égett a talaj a lábuk alatt, akkor a másik helyre telepedtek le ahol szintén semmiféle hiányban nem részesültek. Így lett a vépi grófból sekrestyés Pecöl községben, aki a pappal együtt ellátják a hívek lelki szomjúságának gondozását, a gróf harangoz, öltözteti a papot, stb. a volt vagy száz szobája mellett, és óriási vagyon mellett eltörpül a mostani leltárkészlete. Akit sokszor hívtak már külföldre a gyerekei, rokonai, maga is többször ment látogatóba külföldre..., de sohasem jutott volna eszébe, nem térek vissza a hazámba, visszatért mindig és harangoz a mai napig is.... Így is lehet élni, annak, aki hatalmas vagyonnak volt az ura, és most a kastélyában országos hírű gazdasági, gépi iskola működik, itt tanulnak a jövendőbeli mezőgazdaságnak gépein dolgozó munkások.
Persze nincs még egy hasonló gróf, aki ezt csinálná, legtöbb a határon túlra ment, az ottani birtokára, vagy egy nagyon gazdag rokonához, fiához...hiszen ezek a nagy urak annak idején több bázist is csináltak maguknak a várható eseményeknek hullámzása közepette.
Szóval, ami kár volt, elhirtelenkedett Rákosi politika volt, felégetni mindazt, ami a múltra emlékeztet, tekintet nélkül hogy az, személy, tudós, vagy ingatlanművészi alkotás..., építészeti remekelés... Minden a mienk jelszóval megindult a második honfoglalás, vandál módra.
Pl. ott van a szelestei kastély, majd tizenöt holdnyi park közepében..., rommá dől maholnap, nincs rá pénz, fedezet, hogy abból egy gyönyörű üdülőt tudjanak kialakítani, nekem volt a kastélyban egy tantermem, életem legszebb, legideálisabb iskolája volt, virágillattól, madárkoncerttől, színek pompáitól megrészegülve lehetett itt tanítani... Kettő erkély szolgált a csendes foglalkozásra. Életem legszebb iskolája volt, ma lehetne szanatórium, dolgozóknak regenerálódási üdülője. Rom, düledező falak, kilopott belső falak hirdetik a múltnak egy kis történelmi világát.

A nevezetes nap, a Tsz szervezésnek a napja, annak történelmi jelentősége, II. honfoglalás
Napról-napra jöttek a hírek a szombathelyi járásból, már itt is, ott is megalakultak a termelő szövetkezetek, nagyon sok magyart elvittek a faluból, főleg azokat akik hangadók, módos gazdák voltak és idegenkedtek a "piszaty", a belépő nyilatkozatnak az aláírásától. Nem lehet azt mondani, hogy nagyon simán és táncmulatsági hangulatban volt a falunak legnagyobb része, hiszen egy aláírás és ezzel lemondott a sajátjáról, földjéről, állatairól, szekeréről, lemondott egy örökségről, arról a földhozamról, amit tán három nemzedék gyűjtött össze nagy kínnal, nélkülözéssel. S mi kell hozzá? Csak egy aláírás... Ezzel megtörtént a hagyatéki tárgyalás, volt nincs. Fene bánja.... Na, nem így volt..., de kérdem, amikor körvadászat van, a vadak is egy darabig hol az egyik körnek a szélére futnak, hol a másik szélére, bízva abban, hogy majd találnak egy rést, ahol nincsenek puskások, emberek furkós bottal, s amint már ki akar ugrani a bokorból, óriási dörrenés, puskalövés, vagy egy furkósbot, ami szintén életét kéri... Ismét vissza a másik körnek a szélére és ez így, de a kör közben állandóan szűkül, kisebb lesz, már nincs hová menekülni a szabadság utáni keresgélésben, míg majd egy jól célzott puskának a dörrenésére ki múl. Pár bukfencet még vet ide-oda. De ez a bukfenc nem jókedvéből fakad, életének a haláltánca, és kinyúl örökre.
Na volt a faluban is ilyen körvadászat, mert hiszen nem egyformán álltak, azaz gondolkodtak a falu parasztjai, akinek nem volt mit igen veszteni valója, az könnyedén vette a leadást....Ekkor keletkezett egy vicc: amikor a párttitkártól kérdezik: hát elvtárs, maga leadná a földjeit csak úgy, ...le bizony... Hát odaadná a jó fejős teheneit? ...oda biz én... Hát odaadná a lovait? ...miért ne hát oda adná az a jó ködmönét, ami rajta van? -a párttitkár nagyot nyelt, majd így felel: ...azt nem... és miért nem..., mert ez az enyém, nekem is kell..., másom nincsen. Szóval, amije nem volt, arról könnyedén lemondott volna, de amije volt, ahhoz, pedig görcsösen ragaszkodott.

Boldizsár József visszaemlékezési a Tsz alakulására...

Mielőtt elkezdeném a krónikázást az új Tsz alakulásának a napi eseményeiről, előbb el kell mondani, hogy Söptén már 1952-ben alakult egy kis Tsz. "Haladás" névre keresztelték el. Amiről Boldizsár József, így emlékezett vissza ennek a szövetkezetnek a megalakulására, most amikor felkerestem 1981-áprl. 26-án. Magnóra mondta következőket:
Kérdem Jóska bácsit, hogy mikor alakult meg a maguk kis szövetkezetük, azaz hogyan is volt akkoriban? l952-ben alakultunk meg Haladás néven. 170 holdon gazdálkodtak. A földnek java a volt Mirbach bárónak volt a földje, de volt benne Flóderer-féle birtok, ebből tevődött ki. Flóderer Kálmán lett a kis Tsz-nek a könyvelője. Milyen gondolat, vagy szükséglet adott okot a kis Tsz megalakítására? Az állami gazdaság akkor már megalakult, mondja Jóska bácsi... Szélék birtokán. Ki volt az a Szél? ...kérdem Jóska bácsit... Uraság volt itt, 160 kataszter Szél birtok volt itt. Tehát a 160 kataszteren alakult meg az állami gazdaság, aminek vezetője Gergely István, az ismeretlen világból idecsöppent kubikus volt, hajdan...

Valami Bolla nevezetű is volt az Állami Gazdaságban. Az Állami gazdaság terjeszkedni akart oly formában, hogy volt cselédeknek juttatott földet akarta bekebelezni, ami igen jó föld volt, a vasút felé terjeszkedett. A Boldizsár-ék, a volt cselédek, az mondták, nem adjuk át a mi kis határunkat, inkább megalakítjuk a termelő szövetkezetet / itt mellékesen jegyzem meg, hogy 1945-ben a Boldizsár bácsi is kapott nyolc hold földet, aki ugyan ekkor nem volt idehaza, hadifogságban élt, de a felesége a Fáni néni lelkendezett a juttatott föld felett.
A termelőszövetkezeti gondolat azért is megérlelődött, mert országosan propagálták a szövetkezeteknek a megalakítását. Nem megyünk mi el akkor a Kazár-i /Kozár/ határra, nem fogadjuk el Gergely csereakcióját, mikor itt a soproni vágány mellett igen jó földek vannak itt, mi mint cselédek dolgoztunk ezekben a földekben, ismertük a talajt, annak termőerejét, előre sejtették, ha szorgalmasan dolgoznak ebben a földben, akkor nem lehet arra ráfizetni. Ezeken a földeken termett valaha is sok cukorrépa. Gergely szaktárs, az állami gazdaságvezető énvelem találkozott a söptei tanácson, amikor ezt a tervet készítette elő. Erre fel, amikor ezt hallottam, hogy mit is akar Gergely, csak bámultam és abban a pillanatban hazajöttem.... Elmondottam az én gazdatársaimnak, hogy: Balázs, Farkas Jóska, Pergel, Kovács, Csejtei Károly, Lendvai Sándor a bognár...., elmondta az öreg Kissnek és a többinek, ég a talaj alattunk, olyan értelemben, hogy a Gergely el akarja venni a határunkat, ki akar telepíteni a Kazári mezőre.... Hát gyerekek itt is nehéz a kezdetben hát akkor mi lesz, ha odamegyünk... Na hát Jóska bácsi ezzel a hírrel jött vissza tanácstól...., hogy gyerekek baj van, ég a talaj a lábunk alatt, hát mit is kellene csinálni?... Na hát aztán azt találtuk ki, alakítsuk meg előlük a Tsz-t.... Mondta Jóska bácsi, hogy ne tudják elvenni, mert akkor mi is fölényben leszünk, mert ha Tsz-ben vagyunk, akkor nem tudják elvenni tőlünk, volt a tudatban... Na aztán kihivattunk valami Kovács nevű Tsz alakítót Szombathelyről..., a járástól..., aztán Kovács Jani volt, hát akkor elmondtuk neki a kívánságunkat és így megalakítottuk a Tsz-t.... Hol jöttek össze a megtárgyalásra?...
Itt volt a majorban egy vasas kamara és akkor ott eldöntöttük, hogy beszállunk a Tsz-be. Jóska bácsi emlékszik arra a hangulatra, amikor alakulni akartak, végeredményben önök mind uradalmi cselédek voltak..., arról volt szó, hogy kapnak földet ..., volt-e vágy, öröm ennek a tudatában?....
Hát öröm az, nagy volt, abban az időben, nagyon meg voltunk elégedve, mert a földek jók voltak, egy-két év alatt a nehézségeket ki is küszöböltük.... Hát Jóska bácsi, úgy tudom a volt cselédeknek nem volt igavonó barmaik, boronájuk, hát mi is történt ekkor, hogyan álltak neki a gazdálkodáshoz?.... Akkoriban a parasztok is adtak szekeret, Somogyi Jóska adott egy szekeret..., tehenet. Egyet vettem a legelső évben cukorrépából, így már lett kettő tehenem, ez volt 1952-ben. Mit csináltak 52-ig, hiszen a felszabadulás 45-ben történt...?
Tehát, mit csináltak 45-ben és utána?...Fáni néni mondja: hát gazdálkodtunk...., volt egy lovunk..., tehenünk volt..., nyolc és fél kataszter juttatott földben... Akkor már mindenünk volt. A földet felszabaduláskor kaptuk, mondja a Fáni néni...

A Hodászi kastélyban voltam 45-ben, amikor volt a földjuttatás. Amikor ott állok akkor kiáltják az uram nevét, milyen tagon lesz a földje..., én megvoltam rémülve hogy nyolc és fél kataszter földben egymagam mit is csináljak? Mit is csináljak?... A gyerekek még kicsik voltak... Hát aztán amikor megjött az uram, akkor már nyeregben voltam.... Mire az uram megjött hadifogságból, fiammal vettünk már egy tehenet... Zanaton...
Mi volt annak a mezőrésznek a neve, ahol kapták a földet?... Negyven hold! Negyven holdnak..., kiabálja Fáni néni... Miért hívtak negyven holdnak? Azért mert egyben volt negyven hold... Negyven kataszterben feküdt az a föld... Aztán elnevezték később kis tagnak, nagy tagnak..., de egyben volt negyven kataszter... Ez a vasút felé volt, a vasúton innen feküdt ez földterület.
Kié volt eredetileg ez a negyven hold? Hát a Mirbach grófé volt… Emília. Ennek a grófnak voltunk mi cselédjei.
Honnan jött ez a Mirbach gróf?.. Ez itt volt ezer kataszter holdja, közben cukorgyári uradalom volt, Részvénytársaságé volt ez a földterület, később a részvénytársulat feloszlott, és a Mirbach gróf vette meg ezt a területet. Hány holdja volt a Mirbach grófnak itt Söptén? 580 kataszteri hold volt egyben. A Mirbach gróf itt lakott helyben?...Nem, csak időközönként jött ide Söptére, meg Pozsonyba volt. Volt itt egy intézője valami Pesti intéző... /a jelenben nagyon lerokkant...
Hat szóval Jóska bácsi a hadifogságból hazajött, kezdtek gazdálkodni... Igen kezdtünk gazdálkodni és abban az időben 52-ig nagyon is jót ment, gyarapodtunk, igen is jól ment, mindent magunk kaszáltunk le, magunk masináltunk el kalákában, minden a mienk lett, nem vitte el senki, a részt sem... Jó ára volt a gabonának... Összeszedtük magunkat.... Ez idő alatt tehenet, volt két tehenünk, meg volt egy lovunk, a szekeret meg Perenyébe vettünk. A Józsi bátyámmal gazdálkodtunk, addig együtt, míg a Jóska meg, nem jött. Amikor megjött a Jóska megvettünk a másik tehenet..., de ugye én voltam a legjobban elkeseredve, hogy az én uram nincsen itthon, mondja a Fáni néni... Bizony én a gazdaságtól megijedtem, hogy most mit is csináljak ekkora gazdasággal?... Hány évesek voltak a gyerekek akkoriban, a Bözsi és a Miklós? Tízévesek már elmúltak...
Szóval a Fáni néni nagyon megijedt a nyolc holdtól... mégis mondja meg Fáni néni milyen érzés volt, amikor a magáéban szántott vetett, abban a földben, amiben valaha a gróf birtokolta, annak minden részét...
Hát kérem, megmondom őszintén..., feleli Jóska bácsi, nem akartam hinni a szemeimnek, hogy hát, nekem még földem is van!? Mikor kiosztották a földet nagy bizonytalanságban voltunk, mienk lesz valóban az a föld vagy sem...? Sajnos akkor úgy volt, hangoztatták az egyéni parasztok... nem lesz ám az a tiétek, mit gondoltok, ha a gróf visszajön, akkor ti pucoltok onnan, és jaj lesz nektek..., hangoztatták mindenütt..., de nem törődtünk a mendemondával, hozzáláttunk a munkához... Ha kenyeret akarunk dolgozni kellett akkoriban is, most is megfogjuk a munkát és

most is, ha dolgozunk, akkor lesz kenyerünk is...
Mi ebben az uradalomban dolgoztunk, de a jelenben magunknak dolgozunk. Ha hozzálátunk, itt jó cukorrépa, búzatermés volt, ha hozzálátunk a munkához, akkor ebből meg is fogunk élni, mondja Jóska bácsi...
Nagyon szépen fejlődtünk... Balázs József volt az elnök, Boldizsár Jóska bácsi volt a helyettes elnök.... Farkas Jóska volt brigádvezető. Milyen volt a közösségi szellem egymással szemben? -Volt e nehézség, rátartiság.. Voltak, voltak feleli Jóska bácsi. Pl. amikor osztottak 52 q gabonát egy kocsisnak.. 5q cukrot... Nem volt vele megelégedve, kiabálta, hát a pénz hol van? Pénzt meg nem kapunk... Mondottam neki, szedjétek majd össze az aprópénzt, aztán elvetjük, akkor majd pénzt osztunk... mi most csak babonát vetettünk és nem pénzt vetettünk...
Most azt kérdem, emlékezzen vissza Jóska bácsi mennyi volt a cselédeknek, tehát magának a cseléd fizetése, mennyi készpénzt, mennyi kemény gabonát, stb. kapott egy cseléd?
Ami minálunk volt, naponta másfél liter tej, nyolc méter fa, egy évben, na meg volt 18q gabona meg nyolc pengő negyedévenként.
Volt e még ezen kívül disznókijárás...? Maguk őrizték az utakon... Ha most összevetik a cselédi sorsot, a jövedelmet és a maguk gazdálkodásából eredő jövedelmet, mennyire voltak megelégedettek a volt cselédek, amikor már a maguk gazdái lettek?
A munkát hogyan osztották be, hát előző este megbeszélgettük a másnapi munkát... Az asszonyok főleg a kapálását kapták, mindenkinek kiosztottunk egy hold cukorrépát megmunkálni, azaz megkapálni, egyezni... Igen jól jöttünk ki a cukorrépából, mert elértük a 220q termést is. Igen behozta a megmunkálást... Nagyon érdemes volt cukorrépával foglalkozni.
Hát most mégis azt kérdezem... jól is ment a gazdaság, elégedettek voltak a Tsz jövedelmével, mégis hogyan szökött ki a kis egér?, hogyan robbant fel ez a kis közösség?...
Nem azt látták ismét, ha megint külön mennek, szóval maszekok lesznek az még jobb lesz mint a tsz?...

1956-ban megjelent a volt grófnak az öccse Söptén... fel is oszlott a Tsz.

Jobban már nem mehetett volna, hiszen az egyéni parasztoknak sem ment jobban, mint nekünk, hát semmi értelme nem lett volna ilyenben spekulálni, csak attól tartottunk, hogy az ellenforradalom olyan sokáig tartott, hogy egyszer megjelennek a volt urak, és jól agyonvernek bennünket. Aztán voltak ilyenek, akik azt mondták, szakramentumnak dolgozok, hiszen nem az enyém... Hát szóval voltak ilyen beszédek is akkor..., mondja Jóska bácsi.
Meg is jelentek itt-ott a volt földesurak a volt majorokban... pl. egyszer megjelent itt az izé.., a fiatal gróf Vili gróf... a fiatal. A Mirbach-nak a fia? Nem, a testvére volt..., egy kicsit nagyot hallott. Nekem nagyon jó emberem volt, egyszer meg is keresett... s kérdi tőlem, hogy van Boldizsár?... Hát mondom, megvagyunk.... Azt mondja,… leszünk majd még mi együtt, gazdálkodunk még mi egybe, csak nem úgy, mint elébb, aztán megnézte a tehenemet is

Azt mondja... jó teheneim vannak...
Meddig volt itt a gróf 56-ban..., azokban a zavaros napokban, nem volt tovább mint egy-két nap, aztán elment, hamarosan meg is halt... Siket lett egy kicsit, egy kicsit tüzér volt, a Mirbachnak testvére volt.
Ő is volt itt Söptén annak idején a Mirbach idejében?
Hogyne, láttuk, volt mikor egy hónapig is itt volt, a Honfiserné volt a szakácsnője... Nagyon finom ember volt, aranyos ember volt, szerette a gyerekeket, az öreg az nem volt ilyen jó, az nagyobb zsidó volt... Zsidó származású volt? Nem, csak igen fukar kezekkel mért… a javakból.
Ezek a hírek annak idején országosan repdestek, jönnek vissza a régi grófok..., bárók, földesurak..., intézők...
Na aztán ez adta az indító okot, arra hogy szétmenjenek? Igen..., a forradalom... A forradalom indított el minket... Azt mondta Balázs Jóska az elnök, ősszel, amikor a répaprizmát bontottuk széjjel... Na azért, amikor ilyenkor ősszel is hordják a gabonát, az aztán többet nem lesz ám..., vigyázzunk... A forradalom 1956-október 23-tól november négyig tartott, hát akkor maguk ebben az őszben már szét is menetek?...
Utolján mentünk széjjel, mert már azt mondták, itt vannak az erdőben... Szentuccse ide érnek-mindjárt egymást izéltük, te mindjárt ide érnek és úgy elvernek bennünket... Na aztán ezért mentünk szét, mert jöttek rémisztő hírek, visszajönnek a volt urak és nekünk akkor, pedig jaj lesz... Ezért mentünk szét hirtelen... Na most aztán mindenki kivette a részét a közösből, visszahajtották a teheneiket? A megmaradt állománnyal, ami jutott, azzal gazdálkodni kezdtünk. Mindenki maszek lett, volt egy lovunk, jártam vele még Szombathelyre is, aztán gazdálkodtunk.
Na Jóska bácsi, amikor feloszlottak az volt jobb-e, vagy a kis Tsz?
A kicsi jobb volt, mert amikor mi utoljára elszámoltunk 45 Ft-ot ért a munkaegység, amit a nagy Tsz-ben még tíz éves együttlét alatt sem értünk el.